A "Nemere István: Addig írok, amíg élek" című 70 perces életrajzi dokumentumfilmet, Szalma Sándor rendezésében szeptember 10-én este mutatták be a 20. jubileumi CineFest – Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál CineDocs versenyprogramjában. A vetítésen maga az író is részt vett és ezt követően közönségtalálkozón kérdezhettek tőle a jelenlévők. Végül a Művészetek Háza aulájában még dedikált is. 

A sokak által ismert és kedvelt író 50 éve van a pályán, mialatt világrekorder lett. 791 kiadott művével ugyanis a ma élő írók közül a legtöbb könyvet jegyzett alkotó. Művei közel 12 millió példányban keltek el és számos nyelvre lefordították őket, köztük eszperantóra és perzsára. Először a sci-fijeivel futott be, de ír történelmi és ifjúsági regényeket, valamint ismeretterjesztő, életrajzi munkákat és vannak paranormális jelenségekről szóló írásai is. A világ minden tájáról, Európán kívül például Dél-Amerikából és Indonéziából is kap visszajelzéseket a könyveiről az olvasóktól. 

Az életútját bemutató dokumentumfilm beszámol írói pályája kibontakozásáról, a múlt rendszerrel folytatott küzdelméről és izgalmas magánéletéről, állatszeretetéről. A film címe egyben ars poeticája, hiszen sokszor hangoztatja: „Addig írok, amíg élek és addig élek, amíg írok!”

Örült a film ötletének

„Sokféle rendezvényre és fesztiválra járok, ahol reggeltől estig dedikálok. Egy ilyen alkalommal bukkant föl Szalma Sándor, aki a rendezvényt filmezte és elkezdtünk beszélgetni. Felvetette az ötletet, hogy készítene a munkásságomról egy életrajzi filmet. Kicsit meglepődem, de nem kellett sokáig rábeszélnie. Aztán a filmezés során nagy szabadságot kaptam a rendezőtől” – fejtette ki a közönségtalálkozón Nemere István prózaíró, aki elmondta, hogy maga is kedd este látta először a CineFesten a róla készült filmet. Korábban pedig csak „A fantasztikus nagynéni” című ifjúsági regényének megfilmesítésekor vett részt filmezésben. 

- Abban bízom, hogy az életrajzi film révén az emberek megismerik, hogy van egy olyan író, aki másképpen, takarékosan bánik az idővel. Ha a nézők közül, akár csak egy is azt mondja, hogy ő ezt így szeretné csinálni, akkor már nyertünk a filmesek és én is – fogalmazott kollégánknak. 

Olvasás nélkül nincs író

A filmből kiderül, hogy Nemere István úgy volt képes ennyi könyvet megírni élete során, hogy minden áldott nap, még az ünnepnapokon is hajnali ötkor már a számítógépénél ül és ír, összességében akár napi tíz órát is. Azaz minden mást alárendel ennek a tevékenységnek és ma már kizárólag írásból él. 

- Nagyon jó érzés, hogy magyar nyelven még soha senki nem írt le kiadott könyvben annyi betűt, mint én. Elgondolni sem tudom, hogy egyszer leteszem a tollat és utána már csak lébecolok. Ha már nem fogok tudni mozogni, vagy a szó igazi értelmében véve írni, akkor majd beszélek és a számítógép átteszi írásba. Egyszerűen nekem ez az életem és ötven év után semmiféle más életformát nem tudok elképzelni – nyilatkozta televíziós stábunknak az író. 

Később hozzátette, hogy minden nap, munka után rengeteget olvas is, mert véleménye szerint olvasás, kitartás és belső tehetség nélkül senkiből nem lehet jó prózaíró. Most éppen Benkő László író barátja neki dedikált Nagy Lajos című sorozatát olvassa. Továbbá többnyire kamasz fiúk kéziratait, amelyeket véleményez is. 

A dokumentumfilmben látható, hogy két kutyáról és négy macskáról gondoskodik családtagként kertes házában. Mint megtudtuk, ez egy nyírségi kis faluban, Bashalomban található, ahol mindössze ötszázan élnek. Naponta a két fekete kutyájával és egy fekete macskájával végigvonul a településen, amikor sétálni viszi őket. Megosztotta velünk azt is, hogy inkább a falvakat kedveli, mint a nagyvárosokat. Tizenhétszer költözött életében és hét vármegyében lakott összesen. Mielőtt pedig hivatásos író lett, tizennyolc munkahelye volt. 

Témabőség és nyelvek

„Azt gondolom, hogy az ihlet a lusta írók ürügye és nem csak szenvedések közepette születhet nagy mű. Személy szerint én máig tele vagyok kedvvel és mindig témabőségben szenvedek. Az alkotói folyamatban legjobban a tervezést élvezem, amikor az ötlet és a keretek megszületnek. Nem értem azokat, akik úgy írnak, hogy öt évente egyszer jelenik meg egy-egy könyvük. Jó költő éppen lehet így valaki, de prózaíró már kevésbé. Nekem most is több írásom várakozik kiadásra valamelyik kiadónál. Jelenleg az Északi-Áramlat gázvezeték felrobbantása kapcsán írok egy könyvet” – árulta el Nemere István a közönségtalálkozón. 

Értesültünk róla, hogy műfordítással is foglalkozik. Ennek kapcsán elmesélte, hogy miden felesége egy újabb nyelvet hozott az életébe. Bár az eszperantót még gimnáziumi évei alatt tanulta meg lázadásból. Első felesége, leánya édesanyja egy lengyel hölgy volt, akivel úgy ismerkedett meg, hogy eszperantóul tolmácsolt neki és a barátainak. Második felesége szintén lengyel volt, a jelenlegi pedig magyar, sőt miskolci, aki szintén író és egyben a menedzsere. A filmben ő is megszólal. Arról vall, hogy, amikor igent mondott férjének, az általa létrehozott munkásság gondozására, 19 évvel fiatalabbként pedig szellemiségének továbbéltetésére is örömmel igent mondott.