Ráski Lászlóné a kitüntetést az egyházkerületi általános iskolai nevelésben több évtizeden át hűséggel ellátott munkájáért, továbbá a Miskolc-Diósgyőri Református Egyházközségben végzett odaadó szolgálatainak elismeréseként kapta. Ebből az apropóból beszélgettünk vele. Méltatása ITT olvasható.
– Nagyon megtisztelő számomra ez az elismerés és jól esik. Mégis leginkább az érint meg, hogy gondoltak rám és felterjesztésre érdemesnek találtak. Egy ilyen kitüntetést az ember csak akkor kaphat meg, ha támogató közösség áll mögötte, amiért nagyon hálás vagyok – hangsúlyozta Ráski Lászlóné Ibolya főigazgató-helyettes, hozzátéve, hogy egyáltalán nem számított a díjazásra.
Elmondta, hogy emberileg és szakmai értelemben is nagy elismerésnek tartja a református egyházkerület Oktatásért Díját és büszkeséggel tölti el, hogy megkaphatta. Ugyanis a pedagógusok különösen kevés ilyen jellegű pozitív visszajelzést kapnak. Ez megerősíti őt hivatásában és pályája utolsó szakaszára is lelkesíti.
A gyerekek fiatalon tartják
– Kevés olyan szakma létezik, amiben ennyi szépség rejtőzik. Negyvenharmadik éve dolgozom pedagógusként, amit hivatásnak, illetve szolgálatnak tekintek. Ebből 30 éve az iskola egyik alapító tagja és 21 éve az intézmény igazgatóhelyettese vagyok. Mindez már olyan sok év a pályán, hogy a költő, Juhász Gyula szavai jutnak eszembe: „A tanár az a diák, aki a legtovább jár iskolába,” ami az én esetemben is így van már 57 éve. Nem vagyok egy „díjgyűjtögető” alkat, inkább a pályámon átélt szép emlékeket őrzöm szívesen, számos kedves visszajelzést kaptam a gyermekektől, kollégáktól és a szülőktől, amelyek építették a lelkemet – emlékezett vissza a díjazott.
Elárulta, hogy tavaly pedig az iskola közössége által alapított: ”Pedagógus Díjat” vehette át. Majd beszámolt róla, hogy munkája során pozitív és vidám közegben dolgozhatott a kisiskolás korú gyerekek között, ami a pedagógus pályát egyedülállóvá teszi. A gyerekek mindig fiatalosan tartották a gondolkodását. Jelenleg ideje nagy részét a főigazgató-helyettesi szervezési feladatok töltik ki, de néhány órában még a mai napig tanít.
Alulról építkezve fejlődött
– Iskolánk alulról építkezve, szinte mondhatnám: a semmiből indult el, nagy hittel és bizakodással az intézményt alapítók részéről. Magam is aktívan részt vállaltam az alapító és az iskola fejlődését célzó munkában is és mindezt teljes elköteleződéssel tettem. Később igazgatóhelyettes lettem, ami egy keresztyén iskolában sokkal többet kíván az embertől. Ez a többlet önkéntes szolgálatot, odaszánást jelent, amit Isten általi elhívásnak tekintek. Minden megnyilvánulással igyekszem képviselni a keresztyén értékrendet. Emellett törekszem rá, hogy empátiával támogassam a szülőket és a partnerekkel való ügyintézést – foglalta össze a főigazgató-helyettes.
Ismertette, hogy a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda az elmúlt harminc évben hatalmas fejlődésen ment át, külső és belső változásokat egyaránt beleértve. Az iskola büszke a református értékrendhez igazodó nevelésére, korszerű oktatására, ami annak köszönhető, hogy a nevelőtestület innovatív szemlélettel valósítja meg a korhoz igazodó elvárásokat. Emellett büszkék diákjaik kiemelkedő magatartási és tanulmányi átlagára és különösen kiemelkedő szintű versenyeredményeikre.
Fontos összekötő kapocs
– Kollégáimtól kaptam egyszer egy kedves emléklapot, amire az volt írva, hogy „A legkecsesebb jobb kéz.” Mivel feladataim közül az egyik legfontosabb az, hogy főigazgató úr döntéseit támogassam, ezért kollégáim kedvesen megfogalmazták, hogy helyettesként a jobb keze vagyok. A nevelőtestületen belüli helyemet tekintve összekötő szerepet töltök be a munkatársak között. Felügyelem az intézmény szakszerű működését és mindenféle szabályzat pontos betartását, azok érvényesülését. Segítem a hatékony kommunikációt a különböző szervezeti egységek között és a kollégákkal is nagyon jó a kapcsolatom – sorolta.
Hozzátette, mindig bátor és kötelességtudó volt, valamint nagy családja miatt is jó szervezőkészséget fejlesztett ki. Ezek mellé még sok fontos képességet sajátított el igazgatóhelyettesi posztja betöltése során, mert folyamatos tanulási vágy él benne. Például rengeteget fejlődött a jó kommunikációs képesség terén, amit néha humorral is fűszerez.
Átadja tapasztalatait
Megfogalmazta, hogy mivel majdnem minden iskolai ügy a helyettesi irodában köt ki, ezért igazgatóhelyettesnek lenni rendkívül összetett feladat, de együttműködő munkatársakkal ez jól szervezhető.
– Bár már nyugdíjasként dolgozom főállásban, de még érzem magamban a munkavégzéshez szükséges kellő energiát. Az idő előrehaladtával azonban lassanként szeretném átadni a tapasztalataimat a fiatalabb kollégáknak, ezzel is segítve a munkájukat – mondta.
A családjáról megosztotta, hogy két komoly felnőtt fia van, akik szintén Miskolcon élnek saját családjaikkal együtt.
– Nagyon összetartó család vagyunk, mindenben számíthatunk egymásra. Néha azonban egy kicsit nehéz az „osztódás” a munka és család között. Mivel olyan szerencsés vagyok, hogy négy piciny gyermek nagymamája vagyok, ezért majd a jövőben szeretnék unokáimmal egyre több időt tölteni. A férjemmel szép családi életet igyekeztünk felépíteni, erős támaszként állunk egymást mellett – árulta el beszélgetőtársunk.
Személyes hite a példa
Végül nem rejtette véka alá azt sem, hogy a Miskolc-Diósgyőri Református Gyülekezethez tartozik fiatal kora óta. Fontosnak tartja a hit személyes megélését és a példamutatást ezen a területen is. Véleménye szerint a Biblia igazsága az élet minden területen felhasználható háttértervként.
– Hitem által egész életemben éreztem, hogy létezik egy békesség és isteni áldás, ami még a kétségbeejtő helyzetekben is segített nekem. Stabilan tartotta az életünket ebben a zűrzavaros világban. A béke és áldás kívánása napjainkban nyeri el igazi aktualitását. Reményt és bátorítást adhat nekünk és szeretteinknek egyaránt, ezért szeretnék az Áldás, békesség! református köszönéssel elköszönni az olvasóktól. Kívánom, hogy birtokolják Isten áldását, bőséges ajándékát és a béke biztonságát – búcsúzott Ráski Lászlóné.
