Hová vezet a gyűlölet? – A velencei kalmár bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban

Shakespeare művét újrafogalmazta dramaturgiájában és szövegében is a Mohácsi testvérpár. A darab ötödik felvonása nem került bele az előadásba, az első négyben viszont megerősítették a mellékszereplők vonalát, így jól körülírható csoportokat látunk majd a színpadon, akiknek saját egyéniségük, történetük van. Mohácsi János szerint a zsidó szó jelentése mára megváltozott. – A 20. század történelmi eseményei, a modern kori antiszemitizmus miatt ma már nem lehet úgy olvasni ezt a drámát, hogy ne legyen más csengése, mint mikor íródott. Ezt igyekeztünk közelebb hozni, megfoghatóvá tenni a néző számára, és megmutatni egy masszívan kirekesztő társadalom képét – magyarázza a rendező. – Egyik oldalt sem bélyegezzük meg, vagy emeljük az egekbe az előadásban, mindkettő bűneit, sérelmeit, elvakultságát megmutatjuk, és azt is, hogy mindez hová vezet. „Gyűlöletkomédiát” látunk a színpadon, és gyakran saját hétköznapjainkban is – mondja Mohácsi János.

Görög Lászlót láthatja a közönség Shylock szerepében. A színművész elárulta, amióta apa lett, máshogy viszonyul a gyermekekkel kapcsolatos kérdésekhez.  – Az, hogy Shylock elveszti a lányát, egészen másként érint apaként, mint korábban. Mindig nehéz az embernek ilyen szívszaggató bánatot magára vonni egy szerepben, de úgy érzem, sokkal közelebbi, átélhetőbb most számomra ez az érzés – vallja be Görög László. Az előadás mondanivalója kapcsán megjegyzi, őt abban erősíti meg ez a darab, hogy a gyűlölet nem vezet sehová. – Nagyon könnyű élni és visszaélni a gyűlölettel, engedni a bosszúnak. De én hiszek az emberben, abban, hogy képes jó lenni. Nem könnyű, mert minden arra mutat, hogy ez nem így van. De hiszem, hogy van kiút abból a világból, amiben ma élünk, és hogy ezt csak az ember tudja megváltoztatni. Ezek a gondolatok futnak végig bennem az előadás végén is, amikor Shylockot megkeresztelik, és mindig ugyanarra jutok: Nem számít a bélyeg, hogy keresztet vagy holdat rajzolunk, mert a lényeg sokkal mélyebben van. Magamban és a saját hitemben kell hinnem és ez segít megérteni, elfogadni a másikat – hangsúlyozza a színművész.

Elképesztő koncentrációt, figyelmet és összjátékot követel meg a színésztől ez az előadás – hangsúlyozza Simon Zoltán, aki Antoniot alakítja. A színművész egy sporthasonlattal él: úgy érzem magam ebben a szerepben, mint egy mérkőzésen. Tudom a taktikát, felkészültem rá fizikálisan és lelkileg is. De mindig jönnek váratlan helyzetek. Lehetnek vesztes és győztes szituációk, de úgy kell lejönni a színpadról, hogy megnyerted a meccset. Nem lehet ezt a szerepet színészileg megúszni, kőkeményen ott kell lenni minden pillanatban és végigmenni ezen a nagyon súlyos történeten. A döntő gólt neked kell belőni, tiéd a lehetőség és a felelősség is – magyarázza.

William Shakespeare alapján Mohácsi István és Mohácsi János
A VELENCEI KALMÁR (18) - Vígjáték a gyűlöletről
Rendező: Mohácsi János

Te fiatalember, kinek ötösöd van az élet lottóján, fehérnek és gazdagnak születtél a virágzó Velencében, leszel-e kezese a legjobb barátodnak, aki őrülten szerelmes? Különösen úgy, hogy hat hajód a fedezet, amelyek messze tengereken járnak, India és Kína mesés kincseit hozzák haza? Pláne úgy, hogy felelőtlen cimborád egy zsidótól kér kölcsön, mégpedig nagyon sokat, és a zsidó elképesztő feltételeket szab neked, pusztán azért, mert úgy bántál vele régebben, jó, többször is, ahogy a zsidók megérdemlik. És mi van, ha léha barátod nem tudja megadni a kölcsönt, és a zsidó benyújtja neked a számlát? Hazatérnek-e hajóid a messzi tengerekről? És ha csak kettő tér haza? És ha csak egy? És ha...? És mit keres itt egy zsidó?

Az előadást kizárólag 18 éven felülieknek ajánlják!

William Shakespeare
Mohácsi testvérek
A VELENCEI KALMÁR

Antonio – Simon Zoltán

Shylock – Görög László Jászai-díjas

Jessica – Mészöly Anna

Lorenzo – Feczesin Kristóf

Portia – Láng Annamária Jászai-díjas

Bassanio – Papp Endre

Nerissa – Tenki Dalma/Prohászka Fanni

Dózse – Szatmári György

Gratiano – Rózsa Krisztián

Salerio – Farkas Sándor

Francesco – Somhegyi György

Lanzelo – Szegedi Dezső Jászai-díjas

Esperanza y Canovas, aragóniai nagymogul – Litauszky Lilla

Marokkói pasa – Molnár Sándor Tamás

Zenekar

Kovács Márton (hegedű), Móser Ádám (harmonika), Szegedi Dezső (bőgő, ukulele),
Nagy Nándor/Bódi Tamás (billentyűk)

Rendező:

MOHÁCSI JÁNOS, Jászai-díjas, Érdemes művész

Bemutató előadás: 2019. március 29. Kamaraszínház