A Diósgyőri Gimnázium rekonstrukciója (fotónkon), az Avasi Gimnázium bővítése, a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola korszerűsítése igen jelentős beruházások voltak, s nagyban hozzájárulnak a miskolci közoktatás színvonalának emeléséhez, javításához. A Miskolci Térségi Integrált Szakképző Központ létrehozása nagy kihívás volt, három önkormányzat együttműködésén alapul, s a továbbiakra nézve gyakorlatilag meghatározza a helyi szakképzés irányait. A jelenlegi miskolci pályázatok már erről szólnak - ezek közül kettő sikeresen túljutott az első fordulón. Fő célja az integrált társulásnak, hogy megszűnjenek a párhuzamosságok a szakképzésben, s az érettségit követő képzés lehetőleg egy helyen legyen megoldva. Egy közös tanműhely legyen úgy felszerelve, kialakítva, hogy az megfeleljen a XXI. századi elvárásoknak.
- Értek minket olyan vádak, hogy nem nyújtunk elegendő információt ezzel a szakképzéssel és az esélyegyenlőségi tervvel, helyzetelemzéssel kapcsolatban, amit elfogadtunk - nyilatkozta Horváth Ottóné. - Mi mindig elmondjuk: szakmai információkat csak akkor lehet széles körben nyilvánosságra hozni, ha azok megalapozottak, s igazságtartalmukban mi is biztosak vagyunk. Ezek mind olyan komplex programok, amelyeket alaposan ki kell dolgozni. A további fordulók fogják az irányokat pontosan meghatározni, s nyilván ekkor állnak majd rendelkezésre teljes körű, hiteles információk is. A város közoktatásában nekünk legfontosabb a biztonság, a tanárok munkahelyének a megőrzése... Mindenekelőtt pedig az, hogy a gyerekek helyzete a törvényileg szükséges változtatások következtében ne romoljon, hanem inkább a minőségi irányba fejlődjön - tette hozzá a bizottsági elnök.
Az esélyegyenlőségi, felzárkóztatási programokkal kapcsolatban Horváth Ottóné kihangsúlyozta: mindenkor az oktatás tartalmi vonatkozásait veszik alapul. - Tehát azt mondjuk, hogy nem a formák, nem a százalékok a fontosak, hanem az a tartalmi munka, amelyet a pedagógusok kifejtenek. Én úgy gondolom, adminisztratív módon nem igazán lehet segíteni ezen a problémán. A hátrányos helyzetű gyerekek „százalékos” szétosztása, vonalzóval meg szögmérővel legfeljebb egyfajta kényszerintézkedésnek tekinthető, és teljesen életidegen - mondta el a miskolci oktatáspolitikus. - Mert - csak egy példa - mit csináljon, hogy ossza el a százalékokat az esélyegyenlőség érdekében az a település, ahol a tanköteles diákok 98 százaléka hátrányos helyzetű? Ezek olyan kérdések, amelyekben nem lehet egy kalap alá vonni a településeket. Miskolcnak is adott a települészerkezete, s nekünk ehhez kell itt helyben megtalálni a leghatékonyabb megoldásokat.
- Amikor Miskolcon esélyegyenlőségről beszélünk, akkor nyilvánvalóan meg kell felelnünk a törvényi előírásoknak, elvárásoknak - mi azonban ezt felmenő rendszerben, az óvodától kezdve gondoljuk. Nem kívánjuk átforgatni, átalakítani az intézményeinket, mert úgy érezzük, hogy ennek nem lenne annyi plusz hozadéka, mint amennyit rontana a helyzeten - szögezte le Horváth Ottóné, elmondva: sokféle vélemény elhangzott a médiában azzal kapcsolatosan, hogy kik tanítanak ezekben a „hátrányos helyzetű”-nek nevezett iskolákban. - Szeretném elmondani, hogy Miskolcon a legjobban felkészült, és módszertani kultúrában a legnagyobb tárházzal rendelkező pedagógusok oktatnak ezekben az intézményekben. Ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy mi már 2000-től, azaz 7-8 évvel ezelőtt elkezdtük a gondok orvoslására az úgynevezett „Lépésről lépésre” programot, azokban az intézményekben, ahol úgy éreztük, hogy ilyen jellegű problémák jelentkeznek - hangsúlyozta a miskolci önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke. - Az érintett pedagógusok már jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek ezen a területen, pályázatot nyertünk a kompetencia alapú oktatásra, amiben hét intézményünk vett részt. Van közöttük óvoda, általános iskola, középiskola, és szakképző intézmény is. A kompetencia alapú oktatás lényege éppen a képességfejlesztésen van, azon, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel, megtanuljanak együtt gondolkodni, s közös tevékenységek közben sajátítsák el az ismereteket, ne csak olvasással és tankönyből. Emellett nagyon fontos kihangsúlyozni azt is, hogy a szóban forgó, hátrányos helyzetű gyerekeknek csupán az egynegyede roma származású. Hamis és felelőtlen dolog tehát ezt a kérdést egyfajta "cigányügy"-ként kezelni - tette hozzá Horváth Ottóné.
A miskolci oktatáspolitikus szerint egyáltalán nem a cigányság problémájáról van szó - van egy rétege a társadalomnak, amelyik szociális, egészségügyi, elhelyezkedési problémák miatt, származásától függetlenül, nehéz helyzetbe került. A hátrányos helyzetű gyermekek felzárkózását természetesen segíteni kell, ez azonban főként társadalmi és szociális probléma. A közoktatásnak mindössze annyi lehetősége van, hogy valóban a legjobban felkészült pedagógusok foglalkoznak ezekkel a tanulókkal, a miskolci Városi Pedagógiai Intézet is próbálja elősegíteni a szakemberek ilyen irányú felkészítését.
- Miskolc vezetése érzi a felelősségét, s legjobb tudásunk, belátásunk szerint próbálunk tenni a gyerekek érdekében. Minden körülmények között az ő érdekeiket tekintettük és tekintjük az elsődlegesnek. Természetesen mindig adódhatnak hirtelen, pletykaszinten felkapott dolgok, félinformációk alapján, indulatokat gerjesztő problémák vagy álproblémák. Ezzel kapcsolatban annyit mondhatok: mi már hét éve elkezdtük ezt a munkát, ami most országos nyilvánosságot kapott. Ha észrevettük, hogy gond van valahol az esélyegyenlőséggel, felzárkóztatással, akkor a saját körülményeinket, adottságainkat figyelembe véve próbáltuk ezt kezelni, akár hoztak rá törvényt, akár nem, s az eredményeink talán önmagukért beszélnek - zárta nyilatkozatát az oktatási és kulturális bizottság elnöke.
- Értek minket olyan vádak, hogy nem nyújtunk elegendő információt ezzel a szakképzéssel és az esélyegyenlőségi tervvel, helyzetelemzéssel kapcsolatban, amit elfogadtunk - nyilatkozta Horváth Ottóné. - Mi mindig elmondjuk: szakmai információkat csak akkor lehet széles körben nyilvánosságra hozni, ha azok megalapozottak, s igazságtartalmukban mi is biztosak vagyunk. Ezek mind olyan komplex programok, amelyeket alaposan ki kell dolgozni. A további fordulók fogják az irányokat pontosan meghatározni, s nyilván ekkor állnak majd rendelkezésre teljes körű, hiteles információk is. A város közoktatásában nekünk legfontosabb a biztonság, a tanárok munkahelyének a megőrzése... Mindenekelőtt pedig az, hogy a gyerekek helyzete a törvényileg szükséges változtatások következtében ne romoljon, hanem inkább a minőségi irányba fejlődjön - tette hozzá a bizottsági elnök.
Az esélyegyenlőségi, felzárkóztatási programokkal kapcsolatban Horváth Ottóné kihangsúlyozta: mindenkor az oktatás tartalmi vonatkozásait veszik alapul. - Tehát azt mondjuk, hogy nem a formák, nem a százalékok a fontosak, hanem az a tartalmi munka, amelyet a pedagógusok kifejtenek. Én úgy gondolom, adminisztratív módon nem igazán lehet segíteni ezen a problémán. A hátrányos helyzetű gyerekek „százalékos” szétosztása, vonalzóval meg szögmérővel legfeljebb egyfajta kényszerintézkedésnek tekinthető, és teljesen életidegen - mondta el a miskolci oktatáspolitikus. - Mert - csak egy példa - mit csináljon, hogy ossza el a százalékokat az esélyegyenlőség érdekében az a település, ahol a tanköteles diákok 98 százaléka hátrányos helyzetű? Ezek olyan kérdések, amelyekben nem lehet egy kalap alá vonni a településeket. Miskolcnak is adott a települészerkezete, s nekünk ehhez kell itt helyben megtalálni a leghatékonyabb megoldásokat.
- Amikor Miskolcon esélyegyenlőségről beszélünk, akkor nyilvánvalóan meg kell felelnünk a törvényi előírásoknak, elvárásoknak - mi azonban ezt felmenő rendszerben, az óvodától kezdve gondoljuk. Nem kívánjuk átforgatni, átalakítani az intézményeinket, mert úgy érezzük, hogy ennek nem lenne annyi plusz hozadéka, mint amennyit rontana a helyzeten - szögezte le Horváth Ottóné, elmondva: sokféle vélemény elhangzott a médiában azzal kapcsolatosan, hogy kik tanítanak ezekben a „hátrányos helyzetű”-nek nevezett iskolákban. - Szeretném elmondani, hogy Miskolcon a legjobban felkészült, és módszertani kultúrában a legnagyobb tárházzal rendelkező pedagógusok oktatnak ezekben az intézményekben. Ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy mi már 2000-től, azaz 7-8 évvel ezelőtt elkezdtük a gondok orvoslására az úgynevezett „Lépésről lépésre” programot, azokban az intézményekben, ahol úgy éreztük, hogy ilyen jellegű problémák jelentkeznek - hangsúlyozta a miskolci önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke. - Az érintett pedagógusok már jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek ezen a területen, pályázatot nyertünk a kompetencia alapú oktatásra, amiben hét intézményünk vett részt. Van közöttük óvoda, általános iskola, középiskola, és szakképző intézmény is. A kompetencia alapú oktatás lényege éppen a képességfejlesztésen van, azon, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel, megtanuljanak együtt gondolkodni, s közös tevékenységek közben sajátítsák el az ismereteket, ne csak olvasással és tankönyből. Emellett nagyon fontos kihangsúlyozni azt is, hogy a szóban forgó, hátrányos helyzetű gyerekeknek csupán az egynegyede roma származású. Hamis és felelőtlen dolog tehát ezt a kérdést egyfajta "cigányügy"-ként kezelni - tette hozzá Horváth Ottóné.
A miskolci oktatáspolitikus szerint egyáltalán nem a cigányság problémájáról van szó - van egy rétege a társadalomnak, amelyik szociális, egészségügyi, elhelyezkedési problémák miatt, származásától függetlenül, nehéz helyzetbe került. A hátrányos helyzetű gyermekek felzárkózását természetesen segíteni kell, ez azonban főként társadalmi és szociális probléma. A közoktatásnak mindössze annyi lehetősége van, hogy valóban a legjobban felkészült pedagógusok foglalkoznak ezekkel a tanulókkal, a miskolci Városi Pedagógiai Intézet is próbálja elősegíteni a szakemberek ilyen irányú felkészítését.
- Miskolc vezetése érzi a felelősségét, s legjobb tudásunk, belátásunk szerint próbálunk tenni a gyerekek érdekében. Minden körülmények között az ő érdekeiket tekintettük és tekintjük az elsődlegesnek. Természetesen mindig adódhatnak hirtelen, pletykaszinten felkapott dolgok, félinformációk alapján, indulatokat gerjesztő problémák vagy álproblémák. Ezzel kapcsolatban annyit mondhatok: mi már hét éve elkezdtük ezt a munkát, ami most országos nyilvánosságot kapott. Ha észrevettük, hogy gond van valahol az esélyegyenlőséggel, felzárkóztatással, akkor a saját körülményeinket, adottságainkat figyelembe véve próbáltuk ezt kezelni, akár hoztak rá törvényt, akár nem, s az eredményeink talán önmagukért beszélnek - zárta nyilatkozatát az oktatási és kulturális bizottság elnöke.