Ha a házasság felbontása tárgyában folyamatban lévő per során a szülők a gyermekelhelyezés kérdésében nem tudnak megegyezni, a kérdésben a bíróság dönt. A bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődését biztosítottnak látja. A bíróság a döntését a lehetséges összes körülmény megvizsgálását követően hozza.
A nemrégiben módosított Polgári törvénykönyv úgy fogalmaz, hogy a bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia, és értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről.
A törvény kimondja, hogyha a gyermek a meghallgatását maga kéri, vagy ha azt a bíróság kérelem hiányában is indokoltnak tartja, a bíróság a gyermeket közvetlenül vagy szakértő útján meghallgatja. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.
A törvény az ítélőképesség meglétéhez kapcsolja a kiskorú bíróság általi nyilatkozattételének a lehetőségét. Ezért az ítélőképesség fogalma meghatározásának kiemelkedő jelentősége van. Az ítélőképessége birtokában lévő gyermek fogalmát nem a Polgári törvénykönyv, hanem a gyámhatósági jogszabály rögzíti a következők szerint:
Ítélőképessége birtokában van az a kiskorú, aki életkorának és érzelmi fejlettségének megfelelően képes a meghallgatása során az őt érintő tények és döntések lényegi tartalmát megérteni, várható következményeit belátni.
Ez alapján elmondhatjuk, hogy a jog a gyermek ítélőképességét az adott élethelyzettől, a megválaszolandó kérdéstől és az egyéntől függő, szubjektív kategóriaként fogalmazza meg, ezért mindig egyénileg kell eldönteni a kérdést.
