A medve 150-300 kg közötti, két lábra állva nagyjából 3 méter magas csúcsragadozó. Egyetlen ellensége az ember. Ez fordítva nem jellemző, medvetámadás által évente csak páran veszítik életüket világszerte. Persze jobb lélekben felkészülni egy ilyen találkozásra. Például a halottnak tettetés egyáltalán nem légből kapott menekülési útvonal. Legtöbbször, ha a medve embert észlel, inkább elmenekül. És bár ragadozó, tápláléka 80%-át növények, bogyók, gyümölcsök és rovarok teszik ki. Nem veti meg a döghúst sem, végszükség esetén vadászatra is hajlandó. Gyorsabban fut, mint az ember, és rendkívül jól mászik fára. Opportunista faj, ami azt jelenti, hogy a legkönnyebben megszerezhető táplálékot fogja előnyben részesíteni.

Alapvetően magányos faj, a nőstényeknek akkor van társasága, ha bocsuk születik; olyankor együtt kóborolnak velük. Ez az időszak ősztől tavaszig tart, utána elválnak egymástól. A hímek rendszerint agglegényként élik életüket.
Azért választottuk a barna medvét a hónap állatának, mert február másodikához, azaz Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához kötődik az a néphagyomány, miszerint a medve felébred téli álmából, előbújik a barlangjából, és ha meglátja a saját árnyékát, akkor inkább visszakuckózik az odújába, ami azt jelenti, hogy még hosszú telünk lesz. Érdemes tudni, hogy a medve valójában nem alszik téli álmot, csak nyugalomba vonul, lelassul az anyagcseréje és inkább csak pihen, mintsem alszik.

A hiedelemmel összefüggő medveelőbújás hagyománya egyesek szerint Jókai Mór: Az új földesúr című regényére vezethető vissza.

„Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban.
Azt nézi, milyen idő van!

Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve – visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett”.

1

A Miskolci Állatkert két európai barnamedvéje, Füles Borka és Forgó Dorka 2011-ben jöttek a világra a Koppenhágai Állatkertben és 2012-ben kerültek Miskolcra a dán fővárosból. A medvenővérek igen nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen igazán szórakoztató jelenségek, sokat bolondoznak, a látogatók nagy örömére. Borka nyugodtabb természetű, mint Dorka, ebből aztán szokott lenni közöttük nézeteltérés, de végül mindig kibékülnek és összebújva fekszenek kedvenc helyeiken. Igaz, már nem gyerekek, de elég válogatósak. Nem szeretik a padlizsánt, a brokkolit, a karfiolt, viszont imádják az édesburgonyát, a sárgarépát, a dinnyét és a húst. 

Az idei évben az időjárást nagyon rafináltan jósolták meg, ugyanis, bár a ragyogó napsütésben meglátták az árnyékukat, nem bújtak vissza a vackukba, inkább önfeledt játszadozásba kezdtek a kifutón – ami köszönhető a gondozók által odakészített finom falatoknak is. A tél tehát még tarthat sokáig, de akár rohamléptekkel közelíthet a tavasz is, egy biztos: Borka és Dorka minden időszakban, az év minden napján kíváncsian várják látogatóikat!