A Magyar Országgyűlés 2000. június 13-án fogadta el azt a határozatot, mely szerint minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját. Ezen a napon hurcolták el 1947-ben – a kommunistákkal szembeni kiállása miatt – Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát a szovjet hatóságok. A politikus letartóztatása és fogva tartása a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált.
– Az, hogy ma függetlenségben, demokráciában élhetünk, nem a rendszerváltozást előkészítő politikusoknak, hanem nemzetünk megannyi hősének köszönhető, azoknak, akikre ma emlékezünk. Azoknak az édesanyáknak és édesapáknak, akik nemzedékről nemzedékre őrizték meg, és adták tovább mindazt, amit hazafiságnak, a szülőföld szeretetének, önbecsülésnek, magyarságnak hívunk” – emelte ki Bánné Gál Boglárka, a megyei közgyűlés elnöke a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja hetvenötödik évfordulója alkalmából rendezett emléktábla-avató ünnepségen.
– Egyetlen világlátás. Egyetlen egyetemes gondolkodásmód. Kivégzőosztagok. Málenkij robot. A gondolat- és sajtószabadság teljes hiánya. Politikai foglyok. A demokrácia teljes hiánya. Félelem. Reménytelenség – ez jellemezte a rendszert, mely, mint kórság tapadt az életünkhöz. A rendszer, mely világszerte százmilliónyi áldozatot követelt, miközben magasztos célokkal próbálta leplezni valódi természetét. A párt ökölbe szorított keze mindenhová elért. Koholt vádakkal internáltak embereket. Nem számított, ki mit tett, vagy nem tett. Ha a párt úgy akarta, bárkiből válhatott ellenség minden ok nélkül – hangoztatta.
Az emléktáblán Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás, bíboros alábbi sorai olvashatók: „Az ellenségeimnek személy szerint megbocsátok, - de a kommunista rendszernek soha!”. Az emléktáblán látható rajzrészlet felhasználásához a miskolci Lerch-család járult hozzá. Az emléktáblát Ekker Róbert szobrászművész készítette.
