Bár Miskolcnak az elmúlt években „Trabantra volt pénze, mégis úgy viselkedett, mint egy család, ami Mercedessel jár” – ez a mondat is elhangzott a megbeszélésen. A pénz tehát nemhogy elfogyott, de eddig sem volt meg. Az előző önkormányzati ciklusokban a tulajdonos helyhatóság által szabálytalanul ki nem fizetett milliárdos összegek miatt, az általános drágulást követő tarifaemelések elmulasztásával és feltorlódásával, a tavalyi járványhelyzet kialakulásával visszaesett utasforgalom miatt a Miskolc Városi Közlekedési Zrt.-nél tovább nem vállalható hiányok keletkeztek. Már 2020-ra meg kellett állapítania a nem sokkal korábban hivatalba lépett új városvezetésnek, hogy a városi tömegközlekedés gyakorlata ebben a formában fenntarthatatlan. Több ok miatt szükséges tehát hónapokon belül új menetrendet bevezetni, amely a kapacitások optimálisabb kihasználásával és további takarékoskodási intézkedésekkel megoldást kínálhat arra, hogy az MVK-t ne kelljen akár belátható időn belül „bezárni”, a busz- és villamosközlekedést leállítani.
Az elmúlt évtized-évtizedek nyomán kialakult gyakorlat mára azt eredményezte: a városnak naponta (!) több millió forintnyi veszteséget jelent az MVK járatainak működtetése. Azon felül természetesen, amit maguk az utasok jegy- és bérletvásárláskor befizetnek a kasszába. A közösségi közlekedés a városi önkormányzat önként vállalt feladata, a városlakók jóléte, nyugodtabb élete, biztonságosabb és környezetbarát közlekedése érdekében. Ezt részben a szolgáltatás igénybevevői fizetik ki, de az nem fedezi a teljes költséget: közpénzből kell kipótolni. Jelen állás szerint évi mintegy 3 milliárd forinttal.
A helyzetet három tényező nehezíti napjainkban: az előző városvezetés által szabálytalanul ki nem egyenlített szolgáltatási számla (hiányzó 4-5 milliárd forint), a kormányzati elvonások (a tömegközlekedés állami támogatásának megszüntetése, Miskolctól elvont egyéb milliárdok, ingyen parkolás), és a tavaly indult, de idén is – ráadásul ki tudja, meddig – tartó karanténhelyzet. Utóbbi ugyebár azzal jár – mint arról Demeter Péter, az MVK vezetője beszámolt az értekezleten –, hogy a cég saját bevételei – a teljesítménnyel, a kihasználtsággal párhuzamosan – óriási mértékben visszaestek 2020 márciusától, egyes időszakokban felére akár, és ma is legfeljebb jósolni lehet, hogy a középiskolák majdani újraindulásával mikorra térnek vissza a diákok ezrei az utazóközönség soraiba. Ha csak a pandémia pusztítana ezekben az években – ahogy említettük, további hiányzó-elvett milliárdok mellett –, akkor is indokolt a társaság menetteljesítményének átalakítása, a menetrendnek a jelenlegi helyzethez való igazítása. Ez az előkészítő munka egyébként hónapok óta zajlik, nemrég, mint ismeretes, az önkormányzat társadalmi vitát is kezdeményezett a kérdésben, sok száz lakossági észrevétel érkezett már, a válaszokat a szakemberek folyamatosan elemzik és tekintetbe veszik a tervezésnél.
Az említett közvéleménykutatás elsődleges célja: bevonni a miskolciakat a döntéselőkészítésbe, hogy ami végül megszületik, az a laikusok számára is érthetőbb és elfogadhatóbb legyen.
Óhatatlan volt, hogy a felmérés lényege egyetlen kérdéssé torzulva fogalmazódjon meg a közbeszédben: meg akarják-e szüntetni az 1-es buszt? Erre a rövid válasz az, hogy „nem akarják”, vagyis senkinek nincs ilyen „politikai” célkitűzése. Ám két tényező mégis afelé mutat. Egyrészt a borsodi megyeszékhely másfél évtizeddel ezelőtt beindított közlekedési koncepciója azzal számolt – a Zöld Nyíl projekt révén emiatt kaphatott több tízmilliárdos külső anyagi támogatást –, a villamospálya felújításával, új villamosok vásárlásával párhuzamosan leépíti a lényegében ugyanezen a vonalon közlekedő buszjáratokat. (A villamos gazdaságosabb és környezetbarátabb megoldás.) Másrészt a jelenlegi helyzetben fokozottan igaz, hogy ha egyszer százmilliókat, sőt milliárdokat kell megtakarítania a rendszernek, akkor le kell állítani, illetve korlátozni azokat a folyamatokat, amelyek amúgy is gazdaságtalanok – vagyis „eszik a közpénzt”. A leglogikusabb az 1-es buszhoz nyúlni. (Számos egyéb intézkedés mellett.) „Ez egy felelős várospolitikai döntés kell, hogy legyen” – fogalmazott Veres Pál.
De jó híreket is hallhattak a munkacsoport ülésének résztvevői. Szintén az utóbbi esztendő eredménye az online (mobilos) jegy- és bérletvásárlási lehetőségek bevezetése, sikere. Küszöbön áll a közterületi jegyautomaták telepítése. A járvány enyhülésével, majd remélt megszűnésével visszaállhat az utasszint, azaz a céges saját bevétel a korábbi szint közelébe. (A díjmentesen utazók köre, száma is oly’ mértékben bővült a pandémiás helyzetben, ami már-már kezelhetetlen az MVK számára.)
A sok tekintetben szorító helyzet magánál az önkormányzati társaságánál, mint vezérigazgatója beszámolt róla, hasznos folyamatok levezénylését segítette elő. Optimalizálták a dolgozói állományt, „annyian vagyunk, amennyi kell”, minimális mértékben van csak szükség túlórázásra. A járműállomány a célok teljesítéséhez, amennyiben sikerül további gázüzemi buszokkal kiegészíteni, megfelelőnek nevezhető. A Covid-helyzet a szakmai tapasztalatok tekintetében annyi haszonnal is szolgált, hogy felkészültebb a tömegközlekedési szakmai a változó kihívásokra, a rugalmas reagálásra, többféle menetrend alkalmazására.
A munkacsoport értekezletének további hozzászólói bizakodásukat, illetve aggályaikat fogalmazták meg a jövőre nézve. Szóba került, hogy a jelenleg március 1-jére tervezett új menetrend beindítása talán nem reális ilyen hamar, későbbre fog csúszni. Ez elképzelhető – de akkor annál tovább „ketyeg” a naponkénti 2-3 milliós ráfizetés. A bliccelők száma a járványügyi korlátozások folytán (nehezebb ellenőrzés, a járművezetők kiesése e tekintetben) nőhetett az elmúlt hónapokban. Ez ellen az online fizetés népszerűsítése és a jegyautomaták kihelyezése dolgozhat. Többen említették, hogy az 1-es buszjárat kiváltásával azok az utasok panaszkodnának, akik a Búza térre szeretnének közvetlen leszállási lehetőséget, illetve Felső-Majláthon laknak. Előbbi hiányosságot több más járat módosítása orvosolja, utóbbinál az 5, 15, 54-es buszok segítenek be.
Zárásként elhangzott: az önkormányzati vezetés által megfogalmazott várospolitikai célkitűzés az, hogy „azt rendeljük meg az MVK-tól, amire pénzünk van”. Az erre fordítható közpénz felelős elköltésével kell a legelfogadhatóbb megoldást megtalálni, „az elképzeléseket olyan optimális egyensúlyba hozni, ami belefér a költségvetésbe.”
