A lelki egészség jegyében kezdett alkotni, ma pedig már több mint 159 ezren várják az Instagramon, hogy megmutassa, milyen képeket szül az emberi gondolat és a mesterséges intelligencia találkozása. Az inspirációt egy különös kép indította el benne: Ferenc pápát látta dizájnerkabátban.
– Megláttam Facebookon és Instagramon, és nagyon megtetszett. Kíváncsi lettem, hogyan csinálják. Tudtam, hogy Photoshoppal ez hatalmas munka lenne, ezért elkezdtem keresni, mivel készülhetett – mesélte. A keresés vezette el az AI-képgenerátorok világába. YouTube-videók, próbálkozások, tanulás, és két évvel később már több mint ezerötszáz posztban láthatjuk a képeit.
Benjámin gyakorlatilag minden nap alkot. A mesterséges intelligencia szerinte nem helyettesíti az embert, inkább kitágítja a kreativitás határait.
– Ez nem olyan, mint a klasszikus képzőművészet. Nem kell éveket tanulni az anyagokról, vagy várni a festékrétegek száradását. Ezzel az eszközzel bármilyen stílusban dolgozhatok, és ez a szabadság már önmagában inspiráló – mondta.
Kezdetben kedvenc gyerekkori animevilágait idézte meg, később hiperrealisztikus képeket készített, amelyekben az ember és a technológia határai elmosódnak. A sötétebb, pszichológiai témák sem állnak távol tőle.
– Carl Gustav Jung szerint a lelkünk árnyékot vet. Ez az árnyék az, ami nem szeretnénk lenni, de az életút ezen keresztül vezet. Mindig is érdekelt ez a tabusított oldal, ahol az ember saját félelmeivel szembesül – magyarázta.
Sokan kérdezik tőle, mennyire tekinthető művészetnek az, amit csinál. Ő egyszerű választ ad:
– Ha azt mondjuk, hogy a kép nem az enyém, mert az AI készítette, akkor mondhatnánk azt is, hogy a festményt sem a festő alkotta, hanem az ecset. Az AI csak eszköz. Az érzés, a döntés, a jelentés az emberé. Persze van különbség, én is tudom, de nem akkora, mint sokan hiszik.
Benjámin szerint a mesterséges intelligencia nem ellenség, hanem új lehetőség.
– Értem az AI-tól való félelmet, de nem tartom jogosnak. Minden technológiai újítástól féltünk már: az írástól, a nyomtatástól, az internet megjelenésétől is. Az AI is ilyen: nem elvesz, hanem átalakít. Ráadásul most már bárki számára elérhető, a szomszéd Marika nénitől az unokáján át, bárkinek.
A képgenerálás mögött azonban komoly tudás is áll.
– A szöveges rész a legfontosabb, ez adja a kép hetven százalékát. Meg kell tanulni, hogyan adj utasítást az AI-nak. Egy képhez általában három-négy különböző szoftvert használok – mondta. De hogy mikor elégedett a képpel, az egészen más kérdés.
– Van, hogy ötven-hatvan változat készül egyetlen poszt előtt. Aztán meglátom azt az egyet-kettőt, és mint a zenében: meghallod, és valami megérint. Tudod, hogy ez az. De az is előfordul, hogy egy nekem kevésbé fontos kép kapja a legtöbb visszajelzést. Ilyenkor az emberek döntik el, mi az, ami hat rájuk.
A jövőt tekintve optimista: szerinte a művészettörténet új fejezete kezdődött el.
– Kétszáz év múlva az AI-t ugyanúgy tanítani fogják, mint a fotográfiát vagy a film megjelenését. Akkor is sokan mondták, hogy ezek elpusztítják a festészetet, aztán mégis új dimenziókat nyitottak.
A miskolci művész jelenleg több helyi projektben is részt vesz, köztük egy gyerekkönyv megalkotásában, amely játékosan ismerteti meg a kicsikkel a mesterséges intelligencia világát.
– Ha nem a félelem irányít minket, hanem a kíváncsiság, akkor ez a technológia rengeteget adhat az emberi kreativitáshoz – vallja.
Arra is buzdítja a kezdőket, hogy bátran kísérletezzenek:
– Nem kell rögtön drága eszközöket venni. Elég egy laptop, egy kis zene és egy délutánnyi nyitottság. Ez a technológia most olyan, mint a fekete-fehér tévé a maga idejében: gyerekcipőben jár, de forradalmi. És aki most lép be, az az elsők között formálhatja, milyen lesz a jövő művészete.
