Úgy tűnt, hogy új időszámítás kezdődhet a kultikus épület életében: hat éve még arról szóltak a hírek, hogy a Magyar Cserkészszövetség megvásárolná és felújítaná a leromlott állapotú tiszti klubot, ahol cserkész házat, valamint civil központot létesítenének. A történet érdekessége, hogy az épületet az óriási karriert befutó miskolci építész, Bőhm Viktor tervezte. Ennek okán sokáig a felújítás mellett voksoltak a projekt résztvevői.

A tervezés során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy többek között a jogszabályok által előírt parkolók biztosítása, valamint tűzvédelmi, energetikai és egyéb szakmai elvárásoknak való megfelelés miatt az épületegyüttest jelenlegi formájában már nem lehet megmenteni, bontani kell.

– Az előző városvezetés alatt az önkormányzat eladta a saroképületet a Magyar Cserkészszövetségnek, azzal a feltétellel, hogy felújítják azt – mesél az előzményekről Szunyogh László, Miskolc főépítésze. – Az építkezés azonban nem kezdődött meg a szerződésben szereplő határidő leteltéig. A mostani önkormányzat már biztosítékokhoz kötötte a szerződés meghosszabbítását. Ennek hatására a munkafolyamatok is felgyorsultak.

Jöttek a gondok

A dolgok előrehaladtával azonban egyre bizonyosabbá vált, hogy az épület nem alkalmas a felújításra. – A cserkészek azzal kerestek meg, hogy szeretnék elbontani a mostani sarokházat. Nem volt védett az épület, ugyanakkor ismertem az előéletét, így azt válaszoltam, meg kell néznem, hogy menthető-e a ház.

A főépítész kikérte a témával korábban kutatóként is foglalkozó tudós kollégája, dr. Bereczki Zoltán véleményét is – aki azonban az épület megóvását szorgalmazta, véleménye szerint védelem alá kell helyezni, Bőhm Viktor teljes életművével együtt.

– A helyszíni bejárás során azonban azt kellett leszűrnöm, hogy az ingatlan mára olyan állapotba került, hogy gazdaságosan érdemben nem felújítható – mondta Szunyogh László, részletezve: teljesen tönkrement szerkezetileg; a födémek, a tető leszakadt, a falak vizesek. – Amikor tiszti klubbá alakították, teljesen szétverték az épület belső rendszerét, így gyakorlatilag csak a külső homlokzata maradt, ami őriz valamit az eredeti bauhaus épületből.

Helyes arányok

Szunyogh László szerint az épített környezet élő szervezet, hol lassabban, hol dinamikusabban változik. Társadalmi feladatunk pedig a helyes arányok megtalálása: eldönteni, mi az, ami a közösségnek fontos, hogy megmaradjon, és mi az, amit a fejlődés érdekében átalakíthatunk, bonthatunk.

– A Csengey utca is egy drasztikus beavatkozás eredménye, az 1920-as években vágták bele az addigi történeti városszerkezetbe. Különlegessége, hogy házai egyidőben épültek, még ha nem is azonos, egységes stílusban. Ennek ellenére, személyes véleményem szerint – hangsúlyozom, hogy ez szubjektív – az épületei nem képviselnek magas építészeti minőséget. Akkor sem, ha az egyik a miskolci illetőségű, később a new yorki art deco és bauhaus építészetben jegyzett Böhm Viktor munkája. Ez egy korai háza, ettől jóval jelentősebb épületei állnak ma is Miskolcon.

Új szerepben

A nyolcvanas években megvalósított déli tehermentesítővel pedig új helyzetbe, egy új, forgalmas út sarkára kerültek az épületek, de a főépítész szerint sem méretük, sem kialakításuk nem felelt meg a sarokképzéssel szembeni településképi elvárásoknak.

– Különösen szembeötlő ez, amikor két másik sarkon kiépült a megfelelő sarokképzés (adóhivatal, kormányhivatal épületei). Gondolom, erre is tekintettel volt a város, amikor eladta az egykori tiszti klub épületét a cserkészeknek, akik vállalták, hogy felújítják és az új szerepnek megfelelően átalakítják. Erre színvonalas tervek is készültek, csak a megvalósítás maradt el különböző okokból.

Építészeti dilemmák

Arra is felhívja a figyelmet Szunyogh László, hogy létezik a városban helyi védelem, a védett értékek listája pedig nyilvános. Ha bárkinek javaslata van további értékek védelem alá helyezésére, azt kezdeményezheti.

– Sajnos, mint főépítész, inkább az ellenkezőjével találkozom: azt kérik, hogy vegyük le a védelmet. Miskolc rendszerváltást követő mélyrepülése eredményeképpen rengeteg értékes épületünk vált alulhasznosítottá, ezért állaguk is jelentősen leromlott. Valószínűleg még sok ilyen dilemmánk lesz, hogy jó lenne egy-egy épületet megőrizni, de szembesülnünk kell megújulásának sokszor végzetes akadályaival.