Az elsőrendű vádlottat előzetesből vezették elő, mivel nem tudta kifizetni az óvadékot, a másodrendű lakhelyelhagyási tilalom alatt állt, a többi vádlott szabadlábon védekezhetett. Kolláth Sándor ismertette az ítéletet. A bíróság valamennyi vádlottat bűnösnek találta, az első háromra letöltendő, a másik kettőre pedig kettő, illetve egy évre felfüggesztett szabadságvesztést rótt ki, valamint rendelkezett a bűnügyi, bírósági költségek megtérítéséről.
A szóbeli indoklásban a bíró elmondta, a bíróság túlnyomórészt a vádirattal egyező ítéletet hozott. A harmadrendű vádlott részletes, beismerő vallomást tett és ez alapján folytatta le a nyomozóhatóság a vizsgálatot, amit a nagy számban meghallgatott tanú vallomásai igazoltak. Érthető módon a többi vádlott részéről ez a vallomás volt a legvitatottabb. Az ötödrendű vádlott vallomása részben igazolt, de tartalmában igaz.
A tényállás szerint az első- és másodrendű vádlottak (repülőtéri rendőrök) kábítószert szereztek be, majd a harmadrendűnek adták át (nyolc alkalommal, összesen 500 grammot), aki a többségét (295 gramm esetében bizonyított) értékesítésre tovább passzolta, egy részét pedig elfogyasztotta. A volt rendőröknél még bejött a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés is, amit ugyancsak megalapozottnak talált a bíróság. Egyben visszautasította azon védekezésüket, hogy boszorkányüldözést folytattak ellenük a nyomozóhatóságok. A házkutatási jegyzőkönyv rendelkezésre áll, vallomást és megjegyzést nem tettek. Ráadásul civil forgalomban nem használatos, rendvédelmi lőszert foglaltak le (csak a tényt rögzítették az ítéletben). A kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatban a bíróság megállapította az anyagi haszonszerzést is – azonban annak értéke elhanyagolható volt a bűncselekményért járó büntetéshez képest. A legnagyobb tétel is 150 ezer forint volt…
A bíró az indoklásban kifejtette, hogy a harmadrendű vádlott az első kettőhöz képest azért kapott lényegesen enyhébb büntetést, mert részletes, beismerő vallomásával segítette az eljárást.
Az ítélet kihirdetését követően az első- és másodrendű vádlott, valamint védőik felmentésért, a harmadrendű vádlott pedig enyhítésért fellebbezett. A negyedrendű tudomásul vette azt, így esetében jogerőre emelkedett a felfüggesztett börtönbüntetés. Az ötödrendű vádlott és védője három nap gondolkodási időt kért.
Ezt követően az ügyész kezdeményezte az első két vádlott esetében a korábbi korlátozó intézkedések fenntartását, vagyis az óvadék ellenében lakhelyelhagyási tilalom meghosszabbítását (amit a fővádlott nem tudott letenni és ezért volt előzetesben, még társa lakhelyelhagyási tilalom alatt állt). A bíró, tekintettel személyes és családi helyzetére, ezt nem tartotta indokoltnak és intézkedett, hogy a BV intézetbe való visszatérés után bocsássák szabadon. Esetében is lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.
Az ügy bonyolultságára hivatkozással Kolláth Sándor bejelentette, hogy kezdeményezi a bíróság vezetőjénél, hogy a szokásos 30 helyett 60 napos határidővel kapják meg az írásba foglalt ítéletet.
Cs. L.
A szóbeli indoklásban a bíró elmondta, a bíróság túlnyomórészt a vádirattal egyező ítéletet hozott. A harmadrendű vádlott részletes, beismerő vallomást tett és ez alapján folytatta le a nyomozóhatóság a vizsgálatot, amit a nagy számban meghallgatott tanú vallomásai igazoltak. Érthető módon a többi vádlott részéről ez a vallomás volt a legvitatottabb. Az ötödrendű vádlott vallomása részben igazolt, de tartalmában igaz.
A tényállás szerint az első- és másodrendű vádlottak (repülőtéri rendőrök) kábítószert szereztek be, majd a harmadrendűnek adták át (nyolc alkalommal, összesen 500 grammot), aki a többségét (295 gramm esetében bizonyított) értékesítésre tovább passzolta, egy részét pedig elfogyasztotta. A volt rendőröknél még bejött a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés is, amit ugyancsak megalapozottnak talált a bíróság. Egyben visszautasította azon védekezésüket, hogy boszorkányüldözést folytattak ellenük a nyomozóhatóságok. A házkutatási jegyzőkönyv rendelkezésre áll, vallomást és megjegyzést nem tettek. Ráadásul civil forgalomban nem használatos, rendvédelmi lőszert foglaltak le (csak a tényt rögzítették az ítéletben). A kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatban a bíróság megállapította az anyagi haszonszerzést is – azonban annak értéke elhanyagolható volt a bűncselekményért járó büntetéshez képest. A legnagyobb tétel is 150 ezer forint volt…
A bíró az indoklásban kifejtette, hogy a harmadrendű vádlott az első kettőhöz képest azért kapott lényegesen enyhébb büntetést, mert részletes, beismerő vallomásával segítette az eljárást.
Az ítélet kihirdetését követően az első- és másodrendű vádlott, valamint védőik felmentésért, a harmadrendű vádlott pedig enyhítésért fellebbezett. A negyedrendű tudomásul vette azt, így esetében jogerőre emelkedett a felfüggesztett börtönbüntetés. Az ötödrendű vádlott és védője három nap gondolkodási időt kért.
Ezt követően az ügyész kezdeményezte az első két vádlott esetében a korábbi korlátozó intézkedések fenntartását, vagyis az óvadék ellenében lakhelyelhagyási tilalom meghosszabbítását (amit a fővádlott nem tudott letenni és ezért volt előzetesben, még társa lakhelyelhagyási tilalom alatt állt). A bíró, tekintettel személyes és családi helyzetére, ezt nem tartotta indokoltnak és intézkedett, hogy a BV intézetbe való visszatérés után bocsássák szabadon. Esetében is lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.
Az ügy bonyolultságára hivatkozással Kolláth Sándor bejelentette, hogy kezdeményezi a bíróság vezetőjénél, hogy a szokásos 30 helyett 60 napos határidővel kapják meg az írásba foglalt ítéletet.
Cs. L.