Már csak néhány nap van karácsonyig, ami sokak szerint az év legszebb ünnepe. Szépnek bizonyosan szép lesz 2020-ban is, az viszont nem kétséges, hogy az idei karácsony nagyon más lesz az előzőekhez képest.
A világjárvány miatt a szakemberek azt kérik: csökkentsük minimálisra a személyi érintkezéseket még az előttünk álló ünnepen is. Sok helyen marad el a tradicionális nagy családi karácsony, a gyermekek csak korlátozottan, rosszabb esetben csak online találkoznak szüleikkel, vagy éppen a nagyszülők nem találkoznak majd unokáikkal.
Ezt a rendhagyó és szomorú ünnepi hangulatot öntötte egy könnyfakasztó karácsonyi dalba Dés László és Geszti Péter. A Csillagszórás december elején jelent meg, klipje a múlt hétvégén debütált a Youtube-on. A dal ötlete Geszti fejében született meg, aki maga is átesett a közelmúltban a koronavírus-fertőzésen, erről a zenész mesélt a múlt héten Bochkor Gábornak és Lovász Lászlónak a Retro Rádió reggeli show-jában.
Mint mondta, a karantén ideje alatt maga is teljesen egyedül volt, sokat gondolkodott, rengeteg hírt olvasott és ahogyan valószínűleg annyian mások, ő is úgy érezte, ijesztővé és bizonytalanná vált a világ. Dalszerzőként ezt szerette volna megzenésíteni de úgy, hogy közben reményt is kelt az emberekben.
"Fölhívtam Dés Lacit és gyakorlatilag két nap múlva megírta a zenét, amire én megírtam a szöveget (...) Azt érzem, hogy az emberek otthon vannak, egyedül vannak, félnek, bizonytalanok, nem látjuk a jövőt, még a közeljövőt sem. Tele vagyunk veszteségekkel és nem csak a nagy, ismert zenészek mentek el, elvesztettünk családtagokat, munkát, pénzt és elvesztettünk még valamit: a magabiztosságunkat. Hogy, ha hiszünk a saját tehetségünkben, az lehet, hogy nem lesz elég a következő időszakra és ez nagyon komoly dolog. (...) Nem akartam karácsonyi dalt írni. Arról akartam írni, hogy kellesz még, hogy szükség van még rád, hogy ne gondold azt, hogy te vagy a hülye, hogy káosz van a világban és hogy amikor ennyire sötét van, fényt kell gyújtani (...) Erről akartam dalt írni."
- Ez a dal nem a csilingelő karácsonyról szól, hanem arról, hogy "több ezer gyertyát gyújthatnak meg egyetlen gyertyáról, de a gyertya életét nem fogják megrövidíteni" – idézte végül Buddhát Geszti Péter, aki a rádiósokkal abban is megegyezett: őszintén bíznak abban, hogy nem lesz több ilyen karácsony.
A dal - melyet Lengyel Johanna, Wunderlich József és a kórusban Brasch Bence, Csiby Gergely, Dés László, Ember Márk, Geszti Péter, Horváth Cintia, Kanizsa Georgina, Kovács Olivér, Medveczky Balázs, Nagy Bettina, Nági, Péterffy Lili, Szántó Balázs valamint Zabos Regina ad elő - itt hallgatható meg, alatta pedig a dalszöveg is megtalálható:
Dalszöveg
Dés László - Geszti Péter: Csillagszórás
Mikor elfolyik végül a szemfesték,
Mikor elfogy a szó is a szentestén,
És a Mennyből az angyal a Skype-on szól,
Egyedül Anya integet, látod, a távolból,
És nagy a csend.
Sose volt ilyen csendes az éj. A szemedben látom,
Odabent havazik, pedig kint van tél. Fagy ül a fákon.
A kalács kisül újra, de görbül a szád,
Nem ül itt, akivel meg is oszthatnád.
Ezért, hogy mégis megidézd,
Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt,
Kiket álmainkban megölelünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket,
Azokét, akiket mi szeretünk!
A fény mi legyünk, ameddig itt a helyünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, sose félj, gyere, égjen a láng
Azokért, akik még mi lehetünk!
Gyere, gyújtsd, gyere, szikrázzon értünk!
Csomagolva a szív, de kibontatlan,
S te csak állsz vele hosszan az ablakban.
Tudom, nehéz most. Keserű ez az év, baja túlcsordul,
De ne add fel! Egyszer ennek is vége, a sors fordul.
Igen, így lesz, addig gyere, és
Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt,
Kiket álmainkban megölelünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket,
Azokét, akiket mi szeretünk!
Gyere, gyújts, gyere, gyújts, gyere, gyújtsunk fényt!
Gyere, szórni ma csillagokat a sötétbe,
A fény mi legyünk, ameddig itt a helyünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, sose félj, gyere, égjen a láng
Azokért, akik még mi lehetünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt,
Kiket álmainkban megölelünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket,
Azokét, akiket mi szeretünk!
Becsukódik az éjszaka, késő már,
A fejünkben egy majdani ünnep jár – ami még ránk vár.
