Fábián Zsolt természetesen nem bánja, hogy egykor engedett az együttes basszusgitárosának, s elkészült a Miskolc című dal, egy pályázatra. A lokálpatrióta egyesület intézett felhívást, hogy szülessenek új, Miskolcról szóló dalok. A pályázatra 8–10 alkotás érkezett, amelyből a Bíborszél dala került ki győztesen.
– Tóth Szabi, a basszusgitárosunk hívta fel a figyelmünket az egyesület pályázatára. Nem tetszett az elején a dolog, mert nem szeretek „megrendelésre” dolgozni. A Bíborszélben úgy jönnek létre a dalok, hogy elkészül a zene, s ahhoz íródik a szöveg. Számunkra mindig is fontos volt a dalok hangulata, mondanivalója. A Miskolc zenei alapjai megvoltak, Szabi nem hagyott nekünk békén, így elkészült a dal, s egyáltalán nem bánom, hogy így alakult – mesélt a dal születésének körülményeiről a Bíborszél énekese, hozzátette, előfordul, hogy megküzd dalokkal, ám a Miskolc című szerzemény gyorsan, néhány nap alatt összeállt.
Elsőként a refrén jött létre, majd az első verse készült el, s végül egy autózás során megszületett a második verse is. Fábián Zsolt elárulta, számára az alkotói folyamat sokszor egyet jelent az autózással. Rendszerint utazás közben hallgatja a zenei alapokat, s jutnak eszébe a szövegek.
Mint mondta, számára valóban azt jelenti Miskolc, amiről a dal szól, habár már több mint tíz éve a fővárosban él és dolgozik.
– Gyakran járunk haza, és mindig jó érzés meglátni Miskolcot. Meghatározó emlékek, a család, a barátok kötnek ide. Egyszer, mikor vonatoztam hazafelé egy házaspár szörnyülködött, mikor meglátta az Avast. Engem minden alkalommal valami furcsa, jóleső érzéssel tölt el, ezt valószínűleg csak azok értik, milyen sokat jelent ez a város, akik itt élnek, itt nőnek fel. A DVTK-val kenusként a Csorba-tavon kerültem kapcsolatba. A győri kapuban nőttem fel, évek multán egészen más jelentőséggel bírnak ezek a helyek, az emlékek. A dolgok a szívemhez nőnek, és nehezen váltok – mondta.
A Miskolc című szerzeményével kapcsolatban az énekes szót ejtett természetesen a szurkolói részletről is, hiszen Fábián Zsolt számára kiemelt jelentőségű a DVTK.
– A DVTK-induló nem véletlenül került bele a dalba, most is piros nadrágban vagyok, fehér övvel – mondta mosolyogva Fábián Zsolt. – Ha nincs lehetőségem személyesen ott lenni egy-egy meccsen, akkor is megtalálom azt a forrást, ahol élőben tudom követni. Természetesen örülünk a jó eredményeknek és időnként bosszankodunk is, mint minden szurkoló, de én mindig is azt mondtam, hogy a hovatartozás sohasem helyezésfüggő, ehhez a családhoz tartozni kivételes érzés. Aranyosi Péterrel (miskolci humorista – a szerk.) szoktunk járni a meccsekre. Voltunk Kecskeméten is, mikor megérkeztünk, egy kocsiból üvöltött a Miskolc maxijáról a megzenésített szurkolói rigmusok. Remek mérkőzés előtti hangolódás. Nagyszerű érzés volt, amikor az Újpestet, vagy a Fradit saját pályájukon vertük meg. Jó érzés, mikor vigyorogva mész hétfőn dolgozni, mert győzött a csapat – tette hozzá. A Bíborszél néhány Diósgyőr mérkőzés előtt is játszott, s mint Fábián Zsolt visszaemlékezett, felejthetetlen volt a pálya mellett állva látni, hogy tele van a stadion, s szívesen emlékszik a bajnokavatásra is, ahová már fiát is elvitte.
Fábián Zsolt emellett élete egyik legnagyobb élményeként idézte fel a július 5-ei, Szent István téri koncertet. – Az valami parádé volt, ami azon az estén történt. Azt mondták, hogy hatezer ember volt kint a villamost várva. Miskolcon, ennyi ember előtt koncertezni; az egyik legjobb élményem. Készítettünk is közös képet a közönséggel, mert arra az estére mindig emlékezni akarok – mondta.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á., Bíborszél