Ismét nagy show-t csináltak Balázsék Miskolcon

Szokásos reggeli rádióműsorukat a Szent István téren tartották meg. Játékba is bevonták a város lakosságát. Beszéltek a kengurukról, amik megszöktek, de a várak szerelmesétől elhangzott az is: le a kalappal Miskolc előtt, mert nagyon sokat fejlődött az utóbbi években!

A műsorvezetők utaltak az új éttermekre, szállásokra és cukrászdákra, amikből szép számú ajándékot kaptak. Éppúgy, mint Veres Pál polgármestertől, aki személyesen adta át nekik a megyeszékhelyen készült szuveníreket.

Vadon Janiról mindenki tudja, szereti a történelmet, a várakat. – A Diósgyőri vár mindig emblematikus volt, számomra pedig speciális élményanyag – nyilatkozta. – Imádom, hogy évről évre fejlődik, nem is tudom, mennyiszer jártam itt, nagyon sokszor, már gyerekkoromban is. Figyelemmel kísértem, ahogy visszaépítették az egészet, és tudom azt is, hogy lesz folytatása ennek, nagyobb léptékű tervekkel. Egészen grandiózus és elképesztő. Szerintem azonban érdemes odafigyelni az arányokra, mert nem feltétlenül kell Disneylandet csinálni egy várból ahhoz, hogy vonzó legyen. Tetszik, hogy szépül a környezete is, jártam a Tündérkertben, és kezdődnek mellette túraútvonalak is, amitől egészen pazar lesz ellátogatni erre a helyre. Három évvel ezelőtt, talán az országban egyedül én lehettem az, aki alhattam bent, ami meg csodálatos, semmihez sem hasonlítható élmény volt. Eredeti középkori recept alapján készítettek nekem vacsorát. Elárulom, hogy az éjszaka folyamán féltem egy picit, mert természetesen teljesen más a hangulata, mint a mai ember által megszokott szállásoknak, nem beszélve arról, hogy szeretem a horror- és a misztikus történeteket. A mozgásérzékelős lámpák végigkísértek utamon, ami esetleg a külső szemlélőnek lehetett félelmetes, de Nagy Lajos király szellemével nem találkoztam.

1

Sebestyén Balázs is bárkinek szívesen ajánlja Miskolcot mint turisztikai célpontot. –Itt nagyon sok minden van a turistáknak, fürdőtől kezdve a kalandparkon keresztül az állatkertig. Mi családilag nagyon sokat járunk ide. Lillafüredet is jól ismerjük, ahonnan csak egy ugrás a Szalajka-völgy. Legutóbb itt voltunk a gyerekkel: felmentünk a Palotaszállóba, eveztünk a Hámori-tavon, ettünk a pisztrángosban, megnéztünk egy barlangot – sorolta a műsorvezető, aki elárulta, évente számtalan felkérés érkezik, hogy szerepeljen rádiós vagy éppen televíziós műsorokban, de szeret jótékonykodni is. – Különböző rendezvényekre szoktak meghívni beszélgetni. Volt már példa arra, hogy nehéz sorsú családoknak segítettünk, házat szereztünk, gyerekekkel foglalkoztunk. Többször állok alapítványok mellé magánemberként is. Fél évvel ezelőtt egy óvodát fogadtam örökbe. Ez utóbbiak nem műsorokon keresztül történnek meg, hanem csendesebben – számolt be róla Sebestyén Balázs, aki szerint a reggeli műsort legfőképpen az új témáinkkal újítják meg. – Az ember, így a hallgatók is szeretik a megszokott dolgokat, mint egy régi bútordarabot, ami a mindennapjaik részévé vált, ezáltal biztonságot nyújt.

Rákóczi Feri visszaemlékezett. – Mikor elkezdtük a rádiós munkánkat, fura volt visszahallani a véleményünket más szájából. Ráadásul annak idején ez a szakma nem volt túlmisztifikált, mint most. Úgy éreztük, csak tesszük a dolgunkat, mentünk előre. Aztán létrehoztuk ezt a csapatot, amiben hárman vagyunk. Egyszer csak arra döbbentünk rá, hogy a szavainknak súlya van. El sem hittük először. Lassan szoktunk hozzá a népszerűséghez. Sajnálom a valóság show-k résztvevőit, mert ők egyik pillanatról a másikra válnak híressé, az újabb show elindulásakor viszont őket már senki nem ismeri meg, ez a legnehezebb része a népszerűségek. Bennünket ez nem érint. Ma pedig már élvezzük, hogy ránk hivatkoznak, például Janira azok, akik tesznek a környezetükért és annak védelméért, tehát szelektíven gyűjtik a hulladékot. Nekem sokan küldenek üzenetet, hogy lefutottam a fél maratonomat a te inspirálásodra. Ezek nagyon jók – összegezte a műsorvezető, aki imád kitelepülni. – Vidéken a kisebb közösségek miatt nyilván teljesen más a hallgatóság, mint a fővárosban, itt jobban odafigyelnek egymásra az emberek. Minden városnak sajátos varázsa van, ami miatt szeretünk oda menni, Miskolcra például az iszonyatosan jó közönség miatt, akik nagyon aktívak.