– Ez a darab nem a boszorkányokról szól, hisz nincs benne egyetlen „igazi” boszorkány sem. – Sokkalta inkább arról szól, hogy hogyan működik a tömegpszichózis. Ez egy közösség története. Egy falué. Ami lehetne akár egy magyar falu is.  Arthur Miller az ’50-es évek baloldali fordulattól rettegő Amerikájában fogalmazta meg ezt a történetet. Egy olyan Amerikában, ahol „komcsi-fóbia” tombolt és az listázott, megbélyegzett és ellehetetlenített számtalan művészt, tudóst vagy épp hétköznapi embert. A mi jelen időnkben is vannak ilyen listák, vannak a félelmeinkre építő, az azt kihasználó s felhasználó fizetett vagy meggyőződéses manipulátorok, akik mesterségesen fenntartják ezt az állandó feszültséget, ami megoszt és szétzilál bennünket. Egy olyan média-szutyokban, egy olyan hangzavarban éljük a mindennapjainkat, ahol bármikor bárkire rá lehet fogni bármit. Tények és valódiság nélkül. Hivatkozva istenre, törvényre, hazára, életre. Vélemény-igazság van. S aki megvédené magát, az magyarázkodni kényszerül, és ezáltal rögtön gyanúsan bűnös. Ez messziről nézve érdekcsoportok harca és küzdelme, de közelebbről szemlélve hatalomvágyat, kicsinyes bosszút, haszonlesést, néhol valódi hitet, szenvedélyt találunk, akárcsak Salemben a boszorkányperek idején. Minden tömeg emberekből áll. Egy angol filozófus sokat idézett gondolata az, hogy „a gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak”. Azt hiszem, ebből a fajta tétlenségből számtalan, az emberi lelket megmérgező dolog ered, többek közt a cinkosság, a meghunyászkodás, az igazodás vagy a közöny. Erről, ezekről szól nekem ez a darab. Meg persze a szerelem pusztító erejéről – részletezi Rusznyák Gábor.

Az előadás látványvilága erős kontrasztokkal dolgozik: hatalmas, hófehér díszletben (Khell Zsolt Jászai-díjas díszlettervező), fekete jelmezekbe bújtatott szereplők (jelmeztervező: Tihanyi Ildi), kiegészítve jó néhány kreatív ötlettel, mely a rendező előadásaiban olyannyira jellegzetes. – Van úgy, hogy egy díszlet hipp-hopp kipattan az alkotók fejéből, és van, hogy sok-sok kacskaringón keresztül jutunk el a végeredményhez. Van, hogy az ember teljesen rábízza magát a tervezőjére, és van, hogy egy kész koncepciót akar realizálni, s e kettő között ott van a megannyi átmenet és árnyalat. Jelen esteben voltak kiindulási pontok. Például az, hogy ez egy falusi, paraszti világ lesz vagy kell, hogy legyen. Aztán elindultunk Zsolttal egy irányba, ami zsákutcának bizonyult vagy inkább én megijedtem, hogy csak ismételni fogok valamit, ami már megtörtént, s akkor, azt hiszem, én álltam elő a döntött imaház és a fehér verzió ötletével, amihez szinte rögtön társult Ildi a fekete-fehér ruhákból elinduló, s abból némiképpen színesedő jelmezekkel. De ez igazából nem érdekes. A végeredmény az. Már ha az – zárja szavait szerényen a rendező.

Arthur Miller:
A SZÁLEMIEK (12)
hisztéria két részben
Fordította: Hubay Miklós

John Proctor: SIMON ZOLTÁN
Elizabeth Proctor: MÉSZÖLY ANNA
Clara Proctor: KUTI ZSÓFIA
Abigail Williams: PROHÁSZKA FANNI
Samuel Parris: LAJOS ANDRÁS
Danforth: BÖRCSÖK OLIVÉR
Hale tiszteletes: FECZESIN KRISTÓF
Hawthorne: SALAT LEHEL
Mary Warren: CZVIKKER LILLA
Mrs. Ann Putnam: SERES ILDIKÓ Jászai-díjas
Thomas Putnam: FANDL FERENC
Katy Putnam: BAGÁNY ZSÓFIA
Rebecca Nurse: NÁDASY ERIKA
Francis Nurse: KERESZTES SÁNDOR
Peter Nurse: TÓTH DOMINIK e.h.
Giles Corey: GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas, Érdemes művész
Herrick: KOKICS PÉTER
Tituba: VARGA ANDREA
Susanna Walcott: RUDOLF SZONJA
Mercy Lewis: MIKITA DORKA JÚLIA eh.
Betty Paris: BARANYI EMMA e.h.
Ezekiel Cheever: FARKAS SÁNDOR
Hannah Wilmot: EPERJESI ERIKA
Valeria Gould: KEREKES VALÉRIA
Rosanna Gould: KUTI ZSUZSANNA
Oliver Bishop: TEGYI KORNÉL
valamint: DÖBRÖCZÖNI VÉDA

Díszlettervező: KHELL ZSOLT Jászai-díjas
Jelmeztervező: TIHANYI ILDI
Koreográfus: L. TÓTH EVELIN
Korrepetitor: NAGY NÁNDOR, CSERMELY ZSUZSANNA
Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA
Súgó: BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens: PÖLTZ JULIANNA, FEKETE ZSOLT

Rendező:
RUSZNYÁK GÁBOR