„Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Így szól az egyik, november 11-e „névadójához” kötődő mondás. Berta Béla két megközelítésből elevenítette fel a Márton-legendát.
– A szakrális vonal szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (ma: Szombathely) született. A császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens-ban, egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Később ezért nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett, majd püspökké akarták szentelni. Õ ehhez túlontúl szerény volt, ám a legenda szerint a ludak gágogása elárulta, hol rejtőzik. 371-ben végül püspökké szentelték – elevenítette fel a históriát a Miskolczi Pincék Asztaltársaságának elnöke.
– A néphagyomány szerint tél előtt, november 11-e körül vágták le mindig a lúdszaporulatot, a szokás pedig megmaradt az évszázadok során – tette hozzá.
Berta Béla tíz társával 2009. november 18-án alakította meg a bort szerető, pincével rendelkező helyi gazdákat tömörítő társaságot. A hagyományokat ápoló, a borkultúra értékeit népszerűsítő, a présházak felélesztését zászlajára tűző, immár hatvan taggal büszkélkedő Miskolczi Pincék Asztaltársaságának tevékenységét ez év májusában Nívódíjjal ismerte el Miskolc közgyűlése.
– Márton napja egybeesik alapításunk évfordulójával. Spontán, a tetemvári pincémben tartott összejövetelen alapítottuk egyesületünket három évvel ezelőtt, melyhez bárki csatlakozhat, akinek van présháza, és műveli, gondozza is azt – mondta Berta Béla.
A társaság összejövetelein a nedű mellett főszerepet kapnak a borkorcsolyák, ételek is, melyek elengedhetetlenek a kulturált poharazáshoz.
– Általában bográcsban főzünk, csülök- vagy körömpörköltet és egyéb finomságokat, mindig mást és mást, de olykor csak zsíros kenyeret eszünk hagymával vagy szalonnát és kolbászt. Természetesen minden alkalommal a házigazda a főszakács, így egyszer az egyik pincesoron, másik alkalommal pedig más tag présházában találkozunk – meséli a borbarát.
A hagyomány szerint az összejövetelek alkalmával bormustrát tartanak, s minden alkalommal – szimpátiaszavazással – megválasztják a társaság borát, melyet a következő találkozón először kóstolnak, az adja meg az alaphangot az aznapi „versengéshez”, ahhoz viszonyítanak.
A társaság évente borversenyt is szervez, májusban több mint 140 bort hoztak Miskolcról, a bükki, valamint a tokaji borvidékről. Ez évben két bükkaljai, egy edelényi és egy cserépfalui bortermelő terméke nyert fődíjat.
Berta Béla arra biztatja a miskolciakat, ismerjék meg azt az életérzést, melyet csak egy pincetulajdonos tapasztalhat.
– Aki belevágott, nem bánta meg, nincs olyan hét, hogy ne járnánk a pincéinkben. Hamar megszokható ez az életstílus, a barátokkal, családdal töltött, semmihez sem fogható közös percek.
A társaság elnöke Márton-napi ludas kását főzött lapunknak a közelgő jeles alkalomra készülve. November 11-e azonban nem csak a ludakhoz kapcsolódik, ekkor kóstolják meg az újbort is.
Soós P.
Márton-napi ludas kása
Hozzávalók:
egy egész liba
két fej hagyma
egy sárgarépa
egy petrezselyem gyökere
árpagyöngy vagy rizs
só, bors, őrölt majoránna
A liba háját felvágjuk, kiolvasztjuk a zsírt. A kondérból kiszedjük a tepertőt, melyet főzés közben borkorcsolyának is fogyaszthatunk kenyérrel, savanyú káposztával. Amikor kiolvadt a zsír, beletesszük a felvágott hagymát, sárgarépát és petrezselyemgyökeret. Megdinszteljük, majd fűszerezzük a sóval, borssal, őrölt majoránnával, és elkavarjuk. Ezt követően beletesszük a bográcsba a libaaprólékokat és -belsőségeket (nyak, szárny, farhát, zúza, szív, máj – comb és mell szóba sem jöhet!), átpároljuk, majd felöntjük vízzel, hogy ellepje az üst tartalmát, aztán egy órát főzzük lassú tűzön. Ezután adjuk hozzá az árpagyöngyöt (vagy rizst), fél óráig főzzük, hogy elfőjön róla a víz – azaz besűrítjük –, majd savanyú káposztával tálaljuk. Ízletes, laktató egytálétel, mely egyaránt elkészíthető szabad tűzön vagy gáztűzhelyen.
Borajánló
Márton az újbor bírája, november 11-én kóstoljuk ugyanis meg az elmúlt egy év munkájának gyümölcsét. „Mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett”. Az újborok kóstolása azért érdekes, mert ebben a stádiumban áll a bor a legközelebb a szőlőhöz, az elsődleges szőlőillatok és -ízek ilyenkor még dominánsak, ami friss, üde és gyümölcsös jelleget biztosít a nedűnek. Preferenciánk szerint fehér vagy vörösbort is fogyaszthatunk ételünkhöz, de inkább fehéret ajánlunk, mert szárnyasokhoz az illik inkább.
– A szakrális vonal szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (ma: Szombathely) született. A császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens-ban, egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Később ezért nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett, majd püspökké akarták szentelni. Õ ehhez túlontúl szerény volt, ám a legenda szerint a ludak gágogása elárulta, hol rejtőzik. 371-ben végül püspökké szentelték – elevenítette fel a históriát a Miskolczi Pincék Asztaltársaságának elnöke.
– A néphagyomány szerint tél előtt, november 11-e körül vágták le mindig a lúdszaporulatot, a szokás pedig megmaradt az évszázadok során – tette hozzá.
Berta Béla tíz társával 2009. november 18-án alakította meg a bort szerető, pincével rendelkező helyi gazdákat tömörítő társaságot. A hagyományokat ápoló, a borkultúra értékeit népszerűsítő, a présházak felélesztését zászlajára tűző, immár hatvan taggal büszkélkedő Miskolczi Pincék Asztaltársaságának tevékenységét ez év májusában Nívódíjjal ismerte el Miskolc közgyűlése.
– Márton napja egybeesik alapításunk évfordulójával. Spontán, a tetemvári pincémben tartott összejövetelen alapítottuk egyesületünket három évvel ezelőtt, melyhez bárki csatlakozhat, akinek van présháza, és műveli, gondozza is azt – mondta Berta Béla.
A társaság összejövetelein a nedű mellett főszerepet kapnak a borkorcsolyák, ételek is, melyek elengedhetetlenek a kulturált poharazáshoz.
– Általában bográcsban főzünk, csülök- vagy körömpörköltet és egyéb finomságokat, mindig mást és mást, de olykor csak zsíros kenyeret eszünk hagymával vagy szalonnát és kolbászt. Természetesen minden alkalommal a házigazda a főszakács, így egyszer az egyik pincesoron, másik alkalommal pedig más tag présházában találkozunk – meséli a borbarát.
A hagyomány szerint az összejövetelek alkalmával bormustrát tartanak, s minden alkalommal – szimpátiaszavazással – megválasztják a társaság borát, melyet a következő találkozón először kóstolnak, az adja meg az alaphangot az aznapi „versengéshez”, ahhoz viszonyítanak.
A társaság évente borversenyt is szervez, májusban több mint 140 bort hoztak Miskolcról, a bükki, valamint a tokaji borvidékről. Ez évben két bükkaljai, egy edelényi és egy cserépfalui bortermelő terméke nyert fődíjat.
Berta Béla arra biztatja a miskolciakat, ismerjék meg azt az életérzést, melyet csak egy pincetulajdonos tapasztalhat.
– Aki belevágott, nem bánta meg, nincs olyan hét, hogy ne járnánk a pincéinkben. Hamar megszokható ez az életstílus, a barátokkal, családdal töltött, semmihez sem fogható közös percek.
A társaság elnöke Márton-napi ludas kását főzött lapunknak a közelgő jeles alkalomra készülve. November 11-e azonban nem csak a ludakhoz kapcsolódik, ekkor kóstolják meg az újbort is.
Soós P.
Márton-napi ludas kása
Hozzávalók:
egy egész liba
két fej hagyma
egy sárgarépa
egy petrezselyem gyökere
árpagyöngy vagy rizs
só, bors, őrölt majoránna
A liba háját felvágjuk, kiolvasztjuk a zsírt. A kondérból kiszedjük a tepertőt, melyet főzés közben borkorcsolyának is fogyaszthatunk kenyérrel, savanyú káposztával. Amikor kiolvadt a zsír, beletesszük a felvágott hagymát, sárgarépát és petrezselyemgyökeret. Megdinszteljük, majd fűszerezzük a sóval, borssal, őrölt majoránnával, és elkavarjuk. Ezt követően beletesszük a bográcsba a libaaprólékokat és -belsőségeket (nyak, szárny, farhát, zúza, szív, máj – comb és mell szóba sem jöhet!), átpároljuk, majd felöntjük vízzel, hogy ellepje az üst tartalmát, aztán egy órát főzzük lassú tűzön. Ezután adjuk hozzá az árpagyöngyöt (vagy rizst), fél óráig főzzük, hogy elfőjön róla a víz – azaz besűrítjük –, majd savanyú káposztával tálaljuk. Ízletes, laktató egytálétel, mely egyaránt elkészíthető szabad tűzön vagy gáztűzhelyen.
Borajánló
Márton az újbor bírája, november 11-én kóstoljuk ugyanis meg az elmúlt egy év munkájának gyümölcsét. „Mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett”. Az újborok kóstolása azért érdekes, mert ebben a stádiumban áll a bor a legközelebb a szőlőhöz, az elsődleges szőlőillatok és -ízek ilyenkor még dominánsak, ami friss, üde és gyümölcsös jelleget biztosít a nedűnek. Preferenciánk szerint fehér vagy vörösbort is fogyaszthatunk ételünkhöz, de inkább fehéret ajánlunk, mert szárnyasokhoz az illik inkább.