A boldogságról szaknyelven: több örömforrásra kell támaszkodni

Március 20. a boldogság nemzetközi napja, legalábbis mióta az ENSZ Közgyűlése 2012-ben azzá nyilvánította. 2021-ben viszont minimum kétes olyan érzelmet ünnepelni, ami jelenleg szemben áll az általános hangulattal, és ami befőttes üvegben áll egy egyre magasabbnak tűnő polcon, várva, hogy egyszer majd kinyissák. Vagy csak látszólag áll így a helyzet? Az öröm elérhető dolog a koronavírus-járvány alatt is, vagy tiltott cikk, amit a legtöbb határon bevámolnak? Szakmai szemmel nézve a helyzet nem ilyen egyszerű.

Csutak Gergely pszichológus szerint a boldogságot említve négy tényezőt kell kiemelni.
- Ezek közül közismert: a kapcsolati örömök és a tevékenységi örömök. Kevésbé ismert tényezők a változatosság és a küzdelem iránti igényeink.

Család, munka, hobbi

- A kapcsolati örömök jól definiálhatóak: ennek forrása lehet például a párkapcsolat, szülő-gyerek kapcsolat, barátokkal és munkatársakkal való viszony, valamint a tágabb közösségekkel való kapcsolat, mint egyesületek és klubok munkájában való részvétel. Minél több örömünk van ezekben a kapcsolatokban, annál inkább megéljük az ebből a tényezőből eredő boldogságot. A tevékenységi örömök alatt értjük például a munkát, hivatást, de ugyanilyen fontos a hobbi, valamint a különböző szabadidős tevékenységek.

Elfogadott nézett, ha jó a munkája és elégedett a párkapcsolatában, az boldogsággal tölti el az embert. A másik két tényezőről azonban kevesebb szó szokott esni.
- A változatosság iránti igény nem annyira közismert. Pedig megfigyelhető például az állatvilágban, hogy számukra közel sincs akkora igény a változatosságra, mint az emberek esetében: egy szarvas ellegelészi ugyanazt a füvet egész életében, míg mi szeretjük – a példánál maradva – a változatos étrendet. Nagyon hamar megunjuk az ismétlődő ingereket, megszokja azokat az agyunk. Ugyanaz az inger egy idő után nem okoz örömet, ezért gyakran újabb és újabb behatásokat keresünk. Erre épül az egész civilizációnk, ha ez nem lenne, vélhetőleg nagyon jól meglennénk az alapvető szükségleteinket kielégítő gazdálkodásból, és kellemesen eljárnánk mindenhová szekérrel.

Csutak Gergely úgy véli, jó, ha a tevékenység terén van egy kitűnő hivatásunk, de ha mindennap ugyanazt csináljuk, egy idő után nem ad élményt, nem lesz örömforrás. 
- Ilyenkor válik még fontosabbá a hobbinak a szerepe.

A hobbit tehát nem úri passzióként kell elképzelni, hanem olyan szükségletként, mint az evés vagy az ivás. Ugyanez a helyzet a nyaralással, ami szintén nem feltétlenül urizálás, hanem a változatosság iránti igényünket elégíti ki: egész évben egy megszokott környezetben vagyunk, hozzászokunk az ingerekhez, bármilyen jók is. Amikor nyaralni megyünk, kilépünk a megszokott közegből. Fontos, hogy más helyszínt válasszunk célpontnak: aki a tengerparton él, menjen mondjuk hegyvidékre nyaralni, és fordítva.

A szakember azt tanácsolja, legyen többféle örömforrásunk, hiszen van, hogy az egyik – például egy szakítás esetében a kapcsolatokból nyert – boldogságforrás kiesik. Ilyenkor jó, ha van más terület, ahol meg tudjuk élni az örömöt.

Csutak Gergely szerint a koronavírus miatt az örömforrások beszűkültek: a hangsúly a családi kapcsolatokra, a munkára és a lakhelyünkre került.
- A szigorítások és a karantén alatt az emberek megélik a kiégettséget, az unalmat, egyhangúnak érzik a napjaikat. Ez természetes folyamat, mégis fontos, hogy valamilyen mód az adott keretek között is meg tudja találni az ember az újdonság élményét. Többnyire olyan hobbik és sportok terén történik ez, amik nem esnek a szabályozás alá.

A koronavírus-járvány több ajtót bezárt, de kinyitott egy apró ablakot is.
- A negyedik, szintén kevésbé ismert örömfaktor a küzdelem, ami egyfajta régi alapprogramunk az életben maradásért. Erre már nincs igazán szüksége a mai kor emberének, más formában mégis megjelenik: azt mondhatjuk, a boldogsághoz szükség van vágyra, küzdelemre és beteljesedésre. Ha nem vágyódunk valamire, nem küzdünk, elmarad a beteljesülés és ezzel együtt a boldogság. Ugyanez az eredmény, ha vágyódunk, küzdünk, de hiányzik a beteljesülés. Ha pedig nincs küzdelem, hiába vágyódunk, nem fogunk annyira örülni a beteljesülésnek. Kézzel fogható példája ennek, ha valaki éveken át gyűjt egy autóra, sokkal jobban fog örülni annak, mint az, aki délelőtt kitalálja, hogy vesz egy kocsit, délután pedig már benne ül.

Boldogító nem

A pszichológus úgy véli, hogy a Covid-járvány hatásmechanizmusában hasonlít egy kényszerű böjtre.
- A mostani helyzet is egyfajta küzdelem: be vagyunk zárva, megfosztva a megszokásainktól. Le kell győznünk a megváltozott állapotok okozta helyzeteket, ez viszont emeli a dolgok értékét. Visszaemlékezve sokkal jobban becsüljük a vírus előtti lehetőségeinket – egy jó mozit például, vagy egy éttermi vacsorát – amik felett régebben könnyen átsiklottunk, nem tettek feltétlenül boldoggá. Most viszont nagyon tudnánk örülni, ha ezek meglennének.

Különböző vallások régóta használják ezt a technikát, ilyen például a böjt: az emberek lemondanak dolgokról, amiket amúgy mindennap élveznek. Amikor már újra lehet ezeknek hódolni, rendre jobban, nagyobb örömmel élik meg az emberek a dolgokat, amikhez korábban már hozzászoktak.

Remélhetőleg azokat a tevékenységeket, amiket a járvány elvett tőlünk, mi is nagyobb örömmel éljük majd meg, amikor felszabadul a világ a Covid okozta nyomás alól.