„Lassan már a halat is nekünk kell hozni” – szoktak morgolódni a parton a sporik. Míg a rendszerváltást megelőzően a HOKÉV- (Horgász Kalauz Évkönyv) reklámok olyan technikákat mutattak be a pecásoknak, mint az etetőkosaras horgászat, a wobblerezés vagy az önsúlyos úszó, addig mára a halradar és az etetőhajó képzik a webáruházak topkínálatát.
A horgászat rekreációs tevékenységből lassan olyan hobbivá válik, ami során mélyen a zsebébe kell nyúlnia az embernek, ha követni akarja a trendeket. Ha pedig sikerül csukott szemmel végigmennünk a roskadásig rakott polcok között, és csak a legszükségesebb, legolcsóbb szereléket állítjuk össze, akkor sem ússzuk meg a komolyabb kiadást. Ugyanis a horgászatra vonatkozó szabályok is hihetetlen mértékben változtak.
Vannak ezek között olyan pontok, amelyek érthetőek a vizek ökoszisztémáját és a természetvédelmet tekintve. Az például már régóta bevett dolog, hogy a legtöbb tavon vissza kell ereszteni az öt kiló feletti halakat, hiszen ezek a természetes szaporulatáért felelősek. Az is érthető, hogy a horgászoknak rendben kell tartaniuk az állásukat, például összeszedni maguk után a szemetet. Az már más kérdés, hogy vannak magánvizek is, ahol nincs kitéve konténer, a teli szemeteszsákokat a pecásoknak kell hazavinniük – a visszapillantóra akasztott fenyőfa alakú illatosítónak ilyenkor meg kell dolgoznia a pénzéért.
A kötelező pontymatrac vagy -bölcső a halak biztonságát szolgálja – ez is érthető. Szabadítás után sok helyen várják el a szájfertőtlenítést is, ami azért kell, hogy a horog szúrta seb ne fertőződjön el. A szerencsésebb potykák – Rex Hunt után szabadon – még puszit is kapnak a kíméletes visszaengedés előtt. Azért, hogy a halak szája ne sérüljön, a szakáll nélküli horog is számos tavon előírás, ezzel a módszerrel ugyanis, bár a halvesztés kockázata nő, a sérülés veszélye csökken.
Éjszaka a parton a horgászhely kivilágítását is kötik a szabályok – így segíthetjük az ellenőrök dolgát.
Ez azonban nem minden. Hogy ne evezzünk túl messzi vizekre, a Csorba-tavon például kötelező a horgásznak szemeteszsákot, a hal mérésére használatos centimétert, halmérleget és pontymatracot vinnie a partra, sőt, többnapos pecázás esetén mobil WC-t is – az utóbbi, nagyjából 15 ezer forintos tételt szintén a sporinak kell beszereznie. Mindemellett tóra az éves területi jegy negyvenezer forintba kerül, a napijegy pedig 5500 – ezek kiválthatóak, ha már van horgászkártyánk és állami igazolványunk. Amennyiben a fent említetteket kipipáltuk, már mehet is a pihentető peca!
