A Klebelsberg-emlékévhez kapcsolódva a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti, Iparművészeti és Tervezőművészeti, valamint Film- és Fotóművészeti tagozata közös kezdeményezést indított „Száz iskola, ezer kép” címmel. Az MMA regionális központjainak ajánlása alapján a Regionális Osztály 10-10 alkotásokból készült nyomatot juttat el a régiók kiválasztott iskoláiba. Miskolcon a Földes Ferenc Gimnázium kedden vehette át a reprodukciókat, szerdán a Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium került sorra.
– Egy rendhagyó rajzóra keretében a diákokat be tudjuk vonni, és felvillantani a jelentőségét annak, mit is jelent egy eredeti műalkotás, és mit egy reprodukció, hogy viszonyul a kettő egymáshoz. A reprodukció közvetíteni tudja a kortársművészeti törekvések megjelenési formáit – emelte ki Pozsgai Péter szervező.
A jövő kortárs művészei már köztünk élnek és alkotnak
Sinkó István festő- és képzőművész rendhagyó rajzórát tartott a zrínyis diákoknak a Miskolci Galériában. Az óra során nemcsak a kiállított reprodukciókat elemezték, hanem a tanulók saját alkotásairól is beszélgettek. Szó esett arról is, hogyan hat a kortárs művészet a mai fiatalokra, miként befolyásolja őket és a saját munkáikat. Ennek kapcsán felmerült az a kérdés is, hogyan születik meg egy végzős zrínyis diákban az az ötlet, hogy különböző technikákkal olyan takarót készítsen, amelyen a dédszülőktől indulva a saját emlékein át egészen a jövőbeni gyermekei emlékei is helyet kapnak.
Bodonyi Csaba Ybl- és Széchenyi- és Makovecz Imre-díjas építész pedig saját példáját mesélte el, hogyan választotta ezt a pályát.
– Vizuális élmények vittek el erre a pályára. Úgy lettem építész matematikus-fizikus-hajó- és repülőtervezőből, hogy megpillantottam egy könyvet a miskolci Széchenyi utcai kirakatban. Csak a fedlapot láttam, nem volt pénzem megvenni, de ez elég volt ahhoz, hogy inspiráljon. Ez kapcsolódott ahhoz az érdeklődéshez, amelyet Imreh Zsigmond festőművész váltott ki belőlem, aki egyébként ábrázoló geometriát tanított. Az én dilemmám éppen az volt, hogy a reál tudás és a művészetek hogyan függnek össze. Negyedéves koromra el is döntöttem a kérdést, így immár 65 éve egy rajztáblával élek együtt.
Inspiráció a diákoknak
Ezek a reprodukciók nem pusztán képek, hanem lehetőség arra, hogy a diákok még közelebb kerüljenek a művészet élő jelenéhez, mondta Fridrikné Várhegyi Renáta, a Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatója. Majd hozzátette:
– Iskolánk sokszínű közösség, ahol a művészet valóban él: inspiráló tanárok, kíváncsi és tehetséges diákok, valamint rengeteg program és élmény formálja a mindennapjainkat. A Zrínyiben a vizuális kultúra nem tantárgy, hanem egy olyan nyelv, amelyen keresztül a fiatalok megérthetik a világot és saját magukat; egyfajta gondolkodásmód. Hisszük, hogy minden vonal, minden szín, minden forma új kérdéseket és új felismeréseket ad diákjainknak. Ezért különösen értékes számunkra, hogy ma gondosan válogatott kortárs alkotások kerülnek az iskolánk falaira. Ezek a művek inspirációt jelentenek majd a rajz–vizuális kultúra tagozatunknak, a kreatív közösségeinknek, és minden diáknak, mindenkinek, aki nyitott szemmel jár – mondta.
A Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium végzős tanulója, R. Szabó Linett, akit a fotózás vonz leginkább. Nagyon közel áll hozzá az a műfaj, melyet az egyik reprodukción, Tóth György Robert Mapplethorpe emlékére című képén látott. A fekete-fehér és analóg fotózás érdekli, és ezen a pályán képzeli el a jövőjét.
A Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjasainak tárlata január 11-ig a Miskolci Galériában megtekinthető.
