Minden évben zarándokok tucatjai vállalják, hogy gyalog teszik meg az utat Csíksomlyóig a Mária Úton, hogy a pünkösdi búcsúban megtapasztalhassák a magyarság összetartozásának erejét az erdélyi Mária-kegyhelyen. A búcsút ITT közvetítik élőben. Idén több zarándok is az ausztriai Mariazellből indult a ViaPartium Zarándok Egyesület szervezésében, így közel 1300 kilométert tesznek meg. A zarándokok között vármegyénkbeliek is vannak, akiket csütörtökön tudtunk elérni telefonon.
- Nyolcan indultunk el gyalog a Szent Anna zarándokcsoporttal Mariazellből április 7-én, hétfőn Csíksomlyó irányába, akik közül öten tervezték úgy, hogy egészen végigmennek. Ők valószínűleg péntek-szombaton már meg is érkeznek. Szalai József barátom éppen indulás előtt egy nappal ünnepelte a 70. születésnapját, amit tortával és pezsgővel ünnepeltünk meg – nyilatkozta a miskolci Hernádi Béla, a ViaPartium Zarándok Egyesület elnöke, hozzátéve, hogy ő maga Budapestig ment 20 nap alatt és azóta a csoport útjának dokumentálásával, blogszerkesztéssel foglalkozik.
Csodák történnek velük
- Nyugdíjas korú, de nagyon gyakorlott zarándokok jöttek össze, mégis mindenkit értek meglepetések és megtapasztaltak csodákat. A gyalogos zarándoklat abban segít, hogy fel is tudjuk fedezni ezeket. Ilyenkor leegyszerűsödik az életünk és ezáltal kiélesedik a lelki érzékenységünk. Képletesen mindenki vitte a maga keresztjét és út közben gyűjtöttük az imaszándékokat azoktól, akikkel találkoztunk, hogy letegyük a csíksomlyói Babba Mária lába elé. Nagyon sokan várták, hogy a békéért könyörögjünk. Örömmel találkoztunk Celdömölkön azzal a hölggyel is, aki tavaly unokáért kérte az imádságunkat és a családban ikrek fogantak – osztotta meg.
Elárulta, hogy csodaként élték meg, hogy Budajenőnél találtak egy számukra eddig ismeretlen zarándokszállást és magtárat, ahol egy a nagy Mária-kegyhelyekről szóló kiállítás is látható. Viszont a Mária Út eddig nem szerepelt benne, így hírét tudták vinni oda is.
- Az út első néhány napján havazott és hideg volt, de ebben is megtapasztaltuk Isten kegyelmét, mert egyszer már akkor kezdett el esni a hó, amikor éppen a szállásra érkeztünk. Az erdélyi szakaszon pedig a zarándokokat is érintette az a nagy esőzés, ami miatt a parajdi sóbányát is elöntötte a víz. Viszont mindezek ellenére kitartottak és szépen haladtak előre – számolt be.
Nagyböjti felajánlás
Ezt követően olyan zarándokokat is megkerestünk, akik még úton vannak, de hamarosan a csíksomlyói nyeregbe érnek.
- Máriazellből indultam, de a húsvéti ünnepekre hazamentem Forróra, mert passiót éneklek és a családomat vártam. Aztán Marosszentgyörgynél csatlakoztam újra a Szent Anna zarándokcsoporthoz. 2019-ben Máriapócsról, egy másik alkalommal pedig Budapestről tettem meg gyalog az utat Csíksomlyóra – mondta el érdeklődésünkre Schellenberger Csabáné Klára, aki egyedüli nőként vesz részt a csoportban és 65 évesen még dolgozik óvodapedagógusként.
- Azóta minden évben tavasszal már „bizsereg” a lábam, hogy ismét útra keljek és átéljem azt a megrendítő pillanatot, amikor elérjük a kegytemplomot. Nekem ez a nagyböjti felajánlásom, de persze fizikailag is készülök rá, minden nap kilométereket sétálok indulás előtt – fűzte hozzá.
- Bár itt medve és kutya is jöhet szembe, de tapasztalt zarándoktársaim mellett biztonságban érzem magam. A tenyerükön hordoznak, figyelnek rám, miközben csodálatos természet vesz körül minket. Erdélyben nagy hagyománya van a csíksomlyói gyalogos zarándoklatnak és úgy mondják, hogy a zarándok a lábával imádkozik. Élmény, hogy mindenhol várnak bennünket harangszóval és sok finomsággal. Távozásunkkor pedig integetnek az autóból és Isten áldását kérik ránk. Hamarosan a Csíki Lázba érünk, ahol egy magyar atya vár minket. Itt valahogy jobban meg lehet tapasztalni a magyarság összetartozását – mesélte.
Imák a parajdi sóbányáért
A Turul zarándokcsoport Parajdon is megszállt és az ottani bányáért és emberekért is imádkoztak.
- Jelenleg Csíkmadarason vagyunk és innen már egyenesen a búcsúba megyünk. Azt követően pedig a csángókkal Gyimesbükkig, az ezer éves határig, ami csoportunkban már hagyomány. Tizedik alkalommal teszem meg az utat Budapestről, de egyébként pécsi vagyok. Idén talán kicsit hidegebb volt és többet esett, mint általában. Egyik társunknak nagyon fájt a térde, ezért Máriapócsnál kiszállt – részletezte Szőke Zoltán, a hat fős Turul zarándokcsoport vezetője. - Egyébként egy összeszokott, El Camino-t megjárt, zömében katolikus társaságról van szó. Bár egyikőnk református, úgyhogy az ökumenét is meg tudjuk élni. A legidősebb tagunk pedig 76 éves és egy hölgy van közöttünk.
- Többek között Parajdon is volt szállásunk, láttuk a völgyet, ahol elöntötte a sóbányát az ár. A Jobbágyfalváról Parajdig vezető útszakaszon a bányáért és az ottani emberekért mondtunk imát. Mellettük könyörögtünk a háromszékiekért is, akiket még inkább sújtott az árvíz – emelte ki.
- A csíksomlyói zarándoklaton mindig megtapasztaljuk a magyarság összefogását és út közben van június 4-e is, a nemzeti összetartozás napja, amiről szintén nem feledkezünk el. Ez az út a szolgálatról szól. Minden településen kapunk egy szalagot, amit jövőre visszaviszünk majd. A zarándoklat szellemisége szépen szimbolizálja pünkösdöt, a magyarok lelki egységének ünnepét – foglalta össze.
