Milyen megfontolásból kezdte el kutatni a Gárdonyi-életművet?
Abból a megfontolásból, hogy szívem mélyén nem tudtam azonosulni a dédapámról leírtak tartalmával és üzenetével. Számos el- és letagadott téma- és kérdéskör nem hagyott nyugodni. Például az, hogy miért kerültek ki dédapám műveiből a szakrális motívumok, mint az „Isten" vagy a „Mária" szó, a kereszt és a többi lelkiségre való utalás. Ezek sarkalltak arra, hogy felfedezőútra induljak, miközben kiderült, hogy a dédapámról kialakult, összevissza kuszált, hamis kép azok kreálmánya, akik, mivel nem ismerték őt, valótlant állítottak róla, míg az ismerősei, a kortársai és a barátai, mind reális képet alkottak róla. Közben az a kérdés is megfogalmazódott bennem, hogy vajon felül lehet-e írni Tordai Ányos megállapításait a dédapámról? A jeles ciszterci irodalomtörténész paptanár jól ismerte dédapámat, hiszen mindennapos vendég volt a Gárdonyi-házban. A feltételezésem szerint nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy valaki reálisabban látta dédapámat, mint ő.
Ön szerint mely művek vezetnek el dédapja lényegéhez, mely művekből ismerhető meg a leghitelesebben?
Embersége és művészete leginkább a Titkosnapló, a Földre néző szem és az Égre néző lélek című, a gyermekeinek megfogalmazott bölcsességgyűjteményből ismerhető meg. Ezekben az írásokban az élményeiből leszűrt tapasztalatait és igazságait összegzi. Nekem ezek voltak a hiteles források, de állítom, hogy példabeszéd minden egyes írása. Mindegyik mélyén ott lapul a bibliai háttér, csak meg kellett hozzájuk találni a kulcsot.
Milyen ember rajzolódik ki az előbb említett írásokból?
Dr. Cs. Varga István professzor, ars sacra kutató szerint dédapám életének aranytengelye a Jézus-követés volt. Ezt ő már 18 éves korában megfogalmazta magának. Halála után Tordai Ányos az egyik írásában arról, hogy dédapámat az egri várban a Bebek bástyán temetik el, ezt írja: „...mi egriek följebb nem vihettük, de a Jó Isten, hisszük, még magasabbra vitte…”. Nagyon fontos itt az a szó, hogy hisszük! Ez arra utal, hogy katolikus keresztény szemmel nézve Gárdonyi feltehetően eljutott az örök életre. Ez a megállapítás az egész életmű-értelmezést más irányba tereli.
Ez az a bizonyos kulcs, amelyről az imént beszélt?
Igen. Dédapámnak fontos volt az örök élet. Olyannyira, hogy ez volt a jövőképe, ami azt jelenti, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére vágyott az Isten közelében való földi és túlvilági életre. Ez az a kulcs, amivel ki lehet nyitni a kincsesládát, amelynek segítségével meg lehet találni a gondolatok tengerében azokat a cölöpöket, amelyek egyenes és biztos utat mutatnak arra vonatkozóan, milyen is volt dédapám arca.
Ezt az arcot festette le Az élő Gárdonyi-arc című tanulmánykötetében. Milyen lényeges vonásokkal írná le röviden ezt az arcot?
Dédapám jó ember volt, és mindenben a jézusi életeszményt követte. Nála valóban összetartozik az út, az igazság és az élet, és mást is arra ösztökélt, hogy váljon lelki emberré. Abszolút értékekben gondolkodott. Csak egy könyvre mondta azt, hogy tökéletes, a Bibliára. Dédapám életét két fix pont határozta meg, az egyik a Jézus-követés volt az életelvek között, a másikat Tordai Ányos mondta ki: célba ért. A két fix pont: a kezdet és a megérkezés, az alfa és az omega, melyek között egy egyenes vonal húzódik. Ez az aranytengely. Emellett vannak a kincsek, csak össze kell azokat szedni.
Valóban új arc ez Gárdonyiról, vagy csupán a 20. századi ateista, materialista, marxista irodalomtudomány nem engedte olyan árnyaltan láttatni, mint ahogy Ön észleli?
Az arc nem lehet új, mert az nem változik, mert azt a lélek rajzolja. Ő is ezt mondja: „Az ember arca a lélek virága! A lélek pedig Istentől való részünk; örökkévaló!” Dédapám úgy tartotta, hogy a világ szemében ő csak egy kép. Egyiknek színes, másiknak csak árnyék, mindenképp csak annyira fontos, amennyire az ő életének érdekeit szolgálja. Van, aki képet lát, van, aki arcot. A kép lélek nélküli. Hiszem, amit megtaláltam, az a régi arc, a megtisztított, a letörölt, az az arc, amit kortársak is láthattak: mint például Bródy Sándor, Herczeg Ferenc vagy Kosztolányi Dezső.
Amennyiben dédapja Jézus-követéséből vezethető le minden, miként értelmezhetőek a művei az Ön olvasatában?
Emberi magatartása, apostolkodása, az örömhírnek a továbbadása, a szeretetről, a szenvedésről, a szenvedés értelmének a megmagyarázásáról szóló tanítások, mert a regényei mind erről szólnak. A szép történetek üzenete az, hogy áldozd fel magad másokért, mert csak így működik a világ.
Dédapja tanítóként kezdte pályáját. Az Ön szavai arra utalnak, hogy egész életében tanított. Miért tartotta ezt fontosnak?
Dédapám a tanítói és az írói hivatást egyaránt apostolkodásként élte meg, és az értékek továbbítása mellett kötelezte el magát, hiszen azt vallotta, hogy az ember egy agyagedénybe zárt istensugár. Azt tekintette feladatának, hogy ezt és a világ csodáit felismertesse az emberekben, és rámutasson arra, hogy a szeretet mindent meghatározó és átalakító erejű érték, a végső valóság. Szerinte igazi nevelő csak olyan tanító lehet, aki tiszta életet próbál élni. Dédapámról kortársai azt állították, hogy tiszta életű ember volt, aki folyton tökéletesítette magát és a műveit.
Említette az életelveket. Melyek voltak ezek?
Mértékletesség, hallgatagság, rend, határozottság, megelégedés, szorgalom, őszinteség, igazságosság, jámborság, tisztaság, nyugodtság, szemérmesség, alázatosság, mely az emberszeretetet jelentette. Hitte, hogy a lélek nyugalmát csak a szeretet gyakorlásában lehet megszerezni. A leírások szerint ezeket az elveket követte mindhalálig.