A koronavírus, jön, fertőz és – jobb esetben – továbbáll. Közös teher, de egyesek vállát még jobban nyomja. Sok alkalommal nem okoz csak enyhébb riadalmat, de vannak olyan enyhe esetek, ahol nem is maga a vírus, hanem a vele járó kötelezettségek és a félelem az, ami kikezdi az embert.

Ficsór-Kis Alicia, a Miskolc Televízió felelős szerkesztője is átesett a betegségen, ami inkább lelki megpróbáltatást jelentett neki, mint testit.

- Akkor vált számomra bizonyossá, hogy elkaptam a vírust, mikor elment a szaglásom és az ízlelésem. Ezt megelőzően már éreztem egyéb tüneteket is: rossz közérzet, fejfájás, nagyon enyhe hőemelkedés. Amikor tapasztaltam a szag- és ízvesztést, telefonáltam az orvosomnak. Ez még a második hullám korai szakaszában történt: másnap már érkezett is a mentő mintát venni. Az eredményt azonban csak sokára tudtam meg: több mint egy hét telt el a vizsgálat után, mire kiderült, pozitív vagyok – az ezt megerősítő leletet egyébként azóta sem láttam, hosszas telefonos utánajárás nyomán sikerült csak kiderítenem, mit mutatott a PCR-teszt.

A kezdetiek mellett kolléganőnk aztán tapasztalt egyéb tüneteket is.
- A későbbi, leginkább jellemző tüneteim a fáradékonyság és a legkisebb mértékű mozgásra is jelentkező heves szívdobogás voltak. Furcsa módon köhögni nem igazán köhögtem, így, ha a szaglásom, ízlelésem nem megy el, akkor nem is gondoltam volna Covid-19-re.

Rendszerhiba

Esetében maga a karantén sem történt zökkenőmentesen.

- Ami furcsa anomália, hogy a kötelező elkülönítésről semmilyen határozatot nem kaptam, nem kerültem be ilyenformán a rendszerbe. Valamiért az én leletem nem látható az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) oldalán, ahol ezeket meg lehet tekinteni ügyfélkapun keresztül. A helyi ÁNTSZ-t hívva tudtam meg, hogy pozitív lett a PCR-teszt. Mindezek tükrében döntöttem az önkéntes karantén mellett: a férjemet és a gyermekeimet is otthon tartottam. Gyakorlatilag több mint két hetet töltöttem otthon, amíg azt nem mondhattam magamnak teljes bizonyossággal, hogy már száz százalékig jól vagyok. Természetesen a háziorvosommal egyeztetve jutottunk erre a döntésre, akivel folyamatoson tartottuk a kapcsolatot telefonon.

Ficsór-Kis Alicia szerint nem feltétlenül a fiziológiai tünetek viselték meg leginkább.

- Sokan kérdezték, mennyire éreztem magam rosszul az otthon töltött időszakban. Erre általában azt feleltem, hogy ez a helyzet inkább mentálisan bénítja meg az embert. Azzal a tudattal kelni és feküdni, hogy a szervezetemben lévő vírus súlyos károkat is okozhat, megterhelőbb volt, mint a tényleges tüneteim.

A betegség elmúltával azonban nem ért teljesen véget a történet.

- Mai napig érzek erősebb izomfájdalmat a hátamban. A lehetséges szövődmények miatt elmentem több kivizsgálásra. Végeztettem mellkasröntgent is: negatív lett. Csináltattam laborvizsgálatot és kardiológiai vizsgálatot is, szerencsére azok sem mutattak komolyabb eltérést.

Átfogó szűrés a színházban

- A Bál a Savoyban bemutatója után jött a hír: az egyik kolléganőnk, akivel együtt léptünk fel, pozitív tesztet produkált – meséli megbetegedésének történetét Osváth Tibor, a Miskolci Nemzeti Színház társulatának énekkari tagja, aki hozzátette, ekkor került először szembe a lehetőséggel, hogy esetleg ő is megfertőződött.

– Béres Attila színházigazgató úgy döntött, teljes szűrést kell végezni a színházban: a Kamara Színház színpadán vettek mintát minden dolgozótól. A szűrésig semmilyen tünetem nem volt, ám délután elkezdtem köhögni, de még akkor sem gyanakodtam igazából. Estére hőemelkedésem lett. Másnap reggel az ügyfélkapun keresztül már meg tudtam nézni az eredményt: pozitív.

Az első tüneteket Osváth Tibor esetében is újabbak követték.

- A köhögés és a hőemelkedés egy nap alatt elmúlt (láz formájában sem tért vissza), viszont elment a szaglásom, és ízeket sem éreztem. Ez az állapot hét napig tartott. Közben beszéltem a háziorvosommal is. Nem sokkal később kaptam egy határozatot, hogy nem hagyhatom el az otthonomat, és a piros színű figyelmeztetést is ki kellett tenni az ajtóra. Talán túl hamar készült az újabb PCR-teszt: ez is pozitivitást mutatott.

Két hét kényszerpihenő

- Hét nappal az első eredmény után már semmilyen tünetem nem volt, ennek ellenére nem mehettem vissza dolgozni: ehhez ugyanis kellett egy negatív teszt. A színházban olyan döntést hoztak, miszerint csak az léphet be az intézménybe, akinek határozata van arról, hogy már nem fertőz. Emiatt csináltattam egy újabb tesztet, ami már – 14 nap után – negatív lett. Aznap este, mikor megjött az eredményem, és minden szükséges papír a kezemben volt, már a Hegedűs a háztetőn című darabban játszottam.

A koronavírus azonban nem múlt el nyom nélkül. Osváth Tibor a negatív teszt után körülbelül másfél héttel arra ébredt, hogy nagyon nyom a mellkasa. Ekkor, orvosi javaslatra csináltatott EKG-t és szívultrahangot.

- Kiderült, hogy a Covid-19 eredményeképp kialakult nálam egy enyhe szívizomgyulladás. Erre kaptam gyógyszert; mióta szedem, nincsenek tüneteim. Februárban kell legközelebb visszamennem kontrollra. Meglátjuk, mi lesz.
Materényi Zita, egy egészségügyben dolgozó, kétgyermekes családanya három hétig maradt otthon.

- A férjem semmilyen szagot és ízt nem érzett, illetve jelentkezett nála a fáradtság és a gyengeség is mint tünet. Ennek ellenére PCR-teszt nem történt. Ekkor már javában tombolt a második hullám, rengeteg megbetegedést mutattak az adatok. Nekem enyhe, felső légúti tüneteim voltak, amik miatt – főleg egészségügyi dolgozóként – biztosabbnak tartottam a tesztelést. Két tesztet végeztek, mindkettő negatív lett. Mindez 3 hetet vett igénybe: ennyi ideig tartott az önkéntesnek induló, majd hivatalossá váló karanténom, míg a tüneteket produkáló férjemnek 10 napig kellett csupán otthon maradnia. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy ő mehetett dolgozni, a gyerekek mehettek bölcsibe, iskolába, míg én karanténban voltam, ugyanabban a lakásban, ahová ők hazajöttek nap mint nap.

Nem tudott elbúcsúzni

- Összességében a tapasztalatom, hogy sokkal gyorsabb feldolgozásra lett volna szükség! Egyébként is kevés az egészségügyi dolgozó, így fontos, hogy aki megbetegedett, mihamarabb jusson vissza a munkába.
Materényi Zita úgy érzi, legfőképp magánéleti következményei voltak a hosszan tartó karanténnak.

A coviddal fertőzött és ágynak esett nagymamámat - a tüdőgyulladása végstádiumában, amikor már orvosi engedéllyel látogatható lett volna kegyeleti okból - nem tudtam meglátogatni és elbúcsúzni tőle. Míg más szférában dolgozó emberek teszt nélkül, 10 nap után szabadulnak, én 3 hetet töltöttem itthon, melynek – a fentieken kívül - az anyagi vonzatai is súlyosak voltak!

Saját tapasztalat

A fenti megszólalásokból jól látszik, hogy a koronavírus még akkor is megviselheti az embert, próbára teheti kitartását, ha nem betegszik meg súlyosan, nem kerül kórházba, lélegeztetőgépre. Ezt az állítást személyes tapasztalatból is meg tudom erősíteni: nyolc hétig voltam karanténban, ami állítólag egyfajta rekord volt Miskolcon. Szerkesztői kérésre, a cikk szerzőjeként én is elmesélem a tapasztalataimat.

Még az 5000 új beteg per nap statisztika előtt betegedtem meg: augusztus 12-én észleltem az első tüneteket. Lázam volt, rázott a hideg, fájt a fejem, kapart a torkom. Felhívtam a háziorvosomat, mivel akkor még ritka volt ez a betegség Miskolcon, nem teszteltünk rögtön. A láz órák alatt hőemelkedéssé szelídült, majd elmúlt teljesen. Megszűnt a fejfájás és a torokbántalom is. Azonban, öt nappal később, iszonyatos fáradtság uralkodott rajtam. Teszteltünk. Ebben az időszakban önkéntes karanténban voltam, néha - a legnagyobb elővigyázatosság mellett - levittem sétálni a kutyát.

Az első mintát én vettem magamtól: a kiérkező mentős megállt az ajtóban, kezembe nyomott két vattás végű pálcikát, és szépen elmondta, mit is kell tennem: az elsőt dugjam a számba, húzzam végig a szájpadlásomon, majd nyomjam kicsit lejjebb, mintha hánytatnám magamat. A következő pálca az egyik, majd a másik orrlyukamba ment. Olyan volt, mintha a saját koponyámban szeretnék vattacukrot készíteni. Az eredmény két nappal később érkezett meg: kétes.

Hosszú tortúra

A következőt már profi módon vették le, ám jött augusztus 20-a. Megtudtam, milyen a hosszú hétvégén eredményre várni. A minták sorban érkeztek ezután: kétes, pozitív, pozitív, negatív, pozitív, nem megfelelő mintavétel, pozitív, negatív, pozitív, negatív. Én voltam a 156. beteg a megyében, ekkor még csak két negatív eredményű mintavétel után oldották fel a karantént, így hosszú ideig élveztem a saját lakásom kényelmét – feleségemmel együtt, aki, bár folyamatosan negatív teszteket produkált, szintén hatósági karantén alá került. Voltak nehéz időszakok, egyszer például 14 órán keresztül étlen-szomjan vártuk a mentősöket. Azt hozzá kell tenni a teljes kép miatt, hogy minden egészségügyi és ÁNTSZ-dolgozó, akivel kapcsolatba kerültünk, rettentően empatikus és segítőkész volt, ahogy a háziorvosunk is erején felül támogatott minket. Végül majd 2 hónapnyi teljes vesztegzár után szabadultunk. Ekkor már hat hete voltam teljesen tünetmentes.