A dokumentumok szerint Miskolc elöljárói 1884 decemberében döntöttek vezetékes vízmű megépítése mellett, de csupán 1891-ben kezdték meg a geológiai előmunkálatokat Wein Jánosnak, a Fővárosi Vízművek akkori vezetőjének tanácsai alapján. Kijelölték a vízbeszerző helyet, majd 1893-ban felkérték Riedel Frigyes és Ádler Károly mérnököket a tervek elkészítésére. A próbakutatás színhelyéről vett vízminta vizsgálata azonban azt mutatta, hogy alkalmatlan az általános fogyasztásra. Újabb víznyerő hely felkutatásába kezdtek, így került képbe a munkácsi görög katolikus püspökség tulajdonában lévő Tapolcafürdő. Kezdetben megpróbáltak közérdekű kisajátítás útján jutni a víznyerő hely birtokába, ez azonban nem járt sikerrel. Közel tíz esztendei alkudozás kezdődött, végül a város megvásárolta az egész tapolcai forrásvidéket.
A vízmű építése 1909-ben vehette kezdetét, s a rendszeres vízszolgáltatás megindulásáról 1913-ból maradt fenn az első híradás.
A végleges terveket a neves mérnök, a városi vízművek későbbi első igazgatója, Pazár István készítette. Az illetékes hatóság által 1906-ban engedélyezett tervdokumentáció tartalmazta a város belső területének ivó- és szennyvízhálózatának, valamint a hozzájuk tartozó tisztítótelep hálózati berendezésének terveit.
Mint arról már hírt adtunk, uniós pályázati források felhasználásával, csaknem négymilliárdos beruházás keretében kezdődhet meg hamarosan Miskolcon a szennyvízcsatorna-hálózat bővítése, és az egyesített csatornahálózat szétválasztása. Újabb tisztítási fokozat épül ki a szennyvíztisztító telepen is, többek között azért, hogy tarthatóak legyenek a nitrogénre és foszforra vonatkozó kibocsátási határértékek, tovább csökkenjen a Sajóra ható szennyezőanyag terhelés. Üszögh Lajos, a MIVÍZ Kft. ügyvezetője a beruházás kapcsán kiemelten fontosnak nevezte, hogy a centenárium alkalmából olyan fejlesztéseket tudjanak végrehajtani, amely méltó a jeles évfordulóhoz, az elődök munkájához.
Sz. S.