Az ítéleti tényállás szerint a vádlott – aki rendszeresen italozott és kábító hatású anyagokat is fogyasztott – az édesanyjával és mostohaapjával élt együtt életvitelszerűen, utóbbival haragos viszonyt ápolt. 2024. január 1-jén a vádlott hallotta, ahogy anyja és a sértett az ingatlan egyik tetőtéri szobájában vitatkoznak egymással, ezért kezébe vett egy 21 cm pengehosszúságú kést, belépett a szobába és szóváltásba keveredett az élettárssal. Ennek során a terhelt kiabálni kezdett, majd több alkalommal megszúrta a sértettet, akként, hogy egyszer a férfi válla-mellkasa irányába szúrt, másszor pedig a jobb bordaív alatt találta el őt.
A vádlott ezt követően kiszaladt a házból, eldobta a kést a teraszon, majd elmenekült a helyszínről. A sértett lejött az emeleti szobából, a bejárati ajtó előtti lépcsőn azonban összeesett és eszméletét vesztette.
A sértettnek nyolc napon túl gyógyuló sérülései keletkeztek, az egyik szúrás verőeret sértett, mely közvetlenül életveszélyes sérülésnek tekinthető. E szúrt sérülés vonatkozásában a halál bekövetkeztével reálisan lehetett számolni, melynek elmaradása az idejében elvégzett orvosi beavatkozásnak köszönhető.
A törvényszék a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 6 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A büntetés kiszabása során a törvényszék enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a vádlott fiatal felnőtt, a sértetti közrehatást és azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. Súlyosító körülmény volt a terhelt önhibából eredő bódult állapota, és az, hogy a cselekményt közeli hozzátartozó sérelmére követte el.
Az ítélet nem jogerős. Az ügyészség három munkanapot tartott fenn a jogorvoslati nyilatkozat megtételére, a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentettek be fellebbezést. Az ügy a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.
