"Mindig ketten vannak. Egy mester, és egy tanítvány." Ennél a Star Wars idézetnél jobb mottót nehezen találtunk volna cikkünkhöz, melyben világos és a sötét oldal állandó harca lesz a téma. Kapcsolják ki fénykardjaikat, sakkozásról esik szó!
A magyar sakkozásnak több kiemelkedő alakjai is van. Olyan játékosok, akik meghatározták a sakksport múltját, mint Maróczy Géza vagy Portisch Lajos, és akik a mai napig a tábla mellett ülve alakítják a világranglista élmezőnyének állását, mint Rapport Richárd, Gedura Benjámin, vagy Lékó Péter, aki öt év kihagyás után tért vissza versenysakkhoz.
Mások visszavonultak az aktív pályától, de elért eredményeik tükrében helyük van sportélet legmagasabb szintjén. Ide tartozik minden idők legerősebb női játékosa, Polgár Judit, valamint Almási Zoltán nagymester is.
Almási Zoltán
U18 korosztályos ifjúsági világbajnok, kétszeres sakkolimpiai ezüstérmes, csapatban Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes, kilencszeres magyar sakkbajnok. Egyike annak az öt magyar sakkozónak, aki átlépte a 2700 Élő-pontos szupernagymesteri határt, és 2011-ben elért 2726 pontjával a sakkozók örökranglistájának 55. helyén állt.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, Almási Zoltán nemrégiben úgy döntött, tanítványt fogad. Edzéseket eddig is tartott, Király Lilla Virág azonban az első olyan tehetséges fiatal, akinek a fejlődését hosszú távon segíti a kiváló nagymester. A miskolci lány eddig beváltja a hozzá fűzött reményeket: áprilisban korosztályos magyar bajnok lett a verseny kategóriájában.
A Miskolc Tv Kilátó című műsorában Juhász István kollégánk beszélgetett nemrégiben a mesterrel és tanítványával. Cikkünkben tovább boncolgatjuk a témát, érintve a magyar sakksport helyzetét, a sakkvilág aktuális trendjeit és az utánpótlás-nevelés kihívásait. Az első kérdésem az volt: merre tart jelenleg a sakksport?
– Lefelé, sajnos, mégpedig világszinten, egyetlen nemzet kivételével: Indiában biztos a sportág jövője. Innen származik a jelenlegi világbajnok is, aki mindössze 18 évesen nyerte el a címet – bár továbbra is a norvég Magnus Carlsen a világelső. A lefelé ívelő tendencia sajnos az orosz sakkozásra is vonatkozik. A szovjet sakkiskola elsősége a múlt század közepén megingathatatlan volt, és a későbbiekben is sikerült világbajnokokat nevelni. Mára azonban elhalványult az a fény, ami mondjuk még harminc éve is körülvette az orosz sakkozást. Nem tudom, hogy miképp lehetne föllendíteni a sportágat, hiszen nagyon sok gyerek sakkozik világszerte, még sincs olyan minőség az utánpótlásban, aminek lennie kellene. Ha összehasonlítom a mostani fiatalok tudását annak a korszaknak a szintjével, amelyben én is kezdtem a játékot, szomorú lesz az eredmény. Az Élő-pont inflálódott: egyre magasabb a játékosok átlag pontszáma, de a tábla mellett ez a növekedés már nem mutatkozik meg. Ennek nyilván megvannak az okai. A tendencia tehát jól látható, de a megoldást nem én fogom erre a problémára megtalálni – érkezett a válasz Almási Zoltántól, aki egy konkrét példával szemléltette, mi változott harminc év alatt az utánpótlás-nevelés terén.
– Ma már elképzelhetetlen, hogy egy gyereket csak azért vegyenek ki az iskolából, mert tehetséges sakkozó. Nem is olyan rég ez egy ésszerű, természetes lépés volt: Lékó Péter, Pogány Judit és én is otthon tanultunk. Jó, az általános iskolát elvégeztem, de gimnáziumba már nem jelentkeztem. Ez manapság csak akkor reális lépés, ha valaki tényleg olyan hatalmas tehetség, hogy az elit szinten is megállhatja a helyét. Akkor érdemes minden figyelmét a sakkozásra fordítania.
Almási Zoltán azon kevés játékosok egyike, akik pályafutásuk során átlépték a 2700 Élő-pontos határt. Az ilyen sakkozókat szupernagymesternek szokás nevezni, mert teljesen más szinten játszanak, mint egy olyan versenyző, aki éppen csak túllépte a nagymesteri kvótát. Így a „játékok királyáról” is másképp vélekedik, mint egy hobbi sakkozó.
– A sakk nem csak bonyolult, de kegyetlen játék is. A számítógépes elemzés félelmetes szintre jutott. Ha a komputerek segítségével készülünk fel, bizonyos változatokat akár húsz-harminc lépésig is betanulhatunk. Ebben a szakaszban már szinte nem is számít az emberi tényező – mondhatni, a gép játszik a gép ellen – fejti ki Almási Zoltán, aki szerint elkerülhetetlen, hogy azok, akik a legmagasabb szinten játszottak, idővel az utánpótlás felé fordulnak. Viszont nem „tömegsport szinten”. Ha minden magyar sakkozó, aki elérte a 2600-as Élő-pontszámot, csupán egy-két fiatalt kinevel, az már önmagában óriási segítség lenne a magyar sakkozásnak.
Almási Zoltán szerint az már más kérdés, hogy a mesteredzők az utánpótlás nevelésre miképp tekintenek: üzleti szemmel, és tetemes összegek fejében vállalnak tanítványt, vagy a sport jövőjét szeretnék egyengetni. Arról is beszélt, milyen szerinte egy ideális növendék.
– Fontos, hogy megfelelő alapokra építkezzünk. A rossz megszokásokról való átnevelés nehéz feladat. Nyilván egy átlagos edző nem azzal foglalkozik, mint amit egy 2600-as nagymester néz, de nem is elvárható, hogy egy nyolcéves gyereknek világbajnok tanára legyen – ha csak nem egy istenadta tehetségről van szó. Persze ebben az esetben is végig kell menni az úton - a tehetséges gyerekek előnye, hogy sokkal kevesebb munkával, gyorsabban tud haladni a cél felé.
Lilla az első tanítványa a magyar szupernagymesternek. Edzője szerint a miskolci lány olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekre érdemes építeni: maximalista, nem ismer megalkuvást, áldozatkész. Almási Zoltán szerint ritka, hogy ezek az erények meglegyenek egy fiatal sakkozóban.
– Az idő a legnagyobb ellenségünk a karrierünk során. Lillával is elég későn kezdtük el a munkát: tizenhat éves múlt, amikor az edzője lettem. Emiatt nincs lehetőségünk minden témakört alaposan kivesézni: ömlesztve kapja a tananyagot. Első sorban sakkozni tanítom. Nem úgy, mintha egy történelemkönyv felé ülnénk, és elkezdenénk magolni. A játék lényegét szeretném, ha magabiztosan elsajátítaná: melyik bábut miért mozgatjuk, miért pont oda lépünk, ahová. Hiába jön ki hátránnyal a megnyitási szakaszból, ha jobban sakkozik, mint az ellenfele, előbb-utóbb át tudja venni a kezdeményezést – részletezi a szupernagymester, aki a cikket olvasó sakk nebulóknak is ad egy tanácsot:
Ne hagyjátok ki a végjátékok tanulását! Ezzel a tudással lehet a legtöbb pontot begyűjteni.
Király Lilla Virággal szintén beszélgettünk. Kiderült, a fiatal sakkozó nem készült külön a magyar bajnokságra, csak a szokásos heti edzek voltak ugyan úgy, mint máskor.
– Régóta vágyott címet sikerült megszerezni, mert sokszor voltam már dobogós helyezett, de megnyerni még nem sikerült. A következőkben szeretnék a korcsoportos Európa-bajnokságon vagy a világbajnokságon, jó eredményt elérni, és szeretném segíteni az ifjúsági lány csapatát is a nemzetközi versenyeken.
Lilla arról is beszélt, hogy személyes és online edzést is tart számára Almási Zoltán nagymesterrel hetente egy alkalommal.
– Ezen felül heti egy óra online edzésen veszek részt, amit az ifjúsági válogatott keretének tart Gonda László ifjúsági szövetségi kapitány. Mindemellett, ha van időm, online sakkozok, könyvekből tanulok.
Az interjú során az is kiderült, milyen motivációs eszközök voltak Lilla szüleinek eszköztárában.
– Óvodában beiratkoztam sakk szakkörre, de utána abbahagytam. Később szerettem volna egy háziállatot, egy tengerimalacot. Apukám azt kérte cserébe, hogy kezdjek el újra sakkozni, ekkor pedig már beleszerettem a sportba – meséli az újdonsült magyar bajnok.
Címkép: chess.com
