– Úgy gondolom, rögtön az elején tisztázni kell, hogy a Világsátor egy kulturális központ lesz, melynek egyik fő feladata, célkitűzése a cigányság kulturális hagyományainak (mint a néptánc, a népzene, a népviselet, vagy a népi mesterségek) megőrzése és továbbadása – kezdte a tévhitek eloszlatása végett Pankucsi Márta. Olyan, cigány származású művészeket említett a szociológus lehetséges bemutatkozó művészként, mint Péli Tamás és Szentandrássy István képzőművész, Bari Károly és Szécsi Margit költő, vagy íróként Lakatos Menyhért.
– Mások mellett véleményem szerint ők is jelen vannak képeikkel, képzőművészetükkel és irodalmi munkásságukkal az egyetemes magyar kultúrában – fogalmazott Pankucsi Márta.
Kiemelte, akár az ő alkotásaik, munkásságuk bemutatása is „egyfajta pozitív identitás, pozitív önazonosság-tudat megteremtője és megerősítője” lehetne, hiszen a művészek pályájukkal példaképként állhatnak társaik előtt.
– Mindezek mellett azt remélem és várom a Világsátor-programtól, hogy a többségi társadalom számára árnyalni fogja azt a képet, ami sokakban él a cigányságról – tette hozzá.
Nem is beszélve arról, hogy a szociológusok kultúra alatt nemcsak az ún. magaskultúrát, a tudományok és a művészetek világát értik, hanem a mindennapi élet „mintázatát”, tehát a kultúra olyan aspektusait is, mint például a környezeti, a munka-, az egészségügyi, vagy akár a közlekedési kultúrát – mindezek közvetítésére kitűnő hely lenne a Roma Kulturális Központ.
– Az elmúlt hónapok miskolci történéseinek is tükrében véleményem szerint fontos lenne egy olyan intézmény létrehozása, amely az indulatok elszabadulása nélkül teremtene lehetőséget valamiféle kulturális megállapodás létrejöttéhez. Olyan központra van szükség, amely a cigány és nemcigány emberek békés egymás mellett élését segítené, alapozná meg – hangsúlyozta Pankucsi Márta, véleménye szerint ugyanis „a legtöbb baj az eltérő kulturális mintákból fakad”, így tehát a kulturális közeledést kell elérni, mindkét oldal részéről.
Arról sem feledkezhetünk meg – hívta fel a figyelmet a szociológus –, hogy képzési központ is lenne a Világsátor, ahol „a kreatív munka, a kreatív foglalkoztatás is fontos feladat”.
– A többek között munkakultúrát, közlekedési kultúrát, városkultúrát segítő intézmény adhatna olyan ötleteket, amelyek működésében segítenék a várost. Itt tehát jóval többről van szó kultúra és oktatás kapcsán, mint a hagyományos formákról – emelte ki, hozzátéve, a korábbi integrációs, szegregációs programok egy része „sehová sem vezetett”.
Említett azonban jó példákat is. A még 2000. előtti, nemzeti kisebbségi oktatás szabályozásában – melyben maga is részt vett –, az alapvető célkitűzés az volt, hogy sikerélményekhez juttassák a gyerekeket. „Abban hiszek, hogy minden népcsoport részére azt az oktatási formát kell biztosítani, ami segíti az eredményes tanulást – történjen az akár integrált, akár szegregált formában”, azok a programok azonban nem lehetnek sikeresek, melyeknél „a szociális kérdés kerül előtérbe”.
Több olyan kezdeményezést is megemlített, melyek a Miskolci Egyetem berkein belül indultak, és sikeresen zajlottak, vagy még jelenleg is tartanak. Ilyen az a kéthetente megtartott közéleti klub is, ahol cigány származású diplomások beszélgetnek oktatásról, történelemről, vagy éppen közéleti szerepükről. Emlékeztetett, tavaly a megyei közgyűlés megbízásából Szabó-Tóth Kinga szociológussal közösen előkészítették az európai régiók romastratégiáját. Ezt a javaslatot az Európai Régiók Közgyűlése elfogadta. A tervezetben már akkor szerepelt, hogy szükség van egy roma információs, kulturális központ létesítésére.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.
– Mások mellett véleményem szerint ők is jelen vannak képeikkel, képzőművészetükkel és irodalmi munkásságukkal az egyetemes magyar kultúrában – fogalmazott Pankucsi Márta.
Kiemelte, akár az ő alkotásaik, munkásságuk bemutatása is „egyfajta pozitív identitás, pozitív önazonosság-tudat megteremtője és megerősítője” lehetne, hiszen a művészek pályájukkal példaképként állhatnak társaik előtt.– Mindezek mellett azt remélem és várom a Világsátor-programtól, hogy a többségi társadalom számára árnyalni fogja azt a képet, ami sokakban él a cigányságról – tette hozzá.
Nem is beszélve arról, hogy a szociológusok kultúra alatt nemcsak az ún. magaskultúrát, a tudományok és a művészetek világát értik, hanem a mindennapi élet „mintázatát”, tehát a kultúra olyan aspektusait is, mint például a környezeti, a munka-, az egészségügyi, vagy akár a közlekedési kultúrát – mindezek közvetítésére kitűnő hely lenne a Roma Kulturális Központ.
– Az elmúlt hónapok miskolci történéseinek is tükrében véleményem szerint fontos lenne egy olyan intézmény létrehozása, amely az indulatok elszabadulása nélkül teremtene lehetőséget valamiféle kulturális megállapodás létrejöttéhez. Olyan központra van szükség, amely a cigány és nemcigány emberek békés egymás mellett élését segítené, alapozná meg – hangsúlyozta Pankucsi Márta, véleménye szerint ugyanis „a legtöbb baj az eltérő kulturális mintákból fakad”, így tehát a kulturális közeledést kell elérni, mindkét oldal részéről.
Arról sem feledkezhetünk meg – hívta fel a figyelmet a szociológus –, hogy képzési központ is lenne a Világsátor, ahol „a kreatív munka, a kreatív foglalkoztatás is fontos feladat”.
– A többek között munkakultúrát, közlekedési kultúrát, városkultúrát segítő intézmény adhatna olyan ötleteket, amelyek működésében segítenék a várost. Itt tehát jóval többről van szó kultúra és oktatás kapcsán, mint a hagyományos formákról – emelte ki, hozzátéve, a korábbi integrációs, szegregációs programok egy része „sehová sem vezetett”.
Említett azonban jó példákat is. A még 2000. előtti, nemzeti kisebbségi oktatás szabályozásában – melyben maga is részt vett –, az alapvető célkitűzés az volt, hogy sikerélményekhez juttassák a gyerekeket. „Abban hiszek, hogy minden népcsoport részére azt az oktatási formát kell biztosítani, ami segíti az eredményes tanulást – történjen az akár integrált, akár szegregált formában”, azok a programok azonban nem lehetnek sikeresek, melyeknél „a szociális kérdés kerül előtérbe”.
Több olyan kezdeményezést is megemlített, melyek a Miskolci Egyetem berkein belül indultak, és sikeresen zajlottak, vagy még jelenleg is tartanak. Ilyen az a kéthetente megtartott közéleti klub is, ahol cigány származású diplomások beszélgetnek oktatásról, történelemről, vagy éppen közéleti szerepükről. Emlékeztetett, tavaly a megyei közgyűlés megbízásából Szabó-Tóth Kinga szociológussal közösen előkészítették az európai régiók romastratégiáját. Ezt a javaslatot az Európai Régiók Közgyűlése elfogadta. A tervezetben már akkor szerepelt, hogy szükség van egy roma információs, kulturális központ létesítésére.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.