Bihari Ágnes negyvenhárom éves fenntartható fejlődési vezető elmondta, Costa Ricán él, és azért is jött most haza, hogy találkozzon a rokonaival. – Hagyományos módon készülök a húsvétra, bár néhány elemét nem tartom a tradíciónak: például már nem festek tojást. A férfiak nem mondanak verset, kivéve talán a legkisebb unokaöcsémet, aki még csak nyolc éves, és rendszerint tanul az iskolában egy-egy húsvéti költeményt. A legfontosabb nekem, hogy együtt legyen a család. Négy testvérem van, akikkel össze szoktunk jönni, ilyenkor körülbelül húszan vagyunk. Általában kiveszünk egy házat vagy valakinek a telkén találkozunk. Idén a pandémia miatt majd megpróbálunk két helyszínre összegyűlni, hogy ne érintkezzünk sokan. Inkább videokonferenciát hozunk létre majd. 

Juan José Jaramillo tizenkilenc éves tanuló a gyerekkora egy részét Ecuadorban töltötte. – Ott egy kicsit másak a hagyományok, mint itt: tojást, lisztet, sőt még jeget is dobálnak egymásra az emberek húsvétkor. Ez utóbbinak rossz vége is lehet annak ellenére, hogy ott azért jóval melegebb van ilyentájt, mint Magyarországon. Itthon tetszik, hogy felöltözünk szép ruhába, annak idején szerettem meglocsolni a lányokat, vicces volt. Szeretem a húsvétot, mert jó összejönni a családdal. Kedvenceim voltak mindig a Kinder tojások, ma pedig a krémes sütemények azok, amiknek nem tudok ellenállni. Hajnalban szoktam megtámadni a spájzot. Most az unokatestvéreimnek segítettem elkészíteni az iskolai házi feladataikat: egészen konkrétan a lakás díszítésére szánt kreatív csodákat.  

Kárpáti Károlyné hetvennégy éves nyugdíjas már húsz képeslapot feladott a postán. – Többen vissza is jeleztek, hogy nagy örömöt okoztam ezzel a régi hagyománnyal nekik. Kézzel írtam a lapokat, de gondolkozom abban is, hogy nem veszek újabbakat, hanem inkább készítek, és azt adom fel legközelebb. Minden ismerősömet szeretném meglepni ezzel, hosszú címlistát írtam össze. Csak bízom abban, hogy azok a rokonaim és ismerőseim most is meglátogatnak majd, akik egyébként vendégeim szoktak lenni húsvétkor. Én már be vagyok oltva, de jobb az óvatosság, úgyhogy azt tudom elképzelni, hogy a kapuban fogadom őket, a locsolásért cserébe pedig valami diétás édességet készítek nekik. Bár ma már a locsolkodás sem divat, hiányolom is.

Nagy Attila hatvanpluszos pedagógus szerint mivel mindenki korlátozva van, ő is visszafogja magát majd húsvétkor. – Megértem, ha nem látom az unokáimat idén sem az ünnepkor, bár természetesen reménykedem abban, hogy a tavaszi szünet hazahozza őket szüleikkel együtt kétszáz kilométerről, ahol élnek. Öten vannak: a legkisebb elsős, a legnagyobb hatodikos. Ha pedig nem találkozhatunk, tartjuk majd a kapcsolatot a technika segítségével, mint eddig is: Meeten, Skype-on vagy akár telefonon. Van egy meglévő készletem, ami díszeket tartalmaz, azokat fogom feltenni a lakás különböző pontjaira. Ezen túl szoktam küldeni elektronikus üzeneteket az ismerőseimnek, hogy boldog húsvétot kívánjak nekik. De nem szeretem a körleveleket, ezért mindenkinek megpróbálok egyénre szabottan keresni képet a levelem mellé.