Kákóczki András, a polgármesteri hivatal kulturális osztályának vezetője megnyitó beszédében elmondta, sokszor irigylésre méltónak tartjuk a művészeket, miközben leginkább csak ők tudják, mennyire nehéz pálya mind fizikailag, mind szellemileg és egzisztenciálisan.

– Hogy miért festek ilyen borús képet egy kiállítás megnyitóján tartott beszédemben? Úgy gondolom, így talán még jobban élnek a színek, melyek Elekes Gyula művein megjelennek. Nagyon fontos, hogy amit a művész létrehoz, az „társra leljen”, gondolatokat ébresszen, és a lelket is gyönyörködtesse. Meggyőződésem, hogy a székelyudvarhelyi tűzzománc-művész művei alkalmasak a magyar lélek fenntartására – fogalmazott.
Mint Elekes Gyulától megtudtuk, a mostani kiállítás egy 5-6 évre visszatekintő válogatás darabjait mutatja be. Ahogyan a tűzzománc-művész fogalmazott: örömére szolgál, hogy tavaly Pekingben, két évvel ezelőtt pedig Moszkvában is bemutathatta művészetét.
– Európa több államában is nyílt kiállításom, de bevallom őszintén, nagyobb öröm számomra, hogy az anyaországba is meghívnak – hangsúlyozta az erdélyi művész.
Hozzátette, művészetének üzenete kicsit a miénk is, hiszen a Kárpát-medence kultúrájához kapcsolódik. Jogosan merül tehát fel a kérdés – mondta –, hogy fogadják Spanyolországban vagy Moszkvában a kiállításaimat?

– Mint minden művész, az alkotásaimban én is üzenetet közvetítek a világ felé, ami egyrészt saját gondolatokat tükröz, ugyanakkor egy kultúra része is, akár vallástörténeti szempontból vizsgálom, akár úgy, hogy például a magyarság mítoszai jelennek meg a képeimen – mondta.
A magukat a kelták őseinek valló észak-spanyolországiak ugyanúgy „befogadják” művészetét bevallása szerint, hiszen ráeszmélnek az egyetemes szimbólumokra, bár annak a véleményének is hangot adott Elekes Gyula, hogy a nyugati népeknek talán „már mélyebbre kell ásniuk”, hogy ezeket az ősi motívumokat felismerjék. Gyakran rácsodálkoznak elmondása szerint, hogy milyen hamar elfelejtették őket.

– Ha gondolkodásra késztetik a nézőt, akkor úgy érzem, betöltötték azon szerepüket a képeim, amit szántam nekik. Én képírásnak neveztem el összefoglaló néven a műveimet, melyek reményeim szerint megerősítik a nézőt a mindennapok küzdelmében – mondta.
Elekes Gyula, székelyudvarhelyi tűzzománc-művész kiállítását – mely szerves részét képezi az augusztus 20-ai, miskolci programoknak – szeptember 2-áig tekinthetik meg az érdeklődők a Művészetek Házának Kortárs Galériájában.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.

– Hogy miért festek ilyen borús képet egy kiállítás megnyitóján tartott beszédemben? Úgy gondolom, így talán még jobban élnek a színek, melyek Elekes Gyula művein megjelennek. Nagyon fontos, hogy amit a művész létrehoz, az „társra leljen”, gondolatokat ébresszen, és a lelket is gyönyörködtesse. Meggyőződésem, hogy a székelyudvarhelyi tűzzománc-művész művei alkalmasak a magyar lélek fenntartására – fogalmazott.
Mint Elekes Gyulától megtudtuk, a mostani kiállítás egy 5-6 évre visszatekintő válogatás darabjait mutatja be. Ahogyan a tűzzománc-művész fogalmazott: örömére szolgál, hogy tavaly Pekingben, két évvel ezelőtt pedig Moszkvában is bemutathatta művészetét.
– Európa több államában is nyílt kiállításom, de bevallom őszintén, nagyobb öröm számomra, hogy az anyaországba is meghívnak – hangsúlyozta az erdélyi művész.
Hozzátette, művészetének üzenete kicsit a miénk is, hiszen a Kárpát-medence kultúrájához kapcsolódik. Jogosan merül tehát fel a kérdés – mondta –, hogy fogadják Spanyolországban vagy Moszkvában a kiállításaimat?

– Mint minden művész, az alkotásaimban én is üzenetet közvetítek a világ felé, ami egyrészt saját gondolatokat tükröz, ugyanakkor egy kultúra része is, akár vallástörténeti szempontból vizsgálom, akár úgy, hogy például a magyarság mítoszai jelennek meg a képeimen – mondta.
A magukat a kelták őseinek valló észak-spanyolországiak ugyanúgy „befogadják” művészetét bevallása szerint, hiszen ráeszmélnek az egyetemes szimbólumokra, bár annak a véleményének is hangot adott Elekes Gyula, hogy a nyugati népeknek talán „már mélyebbre kell ásniuk”, hogy ezeket az ősi motívumokat felismerjék. Gyakran rácsodálkoznak elmondása szerint, hogy milyen hamar elfelejtették őket.

– Ha gondolkodásra késztetik a nézőt, akkor úgy érzem, betöltötték azon szerepüket a képeim, amit szántam nekik. Én képírásnak neveztem el összefoglaló néven a műveimet, melyek reményeim szerint megerősítik a nézőt a mindennapok küzdelmében – mondta.
Elekes Gyula, székelyudvarhelyi tűzzománc-művész kiállítását – mely szerves részét képezi az augusztus 20-ai, miskolci programoknak – szeptember 2-áig tekinthetik meg az érdeklődők a Művészetek Házának Kortárs Galériájában.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.