Önsegítő jelleggel indul gyászoló csoport a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközségben november 5-én, szerdán 17 órától, kétheti rendszerességgel a gyülekezeti ház emeleti termében. Mindazokat várják, akik gyászban vannak, és szívesen dolgoznának ezen a közösség erejével. A Szentírás alapjain álló, diszkrét beszélgetéseket Tóth Tamás, a gyülekezet beosztott lelkésze vezeti, aki mentálhigiénés végzettséggel is rendelkezik. Arról faggattuk, hogyan segíthet a gyász feldolgozásában egy ilyen közösség és maga a hit.
– Úgy gondolom, hogy a gyász nem betegség, hanem egy természetes élethelyzet. Az úgy nevezett gyászév megtartása azért lényeges, mert az ünnepeket és az évfordulókat előbb meg kell élni az elhunyt nélkül ahhoz, hogy el tudjuk engedni őt. Ezt követően tud csak elkezdeni oldódni a gyász, ellenkező esetben elhúzódhat és krónikussá válhat – magyarázta Tóth Tamás, a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség beosztott lelkésze, a gyászoló csoport vezetője, aki maga is érintett és a szakdolgozatát a gyász témájáról írta a teológián.
Kiemelte, hogy ugyanide vezethet, hogyha a gyászoló annyira bezárkózik, hogy senkinek sem beszél arról, hogy elveszített valakit, vagy egyáltalán nem fogad el segítséget. A megosztásban és elengedésben gyakran a modernizált világ és életstílus sem segít.
Támogató közösség
– A gyász feldolgozásában egy igei alapokon álló szeretetközösség érzelmileg is tud támogatást és megtartó erejű szociális hálót nyújtani. Felszabadító lehet, hogy van egy elfogadó hely, ahol a résztvevők nyíltan beszélhetnek arról, hogy gyászolnak – hangsúlyozta a csoportvezető lelkipásztor. Majd Wass Albert írót idézte, aki a feldolgozott gyászról így fogalmazott:
Az ember nem felejt, csak megszokja, hogy a szíve egyik szobája zárva van. És néha benyit oda, és megnézi, hogy a fájdalom még mindig ott ül-e. Általában ott ül, csak már nem kiabál.
Elmondta, hogy a csoport ötletét Almási Ferenc vezető lelkipásztor vetette fel, mert úgy gondolta, hogy lenne igény egy ilyen közösségre a gyülekezeten belül. Azért mostanra tervezték az elindítását, mert minden november 1-jén meghívják a Deszkatemplomba azokat, akiknek a családjában a gyülekezet lelkipásztorai végezték a temetési szertartást. A gyászolók istentisztelete idén 16 órakor lesz ezen a napon, ahol az érintettek meghívást kapnak a csoportba.
Isten vigasztalása
A közösségbe Jézus Krisztus szavaival hívogatnak: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt. 11,28) – tudtuk meg.
Hozzátette, az első néhány alkalom még bárki csatlakozására nyitott 10-15 főig. Szentírási részek alapján szó esik majd róla, hogy mit mond a Biblia az elmúlásról, halálról, gyászról, feltámadásról, örök életről és Isten, hogyan vigasztalja a gyászolókat. A résztvevők pedig megoszthatják a személyes történetüket, érzéseiket, a gyászban nekik már bevált praktikákat, gyakorlatokat, rituálékat. Ha pedig már túl vannak mindezen, csatlakozhatnak a gyülekezet más bibliacsoportjaihoz.
Túlmutat a földi életen
- A legjobb lelkigondozó maga Jézus Krisztus, mert mindenkihez személyesen, a neki megfelelő módon közelít, akárhol is tart éppen az útján. Ő mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” (Jn. 11,25-26) Ez teljesen új látásmódot tud adni, mert bár a testünk porból lett és porrá lesz, de a lelkünk tovább él. A mennyországhoz az Úr Jézus Krisztus nyit utat és az örök élet reménységét adja: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (Jn. 14,2) – ígéri. Mi keresztények abban hiszünk, hogyha meghalunk, Krisztus karjaiban leszünk. Ez pedig túlmutat azon, hogy az életben minden hiábavalóság – fejtette ki a lelkipásztor.
