A logóban teljes Miskolcot megtalálni: a hegyeket, a vizet, az erdőt, a diósgyőri várat, mindazokat a kulturális pezsdüléseket, amelyek a várost jellemzik. Ez a logó maga Miskolc! – jelentette ki Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, aki azt is mondja, rengeteg érték gyűlt össze Miskolcon, és úgy érezték nincs kellőképpen megjelenítve. Az alkotó energia össze kell, hogy tömörüljön egy olyan arculatban, olyan márkában, amely brandként jellemzi a várost.
A polgármester is szólt arról, hogy olyan szakmai folyamat volt ez, melynek fontos és természetes eleme, hogy a szakemberek, vagyis a zsűri választotta ki, melyik pályamunka tud a legtöbbet mondani azok számára, akik érdeklődnek a városunk iránt.
Szükség van egy jelre
A héttagú zsűri elnöke, Réz András esztéta, kritikus fontosnak érezte kiemelni: egy városnak arca kell, hogy legyen, egy darabkája az a bizonyos logó. Egy jel, amelynek a jelentőségét és súlyát az adja meg, hogy milyen értékeket raknak mögé. De a jel kell, mert különben nem lehet azonosítani. Ha a városnak van arca, akkor valamiben meg kell testesülnie.
– Én azért tértem vissza mindig ehhez a pályamunkához, és tetszett nekem a legjobban, mert működik és használható pici méretben és házfal nagyságban is. Fekete-fehéren egy névjegykártyán is jól mutat, és benne van a játékosság lehetősége. Amikor a tervezők azt mondják, hogy egy hidat építettek, akkor nekem megfordul a fejemben, hogy de a híd az lehet egy barlang, valaminek a forrása, egy alagút, amiből jövünk kifelé. Ez egy ív, ami akár a szivárvány is lehet, és ez így jó, mert nem is akarjuk igazán megnevezni. De az, hogy ebbe az ívbe belekerülhetnek mindenféle jelek, a logó alkalmazkodni tud – úgy, ahogy a város változik –, az nagyon jó dolog. Egy logó ugyanis akkor él, ha használják – hangsúlyozta a kritikus, aki azt is megemlítette, sajnos sokan még hazánkban sem tudják, hogy a diósgyőri vár vagy Lillafüred Miskolcon van, hogy a Barlangfürdő Miskolc szerves része. Egymás nélkül nem léteznek. Ezért kell egy városnak, így Miskolcnak is megjelenésében is egységes arculat.
A magukévá teszik
Végh Endre, a nyertes pályamunkát készítő Mátrai és Végh Kreatív Műhely igazgatója azt mondja, hosszas előkészítés után születtek meg a logó elemei. Miskolc mégiscsak az Alföld és Bükk találkozásánál fekszik, így visszaköszön a síkság, a hegy, a fák, a mező és a víz. A központi, variálható és továbbgondolható elem – a fél O betű – pedig egy ív, egy híd, amely összeköt minket: minket miskolciakat, és minket miskolciakat az idelátogatókkal.
A koncepció szerint a város intézményeit, cégeit is fokozatosan hasonló logóval, vagy mindenképpen ezekkel az alapmotívumokkal szeretnék ellátni. Mint elhangzott, ez egy folyamat része, senkire nem akarnak ráerőltetni egy logót, ha nem tudja a magáénak tekinteni. Éppen ezért a kulturális intézményekkel, a gazdasági társaságokkal együtt fogják megtalálni számukra azt a logót, ami számukra a legjellemzőbb, és amelyet magukénak éreznek.
Időben született
Bárdos István, a Miskolc Szerviz Iroda vezetője, turisztikai szakember, aki szintén a zsűri tagja volt, azt hangsúlyozta: az országban nagyon kevés város van, amelyiknek ilyen sokféle lehetősége van, mint Miskolcnak, és még kevesebb, amelyik csak ennyire tudta kihasználni azokat.
– Mi, akik az idegenforgalomban dolgozunk, nap mint nap tapasztaljuk, hogy ha már kopnak, némileg el is bizonytalanodnak a régi beidegződések, azért még élnek. Másképp fogalmazva: azt már inkább tudják, hogy Miskolc nem acélváros, de azt még nem igazán, hogy mi lett belőle – mondta a szakember, hozzátéve: leginkább a különböző nagyrendezvények változtatnak a képen, jó irányban indult a változás, ezért is volt időben, hogy az új trendet jelentő új arculattal most előálljon a város.
A szavaiból az is kiderült: itt határozottan nem csak egy logóról van szó. Kell egy jel, ami mindenhol megjelenik, aminek a képe egybeépül Miskolc nevével – de ennek egy olyan jelnek kell lenni, amire „ráépíthetők” az egyedi értékek.
– Voltak szép színes ötletek és egészen „elrugaszkodott” ötletek is a tervek között, de az meghatározó kritérium volt, a hogy a város egyéb látványosságait, létesítményeit is fel lehessen fűzni erre a logóra – mondta a zsűri döntéséről. – Márpedig ebben az o betű jellegzetes íve olyan jel, ami önálló „híd” jelentést is hordoz, és egyben nagyon jó lehetőség arra, hogy alá, mögé, bele lehessen ültetni a különböző létesítmények jellemzőit. Én el tudom fogadni, hogy van, akinek nem tetszik. De fontos, hogy megszületett. Élnünk kell vele, használnunk kell, és hinnünk kell benne. Mert hogyan várhatnánk el mástól ezt, ha mi nem hiszünk, akik itt élünk nap mint nap.
Nagy E., Horváth I. | MN
A polgármester is szólt arról, hogy olyan szakmai folyamat volt ez, melynek fontos és természetes eleme, hogy a szakemberek, vagyis a zsűri választotta ki, melyik pályamunka tud a legtöbbet mondani azok számára, akik érdeklődnek a városunk iránt.
Szükség van egy jelre
A héttagú zsűri elnöke, Réz András esztéta, kritikus fontosnak érezte kiemelni: egy városnak arca kell, hogy legyen, egy darabkája az a bizonyos logó. Egy jel, amelynek a jelentőségét és súlyát az adja meg, hogy milyen értékeket raknak mögé. De a jel kell, mert különben nem lehet azonosítani. Ha a városnak van arca, akkor valamiben meg kell testesülnie.
– Én azért tértem vissza mindig ehhez a pályamunkához, és tetszett nekem a legjobban, mert működik és használható pici méretben és házfal nagyságban is. Fekete-fehéren egy névjegykártyán is jól mutat, és benne van a játékosság lehetősége. Amikor a tervezők azt mondják, hogy egy hidat építettek, akkor nekem megfordul a fejemben, hogy de a híd az lehet egy barlang, valaminek a forrása, egy alagút, amiből jövünk kifelé. Ez egy ív, ami akár a szivárvány is lehet, és ez így jó, mert nem is akarjuk igazán megnevezni. De az, hogy ebbe az ívbe belekerülhetnek mindenféle jelek, a logó alkalmazkodni tud – úgy, ahogy a város változik –, az nagyon jó dolog. Egy logó ugyanis akkor él, ha használják – hangsúlyozta a kritikus, aki azt is megemlítette, sajnos sokan még hazánkban sem tudják, hogy a diósgyőri vár vagy Lillafüred Miskolcon van, hogy a Barlangfürdő Miskolc szerves része. Egymás nélkül nem léteznek. Ezért kell egy városnak, így Miskolcnak is megjelenésében is egységes arculat.
A magukévá teszik
Végh Endre, a nyertes pályamunkát készítő Mátrai és Végh Kreatív Műhely igazgatója azt mondja, hosszas előkészítés után születtek meg a logó elemei. Miskolc mégiscsak az Alföld és Bükk találkozásánál fekszik, így visszaköszön a síkság, a hegy, a fák, a mező és a víz. A központi, variálható és továbbgondolható elem – a fél O betű – pedig egy ív, egy híd, amely összeköt minket: minket miskolciakat, és minket miskolciakat az idelátogatókkal.
A koncepció szerint a város intézményeit, cégeit is fokozatosan hasonló logóval, vagy mindenképpen ezekkel az alapmotívumokkal szeretnék ellátni. Mint elhangzott, ez egy folyamat része, senkire nem akarnak ráerőltetni egy logót, ha nem tudja a magáénak tekinteni. Éppen ezért a kulturális intézményekkel, a gazdasági társaságokkal együtt fogják megtalálni számukra azt a logót, ami számukra a legjellemzőbb, és amelyet magukénak éreznek.
Időben született
Bárdos István, a Miskolc Szerviz Iroda vezetője, turisztikai szakember, aki szintén a zsűri tagja volt, azt hangsúlyozta: az országban nagyon kevés város van, amelyiknek ilyen sokféle lehetősége van, mint Miskolcnak, és még kevesebb, amelyik csak ennyire tudta kihasználni azokat.
– Mi, akik az idegenforgalomban dolgozunk, nap mint nap tapasztaljuk, hogy ha már kopnak, némileg el is bizonytalanodnak a régi beidegződések, azért még élnek. Másképp fogalmazva: azt már inkább tudják, hogy Miskolc nem acélváros, de azt még nem igazán, hogy mi lett belőle – mondta a szakember, hozzátéve: leginkább a különböző nagyrendezvények változtatnak a képen, jó irányban indult a változás, ezért is volt időben, hogy az új trendet jelentő új arculattal most előálljon a város.
A szavaiból az is kiderült: itt határozottan nem csak egy logóról van szó. Kell egy jel, ami mindenhol megjelenik, aminek a képe egybeépül Miskolc nevével – de ennek egy olyan jelnek kell lenni, amire „ráépíthetők” az egyedi értékek.
– Voltak szép színes ötletek és egészen „elrugaszkodott” ötletek is a tervek között, de az meghatározó kritérium volt, a hogy a város egyéb látványosságait, létesítményeit is fel lehessen fűzni erre a logóra – mondta a zsűri döntéséről. – Márpedig ebben az o betű jellegzetes íve olyan jel, ami önálló „híd” jelentést is hordoz, és egyben nagyon jó lehetőség arra, hogy alá, mögé, bele lehessen ültetni a különböző létesítmények jellemzőit. Én el tudom fogadni, hogy van, akinek nem tetszik. De fontos, hogy megszületett. Élnünk kell vele, használnunk kell, és hinnünk kell benne. Mert hogyan várhatnánk el mástól ezt, ha mi nem hiszünk, akik itt élünk nap mint nap.
Nagy E., Horváth I. | MN