Hogy miért is mondom ezt? Tarts velem, elmesélem, hogyan zajlik egy napom, és a végére te is megérted!
Új nap, új élmények!
Még épphogy csak világosodik odakinn, amikor felébredek. A gazdim lábánál fekszem a takarón. Nyújtózok egyet, majd finoman ébresztgetni kezdem, pofozgatom a kezét, picit megharapdálom a fülét. Erre hamar feleszmél, megsimogat, majd felkel.
Rögvest futok utána a konyhába, hisz itt a reggeli ideje! Már hallom is a zacskó zörgését, és a tálam hamarosan megtelik a Petgurutól vásárolt Brit táp finom falatkáival. A mai menü pulykás-lazacos ízesítésű eledel, nyam-nyam, az egyik kedvencem! Mondanom sem kell, hogy azonnal rávetem magam a tálamra, és az utolsó szemig mindent eltüntetek.
Nincs nehéz dolgom, hiszen a gazdim mindig ínycsiklandozóan finom tápokat ad nekem, és gyakran megörvendeztet jutalomfalatokkal is!
Ezt a márkát egyébként az a fehér köpenyes hölgy ajánlotta neki, akire én nagyon haragszom, mert legutóbb belém szúrt egy hegyes valamit, ami nagyon fájt. De mivel ilyen jó tippet adott a gazdimnak, aki azóta minden nap mennyei csemegével kényeztet, így egye fene, megbocsátok neki. Persze azért legközelebb is megkarmolom, hogy lássa, én nem felejtek!
Amíg reggelizem, a gazdám felöltözik, majd elmegy otthonról a “dolgozni” nevű helyre. Nem tudom, hogy az hol van, de biztosan nagyon szeret ott lenni, ha emiatt ilyen sokszor egyedül hagy.
A csendes pihenő ideje
Amikor a gazdám nincs otthon, minden annyira csendes. Szerencsére feltalálom magam, mégpedig a lehető legjobb módon: egy kis szunyálással! Hol a kanapén ejtőzöm egyet, hol a puha kis kosárkámban, hol a gazdi ágyán vagy a konyhaszéken.
Két szundi közt pedig nasizok egy kicsit a tálamban lévő eledelből, amit a gazdám hagyott itt nekem napközbenre, majd meglátogatom az alomdobozomat is. Aztán egy kicsit nézelődöm az ablakpárkányon ülve, majd újra álomba szenderülök.
Újra itthon!
Arra ébredek, hogy kulcs csörren a zárban: gazdi hazaért! Már rohanok is elé, ő pedig örömmel ölel magához, amit hangos dorombolással jutalmazok. Végre itt az én időm!
Ilyenkor ugyanis jókat játszunk: hol egy labdát gurít nekem, hol botra kötözött golyókat lóbál, amit megpróbálok elkapni, utána pedig megengedi, hogy a kezét is levadásszam, és egy kicsit megrágcsáljam.
De hamarosan itt a vacsoraidő: a tálamban ismét ízletes, szaftos falatok landolnak, én pedig újfent megtömöm a bendőm. Közben a gazdám is megvacsorázik, majd zuhanyozni megy, utána pedig követem őt a hálószobába, majd elhelyezkedem mellette a takarón.
Kényelmesen, jóllakva fekszem, hangosan dorombolok, ő pedig addig simogat, míg vele együtt el nem alszom. Bárcsak minden macskának ilyen jó sora lenne! Ugye mondtam neked, hogy aranyéletem van!