A születés és a halál a földi élet legmindennapibb eseménye. Percenként százezrével születnek és halnak meg emberek. A hozzánk közel állók érkezése és távozása nem közömbös számunkra, sőt esemény számba megy. A gyermek, az unoka születése, a testvér, a nagyszülő távozása szíven talál minket.

Van egy ember, akinek születése és halála egyaránt mindenkit érint, valódi történelmi esemény, egyetemes üzenetet hordozó ünnep. Ez az ember Jézus Krisztus, akiben a proféták jövendölése szerint az örökkévaló Isten belépett a mi mulandó világunkba, megvalósult az ember ősi vágya, hogy velünk az Isten.

Az Úr 2019. esztendejének karácsonyára készülünk, vagyis 2019 évvel ezelőtt született Jézus a júdeai Betlehemben Szűz Máriától egy szegényes barlangistállóban. Születésének évét tudjuk, a hónapot és napot azonban nem. Miért pont december 25-én ünnepeljük?

A pogányok ezen a napon ünnepelték a téli napfordulót, hogy a fény győzedelmeskedik a sötétség fölött, újra hosszabbodnak a nappalok és rövidülnek az éjszakák. A keresztények az első századokban nem ünnepelték Krisztus születését. Miután a római birodalomban elnyerték szabadságukat, szándékosan a téli napforduló ünnepére tették a Krisztus születéséről való megemlékezést. Ezzel azt üzenték a pogányoknak, hogy Krisztus az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, s hogy ők nem napimádók, nem az égitestet ünneplik, hanem az igazi napot, Krisztust, a világ világosságát.

Szent János evangéliumának prológusában olvassuk ezeket a mondatokat: „Benne (Krisztusban) élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világit, de a sötétség nem fogadta be… Azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” A betlehemi gyermek születése az élet ajándékát, a világosság diadalát, az istengyermekévé válás lehetőségét hirdeti. Jézus ember gyermeke lesz, hogy mi Isten gyermekei lehessünk.

A szenteste legcsodálatosabb megnyilvánulása a gyermeki szemekben felcsillanó ámulat, csodálkozás, öröm, a karácsonyfa elbűvölő látványa és az ajándékok nyomán. A felnőttek, miközben meghatottan látják a gyermekek örömét, lassan maguk is lélekben visszatérnek gyermekkorukba, s azon kapják magukat, hogy önfeledten játszanak gyermekeikkel.

Krisztus egy alkalommal ezt mondta tanítványainak: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Ez nem valami gyermetegséget jelent, hanem, hogy a gyermeki létezés igazi értékeit: a nyitottságot, az őszinteséget, a tisztaságot, a csodálkozni tudást, a ráhagyatkozást és a játékosságot felnőtt korunkban is meg kell őriznünk. A gyermekek világával való állandó érintkezés segít megmaradni igazi gyermeknek.

A karácsony Jézus születésének ünnepe, a kisded Jézus mosolya ragyogja be. Jézus az emberi természet rendje szerint érkezett világunkba, asszonytól született, egy családnak, Mária és József szeretet közösségének lett a tagja. Nem véletlen, hogy az egyház karácsonyt követő vasárnapon a Szent családot ünnepli és a figyelem középpontjába állítja a családot, mint életközösséget, mint személyek közösségét és rámutat a házastársi és szülői hívatás magasztosságára és alapvető fontosságára.

A karácsony ünnepe alkalmat kínál, hogy újra átéljük az egybetartozás örömét, hogy új élményekkel gazdagodjunk az együttlét óráiban, hogy újra megtapasztaljuk a szeretet csodálatos hatalmát, amely minden nézeteltérést elsimít, amely békét és boldogságot hoz a szívekbe.

Fontoljuk meg Angelus Silezius intelmét: „Hiába születnék Krisztus százszor is Betlehemben, elvesznél, hogyha nem születnék meg szívedben.”