A kezdeményezés a közgyűlés elé kerül, szeptember 27-én dönthetnek a jelfa átalakításáról, melyet Szondy Sándor fafaragó népi iparművész és Litwin József iparművész vállalt el.
Az emlékművet 1991-ben állították fel, szintén a szövetség kezdeményezésére, a város támogatásával. Az eltelt 21 évben azonban az időjárás a fát alaposan megviselte, korhad, több helyen darabok törtek le belőle. A cseréhez szükséges anyagiakhoz – becsült összeg mintegy 500 ezer forint – Szabó Sándor lelkész adott támogatást, aki egyben javasolta azt is, hogy a II. magyar hadsereg doni katasztrófájának 70 éves évfordulójára, 2013. január 12-ére fejezzék be a munkát.
A jelfa elkészítésére Szondy Sándor fafaragó népi iparművészt, a vastartóra pedig Litwin József iparművészt kérték fel.
Szondy Sándor a legkisebb faragványok mellett monumentális alkotásairól is ismert – mondhatjuk: világszerte. Készít ágasfára vagy csontra függesztett corpusokat, fafaragás közben keletkezett hulladékfából ékszereket és népi hangszereket, de emellett ő volt a miskolci Deszkatemplom belső faragásainak művészeti vezetője is.
– A hangszerkészítés számomra szerelemjáték, a tekerőlant kivételével szinte minden hangszert elkészítettem már. Elsősorban pályázatokra dolgozom. Kivételes pálya ez, hiszen Magyarországon kevesen vagyunk, népi hangszereket pedig még kevesebben készítenek – árulta el Szondi Sándor.
Elmondta, mindig vannak új és újabb ötletei, „speciális feladatokra beindul a fantáziám” – fogalmazott. Hozzátette, szerencsére az anyagok és a technikai megoldások sokszínűsége rengeteg variációt tesz lehetővé.
Mivel elhunyt katonák emlékét idézi, a jelfát ember-formátumúra tervezi – olyan értelemben, hogy lesz feje, nyaka és teste. Az alsó, díszesebb vasszerkezetet Litwin József tervezi és kivitelezi. Ez abroncsként öleli majd köbe a fát.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.