Tizennyolc éves kor alatt a jog abból indul ki, hogy a gyermek tartásra rászorul, ezért a szülőt tartásdíj-fizetési kötelezettség terheli. Ha a gyermek betöltötte a 18. életévét, de még középiskolai tanulmányokat folytat, akkor – legfeljebb a 20 éves kor betöltéséig – a kiskorúhoz hasonló elvek szerint jár a tartásdíj. A középiskola befejezése után, ha a nagykorú gyermek felsőoktatásban tanul tovább, a tartás már jellemzően nem gyermektartásként, hanem a rokontartás szabályai szerint merül fel.
Ilyenkor a nagykorú, munkaképes gyermek akkor jogosult tartásra, ha szükséges tanulmányai folytatásához a támogatás ténylegesen indokolt, és a tanulmányok folytatása érdekében rászorul, vagyis érdemben nem tudja saját magát eltartani úgy, hogy közben reálisan teljesítse a képzést.
A felsőoktatásnál különösen fontos a tanulmányok folyamatos végzése. Általános elv, hogy a nagykorú gyermek jellemzően akkor követelhet tartást jogszerűen, ha ténylegesen és folyamatosan tanul.
Ha a tanulmányok megszakadnak, az adott időszakra járó tartás megítélése attól függ, mi volt az ok – tartós betegség, vagy indokolatlan kihagyás. Ugyanez igaz arra is, ha a középiskola befejezése és az egyetem megkezdése között hosszabb idő telik el: ilyenkor minden körülményt mérlegelni kell abból a szempontból, hogy a tartásdíj-fizetés a szülőtől elvárható-e.
A szülő nem köteles teljesíteni a nagykorú gyermek tartását, ha a gyermek a továbbtanulásra alkalmatlan, vagyis reálisan nem várható el, hogy a képzést teljesítse.
Az is indok, ha a gyermek érdemtelen a tartásra, tehát a kötelezett szülővel vagy a szülővel együtt élő közeli hozzátartozóval szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, ami miatt a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó. Szintén megtagadhatja a kötelezett a tartásdíj fizetését, ha a tartás a szülő saját szükséges megélhetését vagy a szülő másik, kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
dr. Strassburger Gyula ügyvéd
