„Hol gyár állott, most kőhalom – Volt egyszer egy Diósgyőrvasgyár” címmel nyílt kiállítás pénteken a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Gyűjtemény épületében, Felsőhámorban. 

A diósgyőri Vasgyár ma elhagyatottan álló komplexuma fél évszázaddal ezelőtt még Közép-Európa egyik legjelentősebb acélüzeme volt. A Vasgyár másfél évszázados története egybe forrt az itt élő munkások hétköznapjaival. Generációk számára jelentett megélhetést és összetartó közösséget az üzem. A kiállítás ezt a nem mindennapi kapcsolatot mutatja be az első kalapácsütésektől egészen az utolsó acélöntésig.  

Július 28-án volt 254 éve, hogy Mária Terézia jóváhagyta, aláírta az engedélyt, amellyel Fazola Henrik megalapította a diósgyőri kohászatot. először a mai Ómassa területén, illetve Hámorban működött a gyár, majd 1868-ban költözött a mai helyére és ott 1990-ig folyamatosan, megszakítás nélkül működött – tudatta Harcsik Béla, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Gyűjteményének muzeológusa, intézményvezetője. 

A legnagyobb munkáslétszám ez idő alatt 1970-ben volt, akkor tizenkilencezer négyszáznégy dolgozónak adott megélhetést a gyár. Azt kevesen tudják, hogy valamikor minden intézményt - iskolát, templomot, művelődési házat, de még a DVTK stadiont is - Diósgyőrben a kohászat működtetett. 

Sajnos már 15 éve annak, hogy az akkori tulajdonos bejelentette, nem indítja újra az acélgyártást, a hengerlést és két évvel ezelőtt a két legfontosabb üzem épületét le is bontották. - Úgy gondoltuk, hogy a meg kell emlékeznünk a vasgyárról, addig, amíg van olyan generáció, aki még benne élt – mondta a muzeológus.

A mostani ötvenesek, illetve a hatvan-hetvenévesek még nosztalgiával emlékeznek a gyárra. A kiállításon fotók és tárgyak segítségével felidézik a régi emlékeket, amelyek számukra a mindennapokat jelentette – hangsúlyozta az intézményvezető. Hiszen ez a gyár annyi mindent adott Diósgyőrnek, Miskolcnak, de az egész országnak, amelyre érdemes emlékezni – tette hozzá.

Magát a múzeumot is a diósgyőri kohászat hozta létre 1960-ban az első állandó kiállítással, mely 1970-ben kapott helyet a felsőhámori épületben. - Nagyon sok fényképet, videós anyagot adott a gyár a múzeumnak, ezekből – nagyjából 6-8 ezer fotóból - válogattam össze azt a negyven képet, amelyet bemutat a tárlat.

Az a terv, hogy a Miskolci Egyetem könyvtárában található kohászati fotógyűjteménnyel együtt valamennyit digitalizáljuk és egyszer egy internetes felületen hozzáférhető legyen mindenki számára – emelte ki. Az pedig már egy folyamatban lévő projekt, hogy felmérjük a gyár területét és kitaláljuk, hogyan lehetne rekultiválni, új funkciót adni a most elhagyatott épületeknek. 

A gyár egy jelkép Miskolc és az ország életében, ahol voltak nagyon szép és dicső időszakok és lettek ezután szomorú napok, évek, majd történelmi események – emlékeztetett Drótos László, a Vasgyár egykori, nyugalmazott igazgatója. Hozzáfűzte, hogy az idősebbek még átéltek sok mindent az utóbbi évtizedekben, amelyekből tanúságokat lehet levonni. Az egyik az - amelyre Miskolc városa jó példa -, hogy ki kell használni mindig azokat a lehetőségeket, amely az adott terület történelmi vagy természeti adottságaiból kínálkozik. 

Varga Andrea, Miskolc alpolgármestere a kiállítás megnyitóján saját élményit idézte fel azokból az időkből, amikor még gyermekként hallhatta, ahogy „fúj a gyár”. Közvetlenül és érintett volt, hiszen családjából többen is a Vasgyárban dolgoztak – avatta be a hallgatóságot. Annak idején a diósgyőriek kulturális élettel, szolgáltatásokkal teli lakótelepét ámulattal nézték a miskolciak, hiszen még nem volt egyesítve a két városrész – hangsúlyozta az alpolgármester. A közösségnek valódi, erős megtartó ereje volt. 

A kiállítás december 15-ig tekinthető meg. Október 31-ig csütörtöktől szombatig 10-től 16 óráig. November 2-től december 15-ig szerdától szombatig 10-től 16 óráig.