Nagyapám intelmei gyakran eszembe jutnak mostanság, amikor a közösségi médiában barangolok. Azon már a homlokomat sem ráncolom, amikor egy adott poszt címe alapján, annak elolvasása nélkül véleményeznek egyesek. A hétvégén rájöttem: lehet ezt még tovább is fokozni. A minap.hu két - életünket befolyásoló - hírről adott számot a napokban. Miskolcon kilenc posta zár be november elején, és bizony az idén sem nyit ki Lillafüreden a Mesebirodalom, nem indul a Mikulásvonat. A kommentszekció tagjai egymást túlharsogva szidalmazták a városvezetést, mondván: Miskolcon a polgármester még a postákra is lakatot tesz, és napjai jó részét azzal tölti, hogy még a Mikulásvonatot is ellehetetlenítse.
Nehéz időkben a humor jó orvosság, de a kommenthadsereg véresen komolyan gondolta az állításait.
Ilyenkor megjárom az értetlenkedés, a düh, a felháborodás lépcsőfokait, és a végén elszomorodom azon az emberi tudatlanságon, rosszindulaton, felszínességen, silányságon, ami ezekből a kommentekből árad. Szomorú vagyok azért, mert olyan társadalomban élünk, ahol a felelősség kiveszőben van. Mert bizony a mondatainkért felelősséggel tartozunk. A kimondott szónak ereje van. A közösségi médiában lévő szereplés azt jelenti: médiummá, közvetítővé válunk. A hozzászólásunkkal hatással vagyunk mások életére, informálására. Ha tudatosan vezetünk félre embereket, az bűn, ha meg tudatlanul, az meg hiba.
Nagyapám gyerekkori intelme, miszerint:” Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!”, nem csak a magyar nyelvben létezik. Van megfelelője a latin nyelvcsalád területein (hiszen egy latin filozófustól származik), de még angolul is. Nekem ott, abban a kis faluban, ahol éltünk, azt jelentette: mielőtt beszélek, legyek annak a tudásnak a birtokában, amit ki akarok fejezni. És a nagyapám mindent megtett azért, hogy megszerezzem ezt. Könyveket adott a kezembe, versenyben olvastunk esténként, a kis falusi könyvtárban már szinte nem volt olyan kötet, amit nem olvastunk volna el.
Sokszor gondolkodom azon: a világ rossz irányba megy. A mesterséges intelligencia korában generációknak nincs tudása ahhoz, hogy a dolgok mélyére nézzen. Az, hogy ez világprobléma, abban nincs vita. De abban sincs: ebben a butításban világelső a magyar kormányzat. Hiszen egy bölcs népet erőfeszítés (félre)vezetni. Szedált társadalmat pedig az orránál fogva lehet irányítani.
Mostanában kezdtem el olvasni Tilo Schabert, a német származású politikatudós könyvét, a Boston Politicst, ami köztudottan a Fidesz modellbibliája. A kötet azt mutatja be: hogyan lehet demokráciában autokráciát építeni. Receptre írnám fel minden fiatalnak, de nem azért, hogy kövessék, hanem azért, hogy tanulják meg felismerni azokat, akik orruknál fogva akarják őket vezetni. Bár látva a diák- tanártüntetéseket, a szemünk láttára születik egy olyan generáció, amely felelősséget akar és mer vállalni magáért, és még szolidaritásra is képes. Őket csak arra biztatom: ne hallgassanak, mert egy új világ küszöbén állnak.
(Címlapkép: A te tévéd is hazudik c. filmből; forrás: img2.sfilm.hu)
