529 forint. Pontosan emlékszem, ennyibe került egy évvel ezelőtt a közeli szupermarketben a 250 grammos hazai vaj. Egyébként nem csak erre, hanem minden apró részletre, az ennél jóval lényegesebb apróságokat tőlem szokták kérdezgetni otthon és a szerkesztőségben is.
Szóval jól emlékeztem erre az 529 forintra akkor is, amikor valamikor ősszel hirtelen 559-re, majd 599 forintra emelkedett az a finom vaj, amiből hetekig kenegethetem a vacsorára szánt pirítós kenyereimet. Valamikor ezután, év elején jelentette be a kormány előbb a benzin árstopot, majd annak a néhány alapvető élelmiszernek a befagyasztott árát. Hogy megvédjenek minket.
Aztán lett február, háború, majd elérkezett március, és a hazai vajért hirtelen 649, majd 699 forintot kellett már fizetnem. Persze – gondoltam –, befoghatom a számat, hiszen a 2.8-as tej ára nem drágult tovább. Kár, hogy én a másfeles zsírtartalmút szeretem. Jó, persze a csirkemell ára is ugyanannyi maradt, csak hát ritkán érek rá főzni. Az éttermekre, melyekből gyakran rendelek menüt ebédre, viszont nem vonatkozik az árstop. De, mivel a kormány megvéd minket, az intézkedéseket ekkoriban újabb három hónapra meghosszabbították.
729 forint volt a 250 grammos hazai vaj ára, amikor már egyre több boltban kezdték el maximalizálni az árstopos termékekből személyenként elvihető mennyiséget, majd 799, egy hét múlva pedig már 899 forintot kellett kiadni ugyanazért a vajért. Ekkor jöttek a gondok, az ellátási nehézségek a benzinkutaknál, miközben az árak lassan mindenhol – étteremben, kávézóban, bárban, könyvesboltokban, divatüzletekben és a sor folytatható – elszabadulnak. Mert a befagyasztás egyetlen vállalkozóra sem vonatkozik. Sem a benzin, sem az élelmiszerek esetében.
999 forint volt a sokat emlegetett vaj, amikor októberig meghosszabbították mindkét árstopot. Sertéscombot és csirkemellet már régóta nem minden üzletben lehet találni, mostanra pedig már üzemanyag sincs mindenhol, és ha van, akkor is felső limitje van annak, amit jóárasítva tankolhatunk. Mármint persze a Magyarországon élő magánszemélyek.
Olyan ez az egész, mint amikor szökőár készülődik a tengeren, és az egyik parti nyaraló tulajdonosa önös érdekeiből inkább napsütéses tengerpartot ábrázoló képekkel dekorálja ki a vízre néző ablakokat éjjel, hogy a fizető vendégei el ne menjenek. A nyaralók pedig annak ellenére is maradnak, hogy az oldalsó ablakokon kihajolva már látni a közelgő cunamit. A kiragasztott fotók viszont sokkal szimpatikusabbak, mint a valóság. Vagy mint a tavaly megjelent „Ne nézz fel!” című filmben. Ha nem nézünk oda, nem jön az üstökös. Ja, de.
A közeli szupermarketben is plakátot tettek ki az ablakra a napokban: Az árstop októberig tart. Én pedig a befagyasztott árú termékek megszemlélése után sokáig gondolkodtam a múlt héten, hogy megengedhetem-e még magamnak a kedvenc vajamat. Az ugyanis már 1019 forintba kerül.
