Az akkori szörnyű gyilkosságot - amint az első hivatalos, szűkszavú jelentések nyilvánosságra kerültek - az országos és a helyi sajtó, a Magyar Televízió Kék fény adásai a nyomozás kezdetétől minden elérhető részletre kiterjedően követték. A maratoni krimitörténetet folyamatosan nyomon követte miskolci újságíró-kollégánk, Nagy József, könyvet írt Miért ölték meg Labanc Annát? címmel, melyet a gyilkosság elévülésének évében, 1990-ben adtak ki. A szerző kötetében a részleteket is bővebben megosztotta az érdeklődőkkel.
„A miskolci megyei kórház területén lévő nővérszálló földszinti szobája ablakán a későéjszakai órákban bekopogtat egy férfi, ahol a szép ápolónő alszik. Egyedül van, mert a szobatársa éppen ügyeletes a betegek mellett. Az ablakhoz megy, kinyitja, és akkor a mindenre elszánt férfi megragadja, üti, szúrja, vágja borzalmas sebeket ejtve áldozata arcán, nyakán, vállán, aztán menekülőre fogja egy zöld udvari sávon keresztül. Anna nővér csurom véresen kibotorkál a folyosóra, és hörögve kiált segítségért. Az orvosszakértői jegyzőkönyvben az áll, hogy Labancz Anna halálát a tüdőnek, a hörgőágak, a verő- és visszérágak megnyitásával járó szúrt sérülése okozta.
A megyei rendőrfőkapitányság ügyeletesének asztalán hajnali ötkor csengett a telefon, és ezen a Szentpéteri-kapui kórház sebésze jelentett, hogy a gyors beavatkozás ellenére Labancz Anna nővér életét vesztette. Azonnali helyszínelés, nyomrögzítések a szóba jöhető tanúk tucatjainak kihallgatása, minden lényeges és elsőre lényegtelennek tűnő részlet dokumentálása következett.
A meggyilkolt Labancz Anna baráti, kollégai kapcsolatához tartozók mellett így igen rövid idő alatt már több ezerre tehető volt a kihallgatottak száma. Miután a legapróbb részletre is kiterjedő orvosszakértői vizsgálat, a több tizezer oldalt kitevő nyomozati anyag összeállt, egy kérdésre, a legfontosabbra még mindig nem volt válasz: ki ölte meg a szép fiatal nővért.
Ami ebből a szélesebb nyilvánosságra tartozhatott, arra szinte rávetette magát a sajtó, a TV Kékfény adása, ott voltak információkra éhesen a helyi sajtó, az újságok, a rádió munkatársai. Gyanúsítottak sora került a rendőrség nyomozói munkájának fókuszába, köztük egy korábban elítélt, a szegedi börtönben raboskodó, de akadt még egy önként jelentkező exhibicionista is, aki merő szereplési vágyból vállalta a gyilkosság elkövetését, amit persze tények híján könnyen el lehetett vetni.
Temérdek adat, számtalan, még első hallásra is érdektelennek tűnő történet, az áldozat családi hátterének feltárása, a szűkebb és a tágabb társadalmi háttér tanulmányozása, mindezek nagy számban jelen voltak a kitartó nyomozati munka összegzésében. Felröppent egy álhír is, ám ez is csak arra volt elég, hogy egy időre a témához kösse az olvasók, a közvélemény figyelmét. Állítólag a rendőrség újabb konkrét gyanúsítottat talált. A koronatanú ismerősének minapi nyilatkozatából úgy tűnik, a gyilkosságot az ápolónő egyetemista ismerőse követhette el. Név nélkül ugyan, de lebegtették azt is, hogy a háttérben a kábítószer kereskedelem szálait kellene előbb kibogozni. Ám ezt a hírt, a rendőrség szerint álhírt, a megyei rendőrfőkapitányság életvédelmi alosztályvezetője kapásból cáfolta.
Figyelmet érdemel egy különös bizonyítási kísérlet is, melynek során az egyik gyanúsított fizikai képességei is nagyító alá kerültek. Ugyanis a gyilkosság helyszínéhez közeli lakótelep ablakából valaki részletekre kiterjedő leírást adott az inkriminált területen keresztül gázoló alakról, annak sajátos mozgásáról, a menekülésről. Igy került sor egy olyan bizonyítási kísérletre, az úgynevezett futáspróbára a sebesség, az idő, a távolság kritériumai alapján. Képbe került egy újabb kábítószeres elkövetői lehetőség kivizsgálása is, ám a nyomozás ebben is vakvágányra jutott értékelhető adatok híján.
Rendőrök és újságírók is kaptak nagy számban jólértesült olvasóktól tuti biztos, csalhatatlan nyomravezetői telefonhívásokat, leveleket, melyekben a nevüket elhallgatók közölték, centiméterről centiméterre pontos adatot közölhetnek a tettes tartózkodási helyéről, szerintük a nyomozóknak csak a bilinccsel kell megjelenniük. Ezek mögött nem volt nehéz megtalálni a színtiszta profán ártó szándékot valamelyik haragosukkal szemben.
A kitartó nyomozások végül nem hozták meg az eredményt. Aztán bármilyen furcsán hangzik, a rohanó idő kopogtatott: húsz évet meghaladóan lejár a tettes büntethetőségének határideje. Lépni kellett, folytatni, illetve újabb vizsgálatot kezdeni a még mindaddig ismeretlen tettes megtalálására. Innentől ismét fokozott erővel beindult az immár eredménnyel kecsegtető nyomozás azzal az eséllyel, hogy a korábbihoz képest lényegesen több bizonyíték áll rendelkezésre, valamint arra is építeni lehetett, hogy az eltelt évtizedekben sokat fejlődött a rendőri technika, a kriminológiai tudomány azzal együtt, hogy a korábban rögzített nyomok még mindig felhasználható bizonyítékként rendelkezésre álltak.
Miután a gyilkosságot követő húsz évben az egyébként igazán kőkemény, szakmailag is felsőfokú, sziszifuszi küzdelemben végzett nyomozói munka nem hozta meg a várt eredményt, az elévülés előtti újra indított felderítői szakaszhoz mind a szakma, mind a lankadatlan érdeklődésű hazai közvélemény nagy reményeket fűzött. Ám az 1970. áprilisában történt bestiális gyilkossági ügy további vizsgálódásai még ezt követően sem hozták meg azt az eredményt, ami elérhetővé tehette volna a mindmáig megnevezhetetlenül maradt tettes büntethetőségét, a tetemrehívást Labancz Anna halálára."
Új fejlemény, hogy az iszonyú bűntényről dokumentumfilm-sorozat készül. Az Ex Oriente Film Workshop beválogatta az 5 meghívott projekt közé a „Labancz Anna gyilkosai” című magyar sorozattervet, amely lehetőséget ad az alkotóknak, hogy nemzetközi szinten fejlesszék az ötletüket. A true crime sorozatterv az Ex Oriente Film által szervezett három nemzetközi workshopon vesz részt, tehát a világ legnagyobb streaming szolgáltatói előtt mutatkozhat be a projekt. A nemzetközi érdeklődés fókuszába került dokumentumfilm-sorozat rendezője egyébként a miskolci születésű Dudás Balázs, aki 2015-ben végzett a Gothár Péter vezette filmrendező művész osztályban.
A Miskolci Televízióban a közelmúltban elhangzott, hogy Dudás Balázs a megyei kórházban született, innen jött az ötlet, hogy megálmodja ezt a projektet, azaz dokumentumfilmet készítsen a leghírhedtebb bűntényről. A kor szépségideálja volt Labancz Anna, az ő tragikus történetéhez hozzátartozik a szocialista blokk Magyarországának társadalomrajza, a vidéki ipari nagyváros Miskolc világa, kultikus helyszínei, figurái, viszonyai – írják az alkotók közleményükben.
Nem csupán a gyilkossággal, hanem az ország hajdani egészségügyi állapotával, igazságügyi rendszerével is foglalkozni kívánnak. A sorozatterv kitér majd a szocialista Magyarország viszonyaira, a ma is aktuális társadalmi és gender kérdésekre, a gyilkossági ügyben érintettek személyes drámájára. Keresnek interjúalanynak, közreműködőnek olyan miskolci és környéki embereket, akik késztetést éreznek e felháborító eset leleplezéséhez. A tervek szerint 2024 végére lesz látható a dokumentumfilm. Lehet, hogy a kutatás, a nyomozás, az események felelevenítése miatt újra kinyílik az 53 esztendős akta? Esetleg lebuktathatja a kegyetlen tett elkövetőjét?
