Ugrás a tartalomra

Dinamikus, exkluzív, sokszínű – bemutatkozott a Barlangfürdőben az Aquatrip

Kujan István
Utoljára módosítva
2020. július 28. kedd 12:29
Délután lassabb tempójú lazulás, este iszonyat dinamika – mindez a Barlangfürdő medencéi mellett. Szubjektív beszámoló a miskolci underground elektronikus zenei élet egyik meghatározó csapatának, a Rezidencia most indult party-sorozatáról.
Fotó: Takács Norbert "Newc"

Aljas – csaknem kicsúszik ujjaim közül az isteni „cipsz”-gyros, ahogy a kiállás végén feltolja a vokált az éppen játszó DJ-barátom. Pár nappal korábban ezt a jelzőt használta, amikor megkérdeztem tőle, milyen zenékkel készül szombatra. „Néhol aljas lesz, neked tetszeni fog” – mondta, én meg pontosan tudtam, mire gondol: a lágy hullámzású afro-zenékben váratlanul fel-feltűnnek majd olyan elemek, amik leviszik a fejemet. Úgy tűnik, ismer – én meg azt érzem, még mindig tud meglepetést okozni…


„Megint eleredt az eső” – nézünk ki aggódva a sátor alól. A fürdőzőket ez láthatóan nem zavarja. Figyelem őket, kíváncsi vagyok a reakcióikra. Kellemes deep house szól éppen, amire nem csak mi mozdulunk: velünk bólogat a jól szituált, középkorú úriember, meg a húszas korosztály elejét taposó, trap-hez, és ki tudja még milyen újhullámos zenékhez szokott hölgy is. Megvan a rezgés. Érzi ezt az az ötvenes évei közepén járó férfi is, aki odasétál hozzánk, és pálinkával kínál minket. „Nagyon tetszett, amit csináltál” – nyújtja jobbját a szettjét Louise L. Hay gondolataival záró DJ-nek. Ők már tudják, amiről nekünk még csak sejtéseink vannak: azt, hogy mi a titka a boldogságnak…


Kézről kézre, fejről fejre pattog tovább a Nap-lufi. Fesztivál-hangulatomban dobtam be a tömegbe, de magam lepődtem meg a legjobban, amikor játszópajtásokra találtam. A menetelés akkor már tartott egy ideje, olyan tempót diktált a techno szekció, hogy le kellett lazítanom. Volt, aki csobbant egyet – megértem: ritka, hogy medencében ülhetsz fel a hanghullámokra. Void-hangzás, 20 százalékos hangerővel. Ilyet csak nagyszínpadnál hallottam. Elementáris.


Előjöttek „gyermekbetegségek”, de a koncepció működőképes – összegzünk zárásként. Elnézek a Barlangfürdő „kagylója” mögötti erdő felé. Néma vonalak a fényben úszó fák. A bokrok, mint valami effektek, tarkítják soraikat. Dallamokat „olvasok” ki bennük. Mindjárt pirkad, suttogom magamnak, miközben gyümölccsel kínálnak a barátaim. Lélekben is visszatérek közéjük – mert együtt rezgünk, az „én” és „te”, a „mi” és „ők” feloldódik. Él a miskolci underground zenei élet!

További hírek

Olvasnivaló