Eddig tartott az álom – bezár a családi vállalkozás

A Vendelin talán nem nőtt akkora névvé, mint a belváros több másik, jól beépült vállalkozása, mégis más lesz nélküle a sétálóutca képe. Eltűnik a menüt tartó kedélyes szakács figurája, behúzzák a székeket, asztalokat, le a rolót. Nyúlpörkölt vajas galuskával, fácán gesztenyével töltve, táfelspicc, kakashere: vasárnapig van még lehetőségük szindbádi örömöket kutatni a miskolci gasztro kalandoroknak, aztán bezár a Vendelin étterem.

Az éttermet megálmodó Szabó Csaba 2021 augusztusában hunyt el, súlyos szellemi örökséget hagyva három fiára.

- A Vendelin Étterem édesapánk álma volt már egész kicsi korom óta – emlékszik vissza Szabó Dávid, aki bátyjával vette át a hely vezetését a múlt nyáron. - Sokat beszélt arról, hogy szeretne egy olyan éttermet, mint Huszárik Zoltán filmjében, a Szindbádban, ahol Latinovits által alakított fő- és címszereplő eszik. Olyat szeretne. Egy vendéglőt. És lett. Létrehozták, megtervezték és kinyitották Miskolc egyik legjobb részén, a széles Sétálóutcán, ahol a villamos jár. És apám büszke volt az éttermére.

Egy évig élte túl az álma Szabó Csabát. A bezárásnak pedig több oka is volt.

- Életvitelszerűen egyikünk sem tudott Miskolcra költözni: a bátyám, Gábor Ausztriában él és dolgozik a vendéglátóiparban, az öcsém, Levente most érettségizett Gyulán. Én Pesten élek. Azonban ez még önmagában áthidalható lett volna. Viszont nem sikerült új vendégeket becsatornázni olyan mértékben, ahogyan elképzeltük. És erre jött rá az inflációs helyzet:

amikor 2500 forint 1 kg csirkemell a nagykerben, 1 liter étolaj meg 1500 forint: ezzel az eleve nem túl nagy árrésünk tovább zsugorodott.

A szomorú döntést sok mentőintézkedés előzte meg.

- Próbáltuk megújítani az étlapot, a szemléletet a menüvel kapcsolatban, új italokat becsatornázni. Felpörgetni a facebook-os jelenlétet. Mindnek lett volna jövője, ha a forráshiány nem köszön be az ablakon és köti meg a kezünket. Valószínűleg nem tudtuk kellőképpen érvényesíteni a megújulás üzenetét, sokan még mindig a régi fogásokat keresték, a „régi” Vendelint. Nem sikerült azokat megtalálni, akiknek bejön az átmenet a bisztró és a klasszikus vendéglős fogások között. Lehet nem is létezik ez a réteg – véli Szabó Dávid, aki biztos abban, hogy az elszálló élelmiszer és energia árak nem csak őket sodorták ilyen helyzetbe.

- Egyrészt minden alapanyag drágul vagy drágulni fog. Sok vállalkozás még élvezi a rezsicsökkentés okozta buborékhelyzetet, de hamarosan ki fognak kerülni ebből a körből és akkor hirtelen mindenki szembesül majd a rút valósággal. Ráadásul a munkaerő minősége, mennyisége és ára is érezteti a hatását, mert az, aki tisztességesen dolgozik, és mondjuk kalandvágyból itthon maradt, meg is fogja kérni az árát, hiszen neki is 400 forint a kenyér a boltban. Tehát egyre nőnek a költségek, viszont nem lehet az égig emelni az árakat az étlapon. Így is a vendéglátás az elsők között esik ki a Maslow-piramisból, ha meg kell húzni a nadrágszíjat: egyszerűen kevesebbet fognak az emberek étterembe járni.

Álom vagy meló

A Vendelin étteremben 4 fős állandó és 3 fős alkalmi személyzet dolgozott a legutolsó időszakban.

- Az utóbbi időben az élelmiszer árak miatt tényleg a legnagyobb költségünk a beszerzés lett, erre jött pluszban, hogy az egyik felszolgálónk bejelentette, máshol vállal munkát. Ezek így egyben betették a kaput. El is fáradtunk. Az elmúlt egy évben túlvállaltam magam, a gyász feldolgozásához szakember segítségét fogom igénybe venni, mert elakadtam. És bizonyos értelemben döntenem kellett, hogy

apám álmának hajszolása, vagy a mentális és fizikális egészségem a fontosabb.

Végül a másodikat választottam, mert étterem meg vendéglő még lehet száz, de belőlem csak egy van, és nem hagyhatom cserben se a családomat, se a menyasszonyomat.

Szabó Dávid arról beszélt, egyelőre nem tudják, mit hoz a jövő.

Maradunk a vendéglátás közelében, aztán majd meglátjuk. Szeretnénk mindenképpen egy saját helyet (kocsmát, bisztrót, foodtruckot vagy éttermet) létrehozni, de azt nem tudjuk, mikor. Szinte biztos viszont, hogy nem Miskolcon. Ez egy szépen fejlődő város, a sétálóutca remek, de szembe kell azzal nézni, hogy minket apánk emlékén kívül nem köt ide semmi. Nem vagyunk miskolciak, és lehet valahol ez is nehézséget okozott.