A Perseus csillagkép irányából érkező meteorok a Swift-Tuttle üstökösből származó porszemcsék, amelyek a Föld felső légkörébe ütközve hozzák létre a látványos égi parádét. A legtöbb Perseida augusztus 11–12-én látható általában, két nappal Lőrinc napja után, ezért a népi nyelv Szent Lőrinc könnyeinek is nevezi őket. Az északkeleti égbolton, éjfél után feltűnő meteorjelenséghez kellően sötét hely szükséges, így érdemes a közvilágítást elkerülni. Idén a leglátványosabb és legfényesebb meteorjelenség következik tehát az augusztusi égbolton.
Mint azt Leitner Zsolttól, a Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló szakkörvezetőjétől megtudtuk, azért különleges meteorraj a Perseidák, mert viszonylag nagyszámú meteor lép be a Föld légkörébe, ezzel fényjelenséget létrehozva az égen. – Több tízezer meteorból áll egy ilyen meteorraj, amelyből jó néhány találkozik a Föld légkörével, ezért nem lehet unatkozni az égbolt kémlelése közben, ha a Perseidák ideje van – mondta a szakkörvezető. Kiemelte, egy olyan jelenség szemtanúi lehetünk, amit leginkább szabad szemmel lehet és érdemes megnézni. A sötét égbolt mellett pedig derült idő is szükséges, az időjárási előrejelzések azonban péntekre közepesen felhős időt, sőt záport is jósolnak.
A meteorraj jelentkezését először a 8-11. században jegyezték fel rendszeresen, majd csupán szórványosan foglalkoztak vele. A nyugati, modern tudománynak 1835-ben fedezte fel újra a rajt, Adolphe Quételet belga tudós. A Perseidák az első maximumot 1839-ben érték el, ekkor óránként 160 meteor volt látható az éjszakai égbolton. 1993-ban, és az azt követő évben 300-500 meteort is megszámláltak, ami annak volt köszönhető, hogy a’92-ben a Swift-Tuttle nagyon közel volt a Naphoz. Azóta mérséklődött a mennyiség, ha az időjárás mégis kedvez, talán idén szerencsénk lesz, egy új maximummal. A Swift-Tuttle üstököst egymástól függetlenül fedezte fel 1862-ben Lewis Swift és Horace Parnell Tuttle, ebből származik a kettős név. Az üstökös legközelebb 2126-ban halad el, nagyon közel a Földhöz.
Kiss J.