Vélemény
Kádra járók az Erzsébetben
Tipikus egyszintes, gangos ház a miénk a miskolci Széchenyi utcán. Egyetlen komfortos lakással az utcafronton. Lent, fenn és a szuterénban csupa szobakonyhás bérlemény. Az emeleten és a földszinten komoran sötét, messziről bűzös, kétkabinos közös WC. Hagyományos szokásrenddel. Szántó István jegyzete.
Elhulltak az utcai órák
Az idő pénz. Sőt még annál is értékesebb. Mihelyst életünkben megkezdődik a visszaszámlálás, jólesik sáfárkodni a maradékkal. A kórházi intenzíven lemeztelenítenek, de az órámat nem adom. Pittyegnek a monitorok, de én inkább a karórám érces hangú, megnyugtató ketyegését hallgatom. Egy perc hatvan másodperc- ideális lazító, se több se kevesebb, pontosan annyi, mint az optimális pulzusszám, a normális szívverés. Mindig tudnunk kell, hányadán is állunk.
Az avasi harangjátékra kezdtek
Kora ifjúságomtól különös vonzódást érzek a rádióhoz. A rádiókhoz. A nagyszobánk legmeghittebb sarkában, édesapám éjjeliszekrényén minden este világít a varázsszemes Orion. Mihelyst vége a tízórási híreknek, átkapcsol a rövidhullámú Szabad Európára. Számomra a sistergő, zavaró sípolással vegyülő beszéd már altató. Disszidens bácsikám itthon még sosem látott tranzisztoros japán zsebrádiókkal halmoz el. Barátaim elkábulnak a markomból kiszüremlő slágerkoktéltól. Első Trabantomban igazi luxus a Videoton autórádió, hallgatásáért havi 10 forintot fizetek a postai előfizetésért.
Még hizlalom a kulcscsomómat
Sokat költözünk, lakást, zárakat cserélünk és néhányszor kocsit is váltunk az életben. Mindannyiszor marad vagy előkerül egy jó pár, már soha semmire se jó nyelves vagy fűrészfogú, szekrényekbe való apró vagy speciális slusszkulcs. Akár el is hajíthatnám, de sosem teszem. Gyűjtögetem. Mígnem egy hatalmas és súlyos kulcsgombolyagom lesz. Pontosan olyan, mint amilyen Miskolcon csak Grósz Géza és Szegedi Mihály lakatosoknak volt. Már fiatalon irigyelem tőlük, hiszen akinek ilyen van, az a világ összes zárával, lakatjával könnyen megbirkózhat.
Méretre, a polgármesterek ékszere
Mazsorettek masíroznak a miskolci főutca reggeli verőfényében. A katonás indulók, a csínadatra zenéje mindannyinkat a szerkesztőség egyetlen erkélyére csábít.
A téntát most ne keressék
Csodálatosan szép, aranysárga plüssmacit kaptam édesapámtól. Majd évente egyszer-kétszer elmeséli, hogy milyen kalandos úton szerezte meg a Blaha Lujza téri Corvin áruházban. Övé, azaz a miénk lett az utolsó... Jegyzet.
Miért Miskolc? 7. rész - A magyar Woodstock
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
Surcos nadrágban és olasz ingben
Nehéz elhinni, de Miskolc a kirakatok városa. Volt. Úgy hét közben, mint hétvégén egymást tapossuk az üzletek vitrinjei előtt. Főleg a szokásos szezonvégi leárazások előtti napokban, amikor már vasárnap este láthatjuk a hétfőtől érvényes új árakat.
Egyszer voltam szárazedzésen
Bármelyik irányból autózom, Diósgyőrben az impozáns új stadion előtt messziről szembetűnik a hatalmas repülőgép anyahajóra emlékeztető csupa beton aréna. Ilyenkor mindig eszembe jut, hiányzik valami a tájból. Ami évtizedekig a stadion takarásában nyúlt az ég felé.
Egy körre felkapaszkodhatok
"Érdemes a kukásokkal jóban lenni. Az én koromban már megesik, hogy elfelejtem kirakni a gyűjtőedényt, s akkor kapkodok, amikor meghallom a kukásautó zúgását. Szerencsére annyira idilli kapcsolatom van velük, hogy már nem csak karácsonykor és szilveszterkor köszönnek be. " Szántó István jegyzete.
Kísért a Csabai kapui ház szelleme
"Mostanában a tovatűnt neonreklám alatt csak valami tájékoztatás látható. A bolt üres, berácsozva, s azt hiszem az eddigi lagymatag működésük következményeként elődeik sorsára jutnak. Ahogy már egyszer megfogalmaztam, a káderház szelleme tovább kísért." Szántó István jegyzete.
Kojak lámpa Diósgyőrből
Azok a hetvenes, nyolcvanas évek, a három órás út során legalább két tucatszor emlékeztetnek erre a kedvenc rádiómban. Persze ha megkövetelnék, se tudnám elfelejteni.
Hogyan űzték ki a dufartos butikokat
A nyolcvanas évek derekára a miskolci főutca összes kapualjába befészkelte magát egy kisbolt. Gomba módra szaporodtak el az alig pár négyzetméteres kis butikok, és szinte minden dufartot neonfényes vitrinekkel aggattak tele. Egy idő után ez is kevésnek bizonyult és az Ady hídi kereszteződés minden sarkán bódésorok nőttek ki.
Közös dolgok – Fazekas Csaba történész jegyzete
Hogy a trianoni békeszerződés igazságtalan diktátum volt, és indokolatlanul súlyos megpróbáltatások elé állította a magyarságot, ma már nem lehet kérdéses. Nem csak arról volt szó, hogy Magyarországot, mint háborúban vesztes országot megbüntették, vagy arról, hogy a nyugati győztesek meg akarták jutalmazni kelet-európai (részben új államokat létrehozó) szövetségeseiket. Hiszen nemcsak nemzetiségek lakta vagy vegyes etnikumú területek kerültek az utódállamok fennhatósága alá, hanem színmagyar térségek is, olyan akkor még többségében magyarok lakta városokkal, melyek nemcsak fontos regionális központok voltak, hanem – történelmi és kulturális szerepük révén – elcsatolásuk érzelmi sokkot is okozott, gondoljunk csak Kassára, Nagyváradra, Szabadkára. Inkább azon kell gondolkodni a százéves évforduló által aktualizált jelenben, hogy mit kezdjünk ezzel a több generáción átnyúló trianoni örökséggel, hogyan jelöljük meg a továbblépés lehetséges útjait.
Egy önkéntes naplójából: nem vagyunk egyedül
Tapasztalataim szerint senki nem marad magára – a segítségnyújtásban sem.
Tündérkert, a varázslatok földje
Csoda a vár tövében – jellemezték nekem már nem először, ez pedig egyre kíváncsibbá tett. Nemcsak a hely izgatott, hanem a létrehozója is. Ki lehet az, aki szeméttelepből olyan gyönyörű alkotást varázsolt, hogy mindenki a csodájára jár és teheti is ezt, hiszen szabadon beléphet a területre?
Mesterek nélkül nem élhetünk
Mi kell a gondtalan élethez, egy jó fodrász, egy barátságos orvos, egy fájdalommentesen dolgozó, vicceket mesélő fogász és sok szerencse. Ám, ha már van egy aszfaltkoptató, benzinfaló járgányod, akkor egy megbízható autószerelőre is szükséged lesz.
Ez az én kis falum
Legyen, ne legyen ismét villanyrendőr Miskolcon. Vitáztunk eleget ezen a nosztalgia projekten. Végül a korábbi városvezetés elfogadta az ötletet, sőt a helyszín újra burkolásakor még a közműveket is beépítették. Anyagi támogatást viszont nem adhattak. Így néhányan, mindössze pár százezer forintot tudtunk erre összeadni.
Tökös lázadók a Földesben
Szalagavatóra készülnek a végzősök a Földesben. Mi, elsősök, kopaszok tesszük a dolgunkat, hordjuk a székeket és kirakosgatjuk az ünnepi kellékeket. Közben pusmogunk. Pontosan 1964 tele van, s olybá tűnik, a világon mintha minden a helyén volna. Vagy mégsem? Búcsúzik mindenki, csak a IV. F osztály nem adja meg a szalagavató módját. Ilyen nincs, vagy mégis? Kíváncsi vagyok. A rejtély lassan eloszlik. Lassan, úgy öt évtized elmúltával. Egy kicsit nyomozni kell.