A megjelenteket Galambos Gábor a Miskolci Városszépítő Egyesület elnöke köszöntötte néhány közvetlen szóval, majd Némethi Lajos, szófaragó mester a rá jellemző közvetlen, fanyar humorú stílusú beszéd keretében nyitotta meg a kiállítást. Emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban több kiállítást is szerencséje volt megnyitni, azonban most különösen meghatódott, mivel egy kitűnő, mokány, magyar ember jelenlétében teheti – utalt Szondy Sándorra, akinek az volt a gyerekkori álma, hogy rajz tanár lehessen. A sors azonban másképpen gondolta és esztergályos lett, de nem lett „esztergályarab”. Az előrajzolás két dimenzióját háromra cserélte, amikor 1972-ben beleszeretett a fafaragásba, aminek már négy évtizede.
Azonban ehhez hosszú út vezetett. Édesanyja nyomdász volt, akitől papírt kapott, hogy legyen mire rajzolni. A portrékat szerette a legjobban. A Litwin József iparművész által rendezett kiállításon csupa profilból készült portré látható, részben karikaturista elemekkel készítve. Egyaránt vannak köztük férfi és női portrék. A grafit ceruzával is jól bánt a mester, azonban az igazi erőssége a fa. Mint Némethi Lajos megnyitó beszédében emlékeztetett, nehéz valakinek saját hazájában prófétának lenni. Szondy Sándornak Ausztriától Japánig szerte a világban számos kiállítása volt, itthon ugyan elnyerte a népművészet mestere és a Kondor Béla-díjat jobban is meg lehetne becsülni. Jelet mindenki hagy maga után, a mester viszont üzenet közvetít alkotásaival. Az ünnepséget a rá jellemző sziporkázó szófüzérrel zárta Némethi Lajos. A vizuális élmény mellé egy kis irodalmi élményt is kapott a szép számú érdeklődő.
