A színházban a közönség legtöbbször a végeredményt látja, ritkán esik azonban szó arról a folyamatról, hogyan formálják meg a szerepet a színészek, és hogyan formálja a szerep őket. Most erről a különleges belső útról beszéltek a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár fiókkönyvtárában.
– Amikor felmerült, hogy a színházi világnap alkalmából szervezzünk egy programot, Fagyi jutott eszembe elsőként – mondta Bájer Máté. – El is hívtam, rábólintott, aztán jött a kérdés, hogy mi legyen a címe ennek a beszélgetésnek, és miről is szóljon. Ekkor jutott eszembe a „szerepszelídítés” – mondta, majd kifejtette, hogy ez azt jelenti, Fandl Ferenc hogyan indul el, amikor egy szerepet meg kell szelídítenie, saját magára kell illesztenie.
„Nagyon színes a fantáziám”
– Az évad végén az igazgató elmondja, milyen feladatok várnak rám – kezdett neki a folyamat leírásának a színművész. – Vannak színészek, akik ilyenkor már mániákusan készülnek, utánaolvasnak, könyvtárba járnak. Én nem vagyok ilyen. Sőt, babonából nem olvasok el semmit előre. Volt rá példa, hogy megtettem, és mindegyik hatalmas bukás lett. Nem lustaság ez, hanem azért van, mert nagyon színes a fantáziám, és ha túl korán elkezdek gondolkodni valamin, akkor berögzülnek bennem ezek az elképzelések. És mivel makacs vagyok, később nehéz eltéríteni ettől, pedig nem egyezik a rendező elképzeléseivel. Inkább elkerülöm ezt. Amikor megkapom a szövegkönyvet, az az igazi kezdet – mondta.
Összefüggéseket keres
Amikor Fandl Ferenc kezébe kerül a szöveg, elkezdi bújni. – Már a visszaolvasó próbán keresem azokat a pontokat, ahol mások beszélnek arról a figuráról, akit játszom. Figyelem, mit mondanak róla a többiek, hogyan látják őt. Ez segít felépíteni a viszonyrendszert, és kirajzol egy személyiséget. Ez alapján el tudok indulni, hogy milyen élete lehet, hogyan élhet. Ebben rengeteget használom a fantáziámat. Közben kérdéseket teszek fel a rendezőnek. Sokszor egészen hétköznapi, aprólékos kérdéseket, amik néha bosszantják őket. Például egyszer egy próbán azon gondolkodtam, hogy az általam játszott karakter hány órakor kelt fel aznap. Ez elsőre jelentéktelennek tűnik, de nem mindegy. Mert ha valaki hajnalban kel és sokat utazik, teljesen más állapotban ér haza, mint ha ráérősen, kényelmesen kezdi a napját. Ez hatással van mindenre, a jelenlétére, az energiájára, a hangulatára. Lehet, hogy a néző nem látja, hánykor keltem fel „karakterként”, de azt látja, amit ez okoz bennem – magyarázta.
Számára a színházban nem az az érdekes, ami látszik vagy elhangzik, mert az úgyis megtörténik, az az érdekes, ami mögötte van. A beszélgetés további részében az is kiderült, hogy a színművész teljesen másképpen értelmezi a Rómeó és Júliát, amiről akár egy külön cikk is születhetne.
A beszélgetésen túl Bájer Máté még feladatokat is adott Fandl Ferencnek, hogy egy igazán színes és szórakoztató estén vegyen részt a közönség.
