Simkó András szolfézs-zeneelmélet és ütőhangszerszakos a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumban, Szabó András pedig zeneelmélet szakon tanul ebben az iskolában. Mindkettejüknek Barta Ildikó az egyik tanára. Az iskola zeneelmélet tanszakának vezetője elmondta, diákjai a 15. Országos Kodály Zoltán Szolfézs- és Párosének-versenyen szereztek több díjat is, jelesül ötöt, négyet a fiúk, egyet pedig ő maga, amire nem is számított.
– Két kategóriában indultunk. A szolfézs versenyt Szabó András nyerte, a pároséneket ketten, emellett pedig különdíjak is születtek: Simkó András a legjobb kortárs lapról olvasásért, Szabó András pedig a legjobb dalelemzésért kapott elismerést – sorolta a tanárnő, aki maga is átvehette a kitüntetést a tehetséggondozás és versenyfelkészítés terén nyújtott kiemelkedő tanári munkájáért.
A felkészülésről kérdezve egybehangzóan hangsúlyozták, hogy nem akkor kezdődött el, amikor már a versenyre készültek.
– Mindennapos gyakorlással az utolsó hetekben, de egyébként ez egy folyamatos munka – mondta Barta Ildikó, majd hozzátette, a versenyfeladatok típusait előre ismerték, így célzottan tudtak készülni.
Kiderült: nem ez volt az első közös sikerük.
– Három évvel ezelőtt is indultunk ugyanezen a megmérettetésen, akkor Szabó András második lett, a pároséneklésben pedig harmadikok voltak – emlékezett vissza a tanárnő, és hozzátette: ritkán találkozik ennyire kiemelkedő tehetségekkel. – Körülbelül tízévente vannak olyan növendékek, akik csak megközelítik az ő tudásukat.
A hagyományokkal büszkélkedő versenyt háromévente rendezik meg, először 1982-ben, tehát negyvennégy éves múltra tekint vissza.
Sosincs készen egy alkotás
A verseny egyik különlegessége egy saját szerzemény bemutatása volt.
– Az egyik versenydarabunk Áprily Lajos Március című versének megzenésítése volt – mondta Barta Ildikó.
A mű szerzője Simkó András, aki betekintést is engedett az alkotói folyamatba.
– A zeneszerzés legtöbbször vagy fejben, vagy zongora mellett történik. Ennél a darabnál egy vázlatfüzetben dolgoztam, majd később finomítottam rajta – árulta el a fiatal zenész, hozzátéve, hogy még a verseny hetében is változtatott a művön. – Egy zeneszerző folyamatosan mérlegel, hogy mi tehetné még jobbá a darabot – fogalmazott, példaképeként említve Kurtág Györgyöt, akiről azt mondják, hogy a zenéje állandó kétkedés.
Szabó András a dalelemzés kihívásairól beszélt.
– Ez olyan, mint egy versnél, hogy mitől lesz az jó. Megadtak szempontokat, és figyelni kellett a szerkezetre, a harmóniákra, a hangnemekre – mondta, majd elárulta, ez nagyon közel áll a matematikához, hiszen abban is analizálásra, elemzésre van szükség, mint a szolfézsnál és a zeneelméletnél.
Nem véletlen, hogy ő végül ezen a pályán folytatja.
– Én matematikával megyek tovább az egyetemen – nyilatkozta, pedig a diák már az óvodában megismerkedett az énekkel, amikor is egy óvónője foglalkozott vele a Szent Miklós Görögkatolikus Óvoda és Bölcsődében.
Simkó András útja is más irányt vesz.
– Ütőhangszerrel szeretnék továbbtanulni, de felmerült a karmesterség lehetősége is – mondta, ugyanakkor hangsúlyozta, mindig is a zene érdekelte, nem egy konkrét ága.
A diák már tíz éve tanul zenét, a Miskolci Görögkatolikus Általános Iskolában kezdte, amikor jelentkezett az Egressy-Erkel Zeneiskola kihelyezett zongoratanítására, amivel szolfézs is együtt járt.
Az elengedéshez fontos a tisztelet
A beszélgetés egyik legérdekesebb része kétségtelenül az volt, hogy mindehhez mit szól az énektanáruk.
– Nagyon szeretem őket, és ezért maximálisan tiszteletben tartom, hogy most így látják az életüket. Szerintem idővel rá fognak jönni, hogy az életben a zene a legfontosabb. És reménykedem, hogy végül mindketten karmesterek lesznek – válaszolta Barta Ildikó. – Szabó András nagyon szenvedélyesen vezényel és énekel, és mindketten szinte élnek a zenében. Biztos vagyok abban, hogy ha majd túl lesz az ELTÉ-n vagy már közben is, felmerül egy hiány benne, ami miatt végül elvégzi a Zeneakadémiát is.
A verseny hangulata egyébként nagyon különleges volt.
– Debrecenben, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola nagytermében, közönség előtt zajlott minden. Még a dalelemzés is – mesélte Barta Ildikó. – Egy ponton a közönség spontán tapsviharban tört ki Szabó András elemzése után. Nem bírták kivárni a végét, pedig két feladat még hátra volt.
A pároséneklés külön kihívást jelentett.
– Ilyenkor bezárják őket tíz percre egy terembe egy kottával, majd azonnal elő kell adniuk. Óriási felelősség, mert egymásra vannak utalva – magyarázta a tanárnő.
A történet végén azonban nemcsak a díjak számítanak, hanem az az út, amelyen ezek a sokoldalú fiatalok elindultak. Bár különböző irányokba tartanak, egy dolog biztos: a zene mindkettőjük életében központi szerepet játszhat.
