Négy éve leplezték le Kisgyőr-Mocsolyástelepen a nyolc méter magas „Betegek gyógyítója” Mária-szobrot, aminek azóta nemcsak impozáns méretei, de a mögötte álló lelkiség miatt is a csodájára járnak a környékbeliek. A szintén új építésű, öt éve felszentelt mocsolyási Sarlós Boldogasszony római katolikus templom és környéke, a szoborral együtt lehetőséget teremt arra, hogy egy új Mária-kegyhely és zarándokhely alakuljon ki a településen, ahol Szűz Mária közbenjárására gyógyulások történnek.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódott az a kezdeményezés, amelynek keretében július 5-én, vasárnap, a fél 12-kor kezdődő Sarlós Boldogasszony búcsúra gyalogos zarándoklatot hirdettek meg négy indulási pontról: a miskolctapolcai Sziklakápolnából, Harsányból, Kisgyőrből és Bükkszentkeresztről. Majd közösen mentek a zarándokok a mocsolyási Szűz Máriához és a templombúcsúra.
Hálából, a Szűzanya hívására
A zarándoklatra, elsőre is meglehetősen sokan, körülbelül hatvanan jöttek el. A zarándokokhoz csatlakoztak kerékpárral az avas-déli római katolikus plébánia jezsuita atyái is, akik a búcsúi szentmise megtartásában segédkeztek Ócsai J Barnabás testvér, plébános atyának, a Szent Ferenc Kistestvérei szerzetesrend tagjának.
Kollégánk, a maroknyi, hat fős bükkszentkereszti zarándokcsapattal tartott, akik mintegy 14 kilométert tettek meg három óra alatt gyalogosan, végig imádkozva, énekelve, mindenki a saját imaszándékára. Viszont a szervező története sem mindennapi, aki egyrészt saját gyógyulásáért hálából a Szűzanyának, másrészt további gyógyulásokért és megtérésekért indította útjára a zarándoklatot.
Gyógyulás után a gyógyításért
- Amikor először jártam a mocsolyási Szűz Máriánál, az jutott az eszembe, hogy ez a hely pont olyan, mint Csíksomlyó, a gyönyörű hegyekkel, mezőkkel és a hatalmas Mária-szoborral. Engem a Csíksomlyói Szűzanya vezetett a Fiához, azaz ott tértem meg nyolc éve – idézte fel Vincze Angéla, szervező. – Csípőízület kopás miatt két évig csak bottal tudtam járni. Megígértem a Szűzanyának, hogyha meggyógyulok, akkor jönni fogok hozzá. Idén januárban megműtöttek és ma már futni is tudok. Vágytam rá, hogy valamit tehessek az egyházért és ennek most végre eljött az ideje – árulta el. – Viszont semmi nem az én érdemem, hanem Istené, és Szűzanyáé, hiszen gyönyörű időt kaptunk, rengeteg eljöttek és minden jól sikerült – fűzte hozzá.
Elmondta, mivel a harsányi plébániához tartozik, ezért először onnan járta be a zarándokútvonalat. Közben kiderült, hogy további útvonalakon is megközelíthető gyalogosan a hely. Így végül négy ponton is be lehetett csatlakozni a zarándoklatba, mindenkinek lehetőségeihez mérten.
Nekem a Szűzanya azt helyezte a szívemre, hogy gyógyítani akar, de nemcsak testi, hanem lelki betegségeket és a hitetlenséget is. Éppen ezért elsősorban a betegek gyógyulásáért és megtérésekért imádkoztunk a gyalogos zarándoklaton. Minden miskolci római katolikus templomban és közösségben kihirdettük, hogy írják össze azoknak a neveit, akikért gyógyulást kérnek. Így több ezer emberért és szándékért tudtuk felajánlani a zarándoklatot, illetve a búcsúi szentmisét. Úgyhogy biztos, hogy áradt a kegyelem!
– hangsúlyozta.
Az erdőn át a Teremtővel
Munkatársunk miskolci reformátusként csatlakozott a Bükkszentkeresztről induló zarándokcsapathoz, ahol a 43 évével ő volt a legfiatalabb. Vincze Angélát korábbról, egy Szentlélek szeminárium lelkigyakorlatos kurzusról ismerte.
- Gyakorlott túrázóként és hívő emberként mindig is vonzott a zarándoklatok lelkisége és néhány nagyobb Mária kegyhelyen már többször megtapasztaltam valami nem hétköznapi békességet. Azért döntöttem a legtávolabbi indulási pont mellett, mert így az erdőn keresztül gyalogolhattam egy gyönyörű bükki úton. A természet számomra könnyebben megtapasztalhatóvá teszi a Teremtő jelenlétét. A legelső busszal jutottam fel a faluba, amelyen rajtam kívül még két másik miskolci zarándok is utazott, köztük egy 82 éves hölgy, legidősebb tagunk. Viszont csak akkor ismertük meg egymást, amikor leszálltunk a Kis-Hollós megállóhelynél. Az külön segítség volt, hogy a bükkszentkeresztiek megvártak minket és így az eredeti tervezett indulás fél órával csúszott – emlékezett vissza a cikk szerzője.
Egységben, Istennek ajánlva
A csoportban teljes volt az egység. Bár a csoportvezető fogta össze a csapatot, mindenkit bevontak a közös imádságban és éneklésbe.
Reformátusként sokat jelentett, hogy a katolikus testvérek engem is teljes értékű csoporttagnak tekintettek. Még a zászlót is engedték, hogy hordozzam néhány szakaszon, a menet elején. Már otthon elhatároztam, hogy két kedves hozzátartozómért ajánlom fel a zarándoklatot, akik egy ideje várják a gyermekáldást, de csak nem jön. Saját mellrákomból való gyógyulásomért is hálát adtam, ami hiszem, hogy azért nem súlyosbodott el, mert a Szentlélek sugallatára már a kötelező kor előtt elmentem szűrővizsgálatra.
– osztotta meg.
Üdvöz légy Mária Mocsolyáson!
A 14 kilométert nyugodt tempóban tudták megtenni és bár a legmesszebbről, de elsőként értek oda.
- Hálásak voltunk azért is, hogy aznapra éppen véget ért a kánikula és csak egy kis ideig csöpörgött az eső. A nem túl fárasztó gyaloglás, az enyhén lefelé haladó aszfaltúton vidám hangulatban telt. A folyamatos éneklés és imádkozás pedig segített befelé és Istenre figyelni. Az odavalósi bükkszentiek pontosan tudták, hogy a távot szűk három óra alatt végig tudjuk járni. Viszont, amikor kiértünk az erdőből Mocsolyástelep előtt, kicsit sietősre fogtuk a dolgot, hogy biztosan megérkezzünk a megadott időpontra. A másik három zarándokcsoport csak utánunk jött és harangozással fogadták őket. A végén együtt sétáltunk fel a település fölötti domboldalon található hatalmas, de kedves „Betegek gyógyítója” Mária-szoborhoz, amely a kezében egy óriási rózsafüzért tart. A közös éneklés, imádság és csoportkép készítése után, visszaindultunk a templomba a Sarlós Boldogasszony búcsúra. Azt követően pedig agapéval vendégelt meg minket a mocsolyástelepi római katolikus közösség – foglalta össze.
Egy különleges találkozó
Sarlós Boldogasszony ünnepén - amely a paraszti kultúrában az aratás kezdetét jelentette - a katolikusok, arra a bibliai eseményre emlékeznek, amikor Mária meglátogatta rokonát, Erzsébetet, aki szintén áldott állapotban volt Keresztelő Szent Jánossal. A történet szerint, amikor találkoztak, Erzsébetnek megmozdult a szíve alatt a magzat, azaz felujjongott, hogy találkozhat Jézussal, a Megváltóval. Erzsébet pedig így üdvözölte Máriát: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” A sor biztosan ismerős, hiszen Gábriel angyali üdvözletéből és ebből a mondatból tevődik össze az Üdvözlégy imádság.
A zarándokok pedig éppen úgy indultak el a mocsolyási Szűzanyához, ahogy ő indult el annak idején Erzsébethez és egy különleges találkozás jöhetett létre. A búcsúi szentmisén, ahol két fiatal elsőáldozó először vehette magához az Eucharisztiát, Barnabás testvér arról beszélt, hogy mennyire fontos a személyes találkozás, különösen Krisztussal.
Megérte az áldozatot
„Egy találkozást ünneplünk, ami nagyon lényeges dolog az emberi kapcsolatainkban, mert a személyiségünket a kapcsolataink formálják. Korunk emberei azonban szinte már csak a virtuális térben találkoznak egymással, mert az a legkomfortosabb, de a személyes találkozást semmi sem tudja helyettesíteni, bár áldozatot kell hozni érte” – hívta fel a figyelmet Ócsai J. Barnabás testvér, plébános atya. „Mária nem kis áldozatot hozva, állapotosan, de a Szentlélek indítását követve ment Erzsébethez Názáretből Jeruzsálem mellé egy falucskába. Az egész országot keresztülutazta egyedül, illetve Jézussal, akit a szíve alatt hordott. Az elsőáldozók, az ünneplők és zarándokok is áldozatot hoztak, akik reggel óta gyalogolva érkeztek ide az Eucharisztiához, ami így valóban forrás lesz számukra” – emelte ki.
Hozzátette, az igazi találkozás a személyes belsőnknek való feltárulkozása a másiknak. Az interneten ezt nehéz megtenni, hiszen sokkal sebezhetőbbé tesszük magunkat a névtelen kommentelők számára.
A találkozás az Úrról szólhat
„Mária azért nem maradt otthon az angyali üdvözlet után, mert egyedül Erzsébettel tudta megosztani az örömhírt, hiszen ő az, aki megértette, hogy mi történt vele. Minden embernek a lelkében van egy legbensőbb szoba, ahová csak Istennek lehet bejárása. Egy valóságos fizikai találkozás ez a kenyér és a bor színe alatt az Úr Jézussal, amiért áldozatot kell hozni, hiszen el kell jönni a templomba és szükséges felkészülni rá, hogy alázattal közeledhessünk felé” – magyarázta az atya.
A minőségi találkozásnak pedig azt nevezte, amikor figyelünk a másikra és közben Istenre is, és képesek vagyunk meghallgatni egymást. Tehát nemcsak panaszkodunk, hanem a jó hírt - ami az evangélium szó jelentése is - osztjuk meg és meghallgatjuk a beszélgetőtársunkat.
Erzsébet Máriára figyelt, aki pedig Istenre figyelt és ezzel a mi figyelmünket is az Úrra irányítja. Tehát ahhoz, hogy valódi figyelem valósuljon meg, szükség van Jézus Krisztusra és így minden találkozás végső soron Istenről szólhat.
– mutatott rá a plébános.
