A karácsonyi rendeletdömpinget tartalmazó Magyar Közlöny egyik határozatával a kormány Lengyelország tulajdonába adja a Nemzeti Múzeum egyik értékes tárgyát, II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncélját.
A páncél mostanáig egyike volt a Magyar Nemzeti Múzeum legféltettebb kincseinek. A páncél a koronázási palásttal, Monomakhosz koronájával, Mátyás trónkárpitjával együtt szerepel a gyűjtemény legjelentősebb 50 tárgya között. Zsigmond királyfi korában kapta a páncélt 1533-ban I. Ferdinánd osztrák főhercegtől, későbbi német-római császártól kapott, amikor annak lányát, Erzsébet főhercegnőt eljegyezte.
A páncél egyébként érdekes úton-módon, mondhatni egy tévedés miatt került Magyarországra száz éve, ahogy arról a Népszava vonatkozó cikke beszámol. A magyarokra mért trianoni diktátum 177., az osztrákokkal aláírt saint-germaini békeszerződés 196. paragrafusa rendelkezett arról, hogy Ausztriának az egykori udvari gyűjteményekből ki kell szolgáltatnia „a magyar szellemi tulajdon fogalma alá tartozó” tárgyakat. Ennek eredményeként került hozzánk az akkor még II. Lajos gyermekkori páncéljának tartott tárgy. Néhány év múlva azonban kiderült, hogy a páncél tulajdonosa valójában II. Zsigmond lengyel király, volt és valamikor Mária Terézia idejében cserélhették össze a két tárgyat.
A páncél azon kívül, hogy egy iparművészeti, hadtörténeti különlegesség, valószínűleg rendkívül értékes is. Egy 1600-as évek eleji észak-itáliai páncél – ami eredeti állapotban maradt meg, viszont nem köthető híres történelmi alakhoz – például több mint 1 millió angol fontért ment el a Sotheby's aukcióján.
Az ajándékozás jogszabályi hátterét a Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya közötti kulturális és tudományos együttműködésről szóló 1992-es egyezmény adja, amely alapján az országok támogatják a múzeumok, galériák és műemlékvédelmi intézmények együttműködését, illetve „erőfeszítéseket tesznek mindkét Fél nemzeti kulturális öröksége sérthetetlenségének védelme, valamint a saját területükön található, a másik Fél kulturális értékeit és emlékeit képező tárgyak megőrzése érdekében”.
