Bozótvágóval és vascsővel akartak rendezni egy konfliktust

A Miskolci Törvényszék tájékoztatása szerint 2021 januárjában Encs egyik utcáján a harmadrendű vádlott összetalálkozott a sértettel, majd csatlakozott hozzájuk a többi terhelt is, egyikük egy bozótvágót, másikuk egy vascsövet vett magához, később egy gázspray is előkerült. Egy korábbi konfliktus miatt hangoskodni kezdtek, majd az elsőrendű vádlott a bozótvágó késsel két alkalommal a sértett felé ütött, aki az ütéseket a feje felé emelt karjaival próbálta hárítani, azonban azok hatására a földre rogyott. A fekvő sértett férfit a másodrendű terhelt vascsővel megütötte, miközben társai bántalmazásra biztatták őt. Amikor a sértett felállt és menekülni kezdett, az elsőrendű vádlott még utána szaladt és hátulról további egy alkalommal fejére ütött a bozótvágóval. A cselekménynek az vetett véget, hogy egy járókelő távozásra szólította fel őket. 

Mint írják a sértett a bántalmazás következtében nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádlottak által alkalmazott eszközre és a megtámadott testtájékra figyelemmel a cselekmény halálos eredménnyel is járhatott volna. A súlyosabb következmény elmaradásában a sértett védekező mechanizmusának volt szerepe.

A bíróság a négy férfit emberölés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek, melyet első- és másodrendű vádlottak társtettesként, harmad-és negyedrendű vádlottak pedig bűnsegédként követtek el. Ezért az elsőrendű terheltet 5 év, másodrendű vádlottat 3 év szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 5, illetve 3 év közügyektől eltiltásra, további két társukat pedig 2-2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az első- és másodrendű terheltek feltételes szabadságra nem bocsáthatóak. 

A törvényszék a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként értékelte valamennyiük javára a jelentős mértékű időmúlást és azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban rekedt, melynek súlyát azonban csökkenti az a tény, hogy a súlyosabb eredmény a sértett elhárító magatartásának és külső személy közbenjárásának volt köszönhető. Első- és másodrendű vádlott esetében enyhítő körülmény volt még büntetlen előéletük és – részbeni – beismerő vallomásuk, harmad-és negyedrendű terheltnél pedig a bűnsegédi magatartást vette ilyenként figyelembe. Súlyosító körülményként esett latba ugyanakkor az elsőrendű vádlott vezető szerepe és kitartó szándéka, kettejük esetében a társtettesi elkövetés, míg valamennyiük vonatkozásában a cselekmény útonálló jellege.

Az ítélet nem jogerős, ellene az ügyészség, továbbá valamennyi vádlott és védője fellebbezést jelentett be.