Az immár két évtizedre visszatekintő szerveződés évente két találkozót tart, egy nyári tábort és egy őszi iskolai tematikus hetet, rotációban más-más, a programban részt vevő településen. A sor most a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumon volt, így náluk szervezték meg az egy hetes programot annak a harminckét fős osztálynak és kisérőtanáraiknak, akikből létrejött a Kárpát-medencei Osztály. 

A tanulmányi hét szervezője Varga Péter magyarszakos tanár elmondta, a csapatokat szervező iskolák tanárai elkötelezettek a határokon átívelő közösségépítésben, vannak, akik az elejétől együtt dolgoznak a találkozókon a miskolciakkal, Sepsiszentgyörgy, Szabadka, Beregszász, Lendva, Fülek határon túli iskoláiból és az anyaországi Hajdúnánás és Budaörs egy-egy iskolájából. 

„Az együttműködésünk azon a néven kezdődött húsz éve, hogy a „Kultúrák közötti kommunikáció a Kárpát-medencében”, ez rövidült le az évek során a „Kárpát-medencei Osztály” elnevezésre. Egy budaörsi tanárnőtől indult az ötlet, hogy határon túli magyar iskoláknak hív össze találkozót. Mi ebbe kapcsolódtunk be, már 2004-ben, az első nyári táborra. Engem ért az a szerencse, hogy akkor elmehettem – éppen a házasságkötésem előtt négy héttel – a Szlovákiában lévő Borzovára a diákjainkkal. Onnan kezdve szervezem, most már másokkal együtt a találkozókat” – avatott be minket a kezdetekbe Varga Péter. 

A résztvevők köre fix, mindig ugyanaz a nyolc település vesz benne részt, de mint megtudtuk, nem csak egyházi iskolákról van szó, állami és önkormányzati fenntartásúak is vannak közöttük, egy kritérium van, hogy magyar iskola legyen. Ez azért is lényeges, mert az egyhetes tanulmányi kiránduláson részt vevő „Osztályban” a kommunikáció és a programok nyelve magyar. 

„Ezekkel a településekkel lényegében körbe érnek a Trianon után elszakított országrészek, amelyek iskoláiból négy-négy diák vesz részt a programban. A tanulók általában a 9-10. osztályosok közül kerülnek ki és cserélődnek, sokkal állandóbb az őket kísérő tanárok jelenléte. Többen a kezdetektől, minden alkalommal ott vannak. Ragaszkodunk ehhez és csak nagyon nehezen küldünk mást magunk helyett, ha szükséges, hiszen ez már egy összekovácsolódott közösség. Van, aki már házasságot is kötött egy programban részt vevő másik iskola tanárával” – mesélte Varga Péter. 
Kiemelte, nem mindig könnyű a találkozók megszervezése, hol a világjárvány szól közbe, máskor a háború. Nagy öröm, hogy most itt lehetnek például Kárpátaljáról a beregszászi gyerekek, a súlyos gondok ellenére. 

A Kárpát-medencei Osztálynak Miskolcon szervezett programokról szólva elmondta, délelőttönként elsősorban a tanulásé a főszerep, legyen az a gimnáziumban, a városházán, az erdőben vagy éppen egy buszos kiránduláson, hiszen tanulni bárhol lehet, délután és koraeste pedig inkább az ismerkedésé, a játéké. A kínálat széles, szerveztek számukra közös drámafoglalkozást, vitát, múzeumlátogatást, táncházat, városnézést Miskolcon, Lillafüreden és Szerencsen, és még számos program színesítette ezt a néhány napos együttlétet. Utóbbiak között volt egy látogatás a Vármegyeházán, ahol a diákokat fogadta Bánné dr. Gál Boglárka, a vármegyei közgyűlés elnöke, aki egyúttal a dísztermet is biztosította az osztálynak a Varga Péter által levezetett vitához. 

A tanár úr rámutatott, bár mind magyarok vagyunk, a különböző helyeken, sőt, más országokban élők, gyakran nem ismerik a többiek kultúráját, és akár sztereotípiákban gondolkodnak egymásról. Ezért fontos, hogy a vendég diákokat a fogadó diákok családjai szállásolták el, így téve még szorosabbá a kialakulóban lévő baráti kapcsolatokat, és biztosítva egymás jobb megismerését és megértését. Az általa vezetett vita központi kérdése is ez volt, hogy meghatároz-e minket az a hely és környezet, ahol élünk, és ha igen, miben és mennyire? 
Erről vitáztak a diákok, négy fős, vegyes csoportokban, majd együtt kiértékelték a hallottakat. Ez által is lebontva a közöttünk lévő korlátokat.

Varga Péter úgy látja, a húsz év alatt minden résztvevő fél nagyon sokat változott, úgy a gyerekek, mint a kollégák. Hiszen ilyenkor nem csak a tanulók találkoznak, hanem a kísérő tanárok is, sőt, kultúrák. A beszélgetéseken, az együtt töltött idő alatt, formálják egymást. 

A programban vannak állandó elemek is, amelyek már hagyományok. Ilyen az angyalkázás, amikor kisorsolják és meglepik egymást naponta egy levéllel, a vándorzászló átadása avagy a közös szentmise. Végül a mindig fájó búcsúzás, azzal a reménnyel, hogy a jövő nyári táborban újra találkozhat a harminckét fős Kárpát-medencei Osztály.