Vélemény
Jegyzet – Etelka hagyatéka
Egyre csípősebbek a reggelek. Ilyentájt dönti el mamám, ideje megkérni a vállalati szénutalványt. Csak lesz tél az idén is, tehát legalább harminc mázsa barnakő és hat zsák kukoricacsutka kell. Begyújtósnak. Ennyi jut a mázas szobai cserépkályhára, a fürdőszobai vízmelegítőre és a sparheltre. A városi gáznak csak fénye van, és sebesen pörgeti a mérőórát.
A Togliatti beszállítói voltunk
Hónapok óta rendezgetek a garázsomban. Selejtezek, szelektálok. Nicsak, évtizedek óta raktározok egy totál új Trabant dinamót és három kilincset. Hátha egyszer még jó lesz valaminek, valakinek. Majd hirtelen felindulásból döntök a sorsukról. A szívem szakad meg, amikor elnyeli a kuka.
"Azért a víz az úr"
Olyan hajnali egy óra felé járhatott, amikor iszonyatos égzengés szakította meg az addig békés éjjel monotonitását. A dörgéseket kísérő villámok egyre gyakrabban vakuzták tele az eget, már-már nappalt teremtve az éjszakába.
Miért Miskolc? 9. rész - „Itt ülök csillámló sziklafalon”
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
Házról házra lövöldöznek
Legalább havonta egyszer a hipós mosószappan mindent átható szagára ébredek. Nagyon nem lep meg, hiszen előző este nekem kell kikészíteni a hullámlemezes mángorlót.
Kádra járók az Erzsébetben
Tipikus egyszintes, gangos ház a miénk a miskolci Széchenyi utcán. Egyetlen komfortos lakással az utcafronton. Lent, fenn és a szuterénban csupa szobakonyhás bérlemény. Az emeleten és a földszinten komoran sötét, messziről bűzös, kétkabinos közös WC. Hagyományos szokásrenddel. Szántó István jegyzete.
Elhulltak az utcai órák
Az idő pénz. Sőt még annál is értékesebb. Mihelyst életünkben megkezdődik a visszaszámlálás, jólesik sáfárkodni a maradékkal. A kórházi intenzíven lemeztelenítenek, de az órámat nem adom. Pittyegnek a monitorok, de én inkább a karórám érces hangú, megnyugtató ketyegését hallgatom. Egy perc hatvan másodperc- ideális lazító, se több se kevesebb, pontosan annyi, mint az optimális pulzusszám, a normális szívverés. Mindig tudnunk kell, hányadán is állunk.
Az avasi harangjátékra kezdtek
Kora ifjúságomtól különös vonzódást érzek a rádióhoz. A rádiókhoz. A nagyszobánk legmeghittebb sarkában, édesapám éjjeliszekrényén minden este világít a varázsszemes Orion. Mihelyst vége a tízórási híreknek, átkapcsol a rövidhullámú Szabad Európára. Számomra a sistergő, zavaró sípolással vegyülő beszéd már altató. Disszidens bácsikám itthon még sosem látott tranzisztoros japán zsebrádiókkal halmoz el. Barátaim elkábulnak a markomból kiszüremlő slágerkoktéltól. Első Trabantomban igazi luxus a Videoton autórádió, hallgatásáért havi 10 forintot fizetek a postai előfizetésért.
Még hizlalom a kulcscsomómat
Sokat költözünk, lakást, zárakat cserélünk és néhányszor kocsit is váltunk az életben. Mindannyiszor marad vagy előkerül egy jó pár, már soha semmire se jó nyelves vagy fűrészfogú, szekrényekbe való apró vagy speciális slusszkulcs. Akár el is hajíthatnám, de sosem teszem. Gyűjtögetem. Mígnem egy hatalmas és súlyos kulcsgombolyagom lesz. Pontosan olyan, mint amilyen Miskolcon csak Grósz Géza és Szegedi Mihály lakatosoknak volt. Már fiatalon irigyelem tőlük, hiszen akinek ilyen van, az a világ összes zárával, lakatjával könnyen megbirkózhat.
Méretre, a polgármesterek ékszere
Mazsorettek masíroznak a miskolci főutca reggeli verőfényében. A katonás indulók, a csínadatra zenéje mindannyinkat a szerkesztőség egyetlen erkélyére csábít.
A téntát most ne keressék
Csodálatosan szép, aranysárga plüssmacit kaptam édesapámtól. Majd évente egyszer-kétszer elmeséli, hogy milyen kalandos úton szerezte meg a Blaha Lujza téri Corvin áruházban. Övé, azaz a miénk lett az utolsó... Jegyzet.
Miért Miskolc? 7. rész - A magyar Woodstock
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
Surcos nadrágban és olasz ingben
Nehéz elhinni, de Miskolc a kirakatok városa. Volt. Úgy hét közben, mint hétvégén egymást tapossuk az üzletek vitrinjei előtt. Főleg a szokásos szezonvégi leárazások előtti napokban, amikor már vasárnap este láthatjuk a hétfőtől érvényes új árakat.
Egyszer voltam szárazedzésen
Bármelyik irányból autózom, Diósgyőrben az impozáns új stadion előtt messziről szembetűnik a hatalmas repülőgép anyahajóra emlékeztető csupa beton aréna. Ilyenkor mindig eszembe jut, hiányzik valami a tájból. Ami évtizedekig a stadion takarásában nyúlt az ég felé.
Egy körre felkapaszkodhatok
"Érdemes a kukásokkal jóban lenni. Az én koromban már megesik, hogy elfelejtem kirakni a gyűjtőedényt, s akkor kapkodok, amikor meghallom a kukásautó zúgását. Szerencsére annyira idilli kapcsolatom van velük, hogy már nem csak karácsonykor és szilveszterkor köszönnek be. " Szántó István jegyzete.
Kísért a Csabai kapui ház szelleme
"Mostanában a tovatűnt neonreklám alatt csak valami tájékoztatás látható. A bolt üres, berácsozva, s azt hiszem az eddigi lagymatag működésük következményeként elődeik sorsára jutnak. Ahogy már egyszer megfogalmaztam, a káderház szelleme tovább kísért." Szántó István jegyzete.