Ugyanis valójában december 21. a téli napforduló napja, most ért csúcsára a sötétség, innentől kezdve egyre nő a világos periódus hossza. Persze ezt nem fogjuk azonnal érzékelni, hiszen naponta csupán másodpercekről, percekről van szó, de hosszabb távon azért egyre feltűnőbb lesz a változás.
Ma, azaz december 21-én 15:56-kor nyugszik a nap, és holnap 7:28-kor kel, míg holnap 15:57-kor búcsúztathatjuk csillagunkat – legalábbis a Budapestet is érintő 19-es hosszúsági körön, az ország keleti és nyugati csücskében ettől több perc eltérést tapasztalhatunk. A téli napforduló pillanata a csillagászok szerint idén december 21-én 22 óra 49 perc 19 másodperckor következik be.
Naponta körülbelül egy-két perc igazán nem sok, de egy hónap múlva, január 21-én már 7:21 és 16:29 között láthatjuk a Napot, és amikor majd március utolsó hétvégéjén visszaállunk a nyári időszámításra, a 6:32-es napkeltét már csak 19:07-kor követi a napnyugta.
Most indul ez a „világosodási” folyamat, és értelemszerűen a következő – nyári – napfordulóig tart.
Érdekesség, hogy természetesen valójában nem a nap fordul el tőlünk vagy fordul felénk, hanem a mi sárgolyón halad ilyen pályán a Nap körüli ellipszisen. Mert, hogy nem csak körbe repüljük központi csillagunkat, de közben „ingadozunk” is, a földünk forgástengelye az egyik „kanyarban” kifelé, másikban – fél évig – befelé dől. Így áll elő az a jelenség, hogy utunk során hat hónapig az északi féltekét mutatjuk többet a napnak, a következő fél évben pedig a déli féltekét. Ezért karácsonyoznak az ausztrálok nyári verőfényben és hőségben, míg nálunk – írnám, hogy esik a hó, de sajnos nem – téli fagyban.
Tudományosabban fogalmazva: A Föld és néhány fok eltéréssel a naprendszer bolygóinak keringési síkját a Nap körül ekliptikának nevezzük, bolygónk dőlésszöge pedig az ekliptika síkjára állított merőlegeshez viszonyítva 23,5 fok. A Nap körül keringve így az északi féltekén télnek tekintett évszakban a déli pólus „biccent” kissé csillagunk felé, nyáron pedig az északi: a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget leszámítva mindig azon a féltekén hosszabbak a nappalok az éjszakáknál, amelyik éppen a „nyári félévben” tartózkodik. A téli napforduló pedig az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól.
A lényeg, hogy mi itt az északi végeken éppen ma éjjel „billenünk” át oda, ahol napról napra több lesz a fény és a meleg.
Egy érdekes animációt láss itt! (kattints!)
